Katar hiába akar – Lőttek a diplomáciai paradicsomnak?
Több évtizedes gyümölcsöző kapcsolat után Katar és Irán diplomáciája befagyott. Hiába igyekszik Doha 1969 óta békés politikát folytatni, nehezíti törekvését az öböl-menti arab országok agressziója és Teherán pocsék nemzetközi megítélése. Katar végső soron nem tehet mást, mint a jelenlegi washingtoni vezetés mellé állni, és lehetőleg minél kisebb konfrontációt vállalni Iránnal. Ellenkező esetben egy nukleáris hatalommal nézhet farkasszemet.
A Katar és Irán közötti viszonyt szoros gazdasági és diplomáciai együttműködés jellemezte – eddig. Irán ugyanis közvetlen térségében lévő (így többek között a Katarban található) amerikai légibázisokra mért csapást, kilőve hat rakétát, mire Katar – elmondása alapján – elfogta az iráni rakétákat, válaszcsapást ígért, és bekérette az iráni nagykövetet.
Az ígéret persze inkább arra vonatkozott, hogy Katar a „nemzetközi jog kérlelhetetlen tisztelőjeként” mutatkozzon, hiszen méretéből és katonai képességéből adódóan nem tud szembeszállni a nukleáris fegyverekkel teletűzdelt Iránnal.
Út a diplomáciai fellegvárba
Doha ezt már – mondhatni – a kezdetek kezdetén felismerte. Pragmatikus politikája révén 1969-ben demarkációs megállapodást írt alá Iránnal, amelyben felosztották egymás között a Perzsa-öbölben található érdekszférájukat. A szerződés egy évvel később, 1970. május 10-én lépett hatályba.
Ez a kvázi „megnemtámadási szerződés” aztán tovább terebélyesedett, miután mindketten tagjai lettek az ENSZ-t követő legnagyobb államszervezetnek, a hidegháború-ellenes fejlődő országokat tömörítő Nem Elkötelezettek Mozgalmának (NAM) és a muszlim országokat egyesítő, magát „békeszervezetnek” nevező Iszlám Együttműködési Szervezetnek.
Iránnak több szempontból volt ínyére Katar politikája. Egyrészt az Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsának (GCC) tagállamaival, Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel ellentétben Doha 1969-tól tartotta magát ahhoz, hogy ne ítélje el Teherán tevékenységét. Ehelyett inkább magas szintű találkozókat tartott iráni tisztviselőkkel, hogy megvitassák a biztonsági és gazdasági megállapodásokat.
Ezenkívül Irán tele van ellenségekkel a térségében. Hiába kiváló a diplomáciai kapcsolata Oroszországgal, Moszkva az 1979 és 1989 között zajló afganisztáni intervenciós háborúja óta nem szól bele Közel-Kelet életterébe.
Maradt tehát Katar, aki nemcsak biztosított délről a teheráni politikának – és ezzel Irán több figyelmet fordíthatott iraki, afgán és szír szomszédainak politikájára –, de nagyobb biztonságba tudhatta az agyonszankcionált gazdaságát a partneri kötésekkel, például az olajpiacon.
Utóbbi rendkívül érzékeny téma mind Katar, mind Irán történelmében. A világ legnagyobb földgázmezője, a Déli Gázmező nagyobb kiterjedésű, mint Magyarország a maga 97 ezer négyzetkilométerével, és érdekeltségén a két