Az oroszok a számukra legjobb pillanatban „teremtettek békét” Hegyi-Karabahban
Vlagyimir Putyin orosz elnök, Ilham Alijev azeri elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök megállapodást írt alá, amely a karabahi háború azonnali beszüntetését tartalmazza és kedd éjféltől lépett életbe. A nyilatkozat hatására Jerevánban zavargások robbantak ki, míg Bakuban féktelen ünneplésbe kezdtek. Pedig az örmények győzelemnek értékelhetnék azt a tényt, hogy Hegyi-Karabah jelentős része – a „fővárosával” együtt – orosz felügyelet mellett az örményeké (is) maradt, míg a független Azerbajdzsán legyőzöttnek érezhetné magát, hiszen az orosz hadsereg ismét megszállja a területeit. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a konfliktust megint „befagyasztották”, és csak idő kérdése, mikor és ki olvasztja majd fel.
Erdélyi E. Péter írása
Nehéz szavakba önteni azoknak a népünnepélyeknek a hangulatát, amely az azeri városokat tarja most lázban. Az utakon dudáló, zászlókkal kocsikázók, a járdákon, tereken zenélő-táncoló emberek éltetik dicsőséges és legyőzhetetlen haderejüket.
Egész nap kint vagyok az utcán, mert nélkülem nem lehet ünnepelni a győzelmünket, büszkeségünket és a lerótt erkölcsi adósságunkat
– mondja a PS munkatársának eufórikus hangulatban Elvin Alimuradov, aki többször is szeretett volna a frontra kerülni, de „nem fért be a keretbe”.
Érzelmekben Jerevánban sincs hiány, igaz, ott ellenkező hatást váltott ki a megállapodás. A Sputnik Armenia beszámolója szerint a tömeg betört a kormány és az örmény parlament épületeibe, és az utcán kirángatták az autójából, majd igen súlyosan bántalmazták a parlament elnökét. A tömeg a miniszterelnök lemondását követelte és természetesen az egyezmény felülvizsgálatát. Az örmény fővárosban pattanásig feszült a helyzet.
Mindennek a tetejébe Nikol Pasinján miniszterelnök állítólag váratlanul repülőgépre szállt és ismeretlen helyre távozott. Más hírek szerint Pasinján a hadügyminisztérium bunkerében lapul fiával és legkisebb lányával, és onnan fenyegeti a pogromok szervezőit a Facebook-oldalán keresztül. Két lánya már napokkal ezelőtt Kanadába menekült, felesége pedig katonai kiképzésen vesz részt egy titkos bázison. „A legfontosabb kérdés az, hogy mi lesz az általa aláírt egyezmény sorsa, ha tisztségéből távoznia kell?” – írja a Graparak nevű örmény napilap. De lássuk, mit mond ki és miről hallgat az ominózus egyezménynek nevezett bejelentés?
Véget ért a karabahi háború. Ritkán érnek manapság így véget háborúk, teljes kapitulációval. A megadást az örmény miniszterelnök jelentette be, nem a „Hegyi-Karabahi Köztársaság” vezetője. A bejelentés értelmében az azeri területeket kiürítik az örmények; a lacsini korridort, amely Hegyi-Karabahot és Örményországot köti össze, az orosz békefenntartók fogják biztosítani
– mondja a PS-nek Wagner Péter biztonságpolitikai szekértő.
A teljes titoktartás mellett előkészített és ezért a közvélemény számára teljesen váratlanul aláírt dokumentum arra kötelezi az örmény felet, hogy átadjon három járást Azerbajdzsánnak, illetve hadereje elhagyja Hegyi-Karabahot, amelyet az orosz békefenntartók fognak ellenőrizni – olvashatjuk az Interfax hírügynökség oldalán.
Arról azonban nem esik szó a bejelentésben, hogy Hegyi-Karabah milyen státust kap, hová, kihez fog tartozni. Milyen törvények vonatkoznak majd az ott élőkre, milyen pénznemet fognak használni és egyebek, vagyis jogilag és gazdaságilag milyen helyzetbe kerülnek? Emlékezetes, hogy az első háborút megelőzően autonómiát élvezett a többségében örmények lakta vidék. Ide tartozik, hogy Vlagyimir Putyin elnök televíziós beszédében sokatmondóan jelentette ki, hogy „mindenki a saját oldalán marad”.Ezzel szemben Ilham Alijev azeri elnök és népe úgy értelmezi a megállapodást, hogy az ország egysége fokozatosan helyreáll.
Az viszont a dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy az orosz haderő öt plusz öt évig végezheti feladatát, amennyiben valamelyik fél addig nem mondja fel a megállapodást. Azt azonban a történelem már bizonyította, hogy egyszerű „kérésre” az orosz hadsereg nem szokta magától elhagyni az azeri területeket.
A már említett lacsini korridor, amelyen keresztül az örmény haderő most szabadon elhagyhatja Hegyi-Karabahot, orosz felügyelet mellett megújítják, úgy, hogy a stratégiailag meghatározó Susa városát – amelyet az azeriek szálltak meg – kikerüli. Fontos és teljesen új része a megállapodásnak, hogy az örmény fél garantálja Azerbajdzsán nyugati régiói, illetve a szintén Azerbajdzsánhoz tartozó Nahicseván Autonóm Köztársaság enklávé közötti biztonságos polgári közlekedést – írja az orosz Kommerszant. Persze nem kisebb szervezet, mint az FSZB jelenléte mellett – tartalmazza a jelentés.
Tovább vizsgálva a mindössze kilenc pontos megállapodást, azt látjuk, hogy szerzői ködösen fogalmaznak, ami a békefenntartó központot illeti, hiszen annak helyéről és szereplőiről nem esik szó. Szó esik azonban a régió szűkebb és tágabb gazdasági blokádjának teljes feloldásáról és persze a békekötést követő feladatokról, vagyis a hadifoglyok és halottak cseréjéről, egyebekről. Ezen feladatok ellenőrzését az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának hivatalára fogják testálni.
Arról azonban nem szól a dokumentum, hogy ez vajon a mostani konfliktus elől elmenekült örményeket jelenti-e, vagy az első karabahi háború elől elmenekült azerieket is. Ha az utóbbi a valóság, akkor ebből komoly tulajdonjogi és egyéb gondok lehetnek még
– emeli ki Rácz András, a posztszovjet terület biztonságpolitikai szakértője.
A „bejelentést” olvasva felmerül a kérdés, hogy valóban ilyen szűkszavú lenne-e ez a rendkívül fontos és mérhetetlen szenvedést megelőző megállapodás, vagy ez csak egy része annak, esetleg vannak titkos záradékai is? Itt siet segítségünkre Dmitrij Trenyin, a Kremlhez hagyományosan közel álló orosz elemző, a Carnegie Moscow Center vezetője, aki azt írta a Twitteren, hogy a részletekről szóló további megállapodásokat még most dolgozzák ki.
Ilkin Mammadov azeri politikai elemző szerint az orosz haderő ismét visszatért az azeri területekre és valójában csak Moszkva érte el a célját: ismét befagyasztotta ezt a konfliktust, többek között azzal is, hogy a megállapodás nem mondja ki Azerbajdzsán területi egységét.
Éppen ezért azt gondolom, hogy ez az egyezmény nem lesz hosszútávú. Az orosz katonaság Damoklész kardjaként függ Baku és Jereván feje fölött, és amennyiben valamilyen változás fog történni, megismétlődhetnek a ’90-es évek eseményei
– állítja a szakember a Radio Svoboda műsorában.
Itt említjük meg, hogy Azerbajdzsán területi egységét elismeri többek között az ENSZ, illetve hazánk is, mégsincsen előrelépés ebben a meghatározó ügyben, ellenkezőleg: többen is befolyási övezeteket akarnak szerezni Azerbajdzsán területén! Jurij Svedov politikai megfigyelő szerint az alapkérdés az, hogy kik fognak visszatérni szülőföldjeikre, és ki tudja garantálni az egymást gyűlölő népek békés együttélését? Szerinte a válasz még várat magára, nagyon messze van a megoldás.
Ilgar Mamedov, aki szüleivel kamaszként menekült el szülőföldjéről, Hegyi-Karabahból, a magyar olvasóknak azt üzeni, hogy a sok szenvedés olyan mély nyomokat hagyott az ő nemzedékében, hogy azok legalább egy generáción keresztül fognak gyógyulni. Hogy milyen mélyen gyökerezik a két nép közötti gyűlölet, arra szomorú példa a Budapesten meggyilkolt örmény katonatiszt esete, akinek a gyilkosa az egyik azeri katonatársa volt.
Arkagyij Dubnov külpolitikai szakújságíró továbbmegy ebben a kérdésben: szerinte az oroszok jelenléte nélkül nem élhet együtt a két nép, ennek érdekében akár visszatérhetnek az orosz katonai-politikai protektorátus létrehozásának kérdésére is. Hiszen, mint ismeretes, még az ENSZ minszki csoportja sem volt képes megoldani ezt a konfliktust, pedig erre közel harminc év állt rendelkezésére.
Kérdéses Törökország szerepe is a békefolyamatban. Rá vonatkozó kitétel az egyezményben nincsen, de Baku és Ankara arról beszél, hogy a törökök komoly, akár katonai szerepet fognak kapni a békefenntartásban, mégpedig a helyszínen. A mai napig azonban a török békefenntartók nem indultak el; ebből arra lehet következtetni, hogy ebben a kérdésben nincs végső döntés.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azóta kijelentette: török békefenntartókat nem küldenek Karabahba. Az orosz külügyminiszter megjegyezte, hogy a török megfigyelők tevékenysége az Azerbajdzsánban található megfigyelőközpontra korlátozódik.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a kilenc pontos egyezmény számtalan kérdést vet fel, amelyeket mindegyik fél másként értelmez, ráadásul a két-, három- vagy négyoldalú titkos tárgyalásokat is másként interpretálják. Most is azt tapasztalhatjuk, hogy a szembenálló felek lépéseket tettek, de hogy azokat előrelépésként értékelhetjük-e, az nagy kérdés. Egy biztos, született egy nagyszerű eredmény: megállt a vérontás.
A megállapodás életbelépésekor egyébként megkezdődött az orosz békefenntartók Karabahba szállítása. Megfigyelők szerint az orosz csapatok már hetekkel ezelőtt felkészültek az áttelepülésre. Az Orosz Föderáció békefenntartó kontingense 1960 kézifegyverekkel ellátott katonából, 90 páncélos szállítójárműből, 380 gépjárműből és egyéb speciális felszerelésből áll, például katonai helikopterekből és tankokból. Kiemelendő, hogy a számok mögött különlegesen kiképzett deszantosok és a legmodernebb haditechnika áll.
Vezető kép: MTI/AP
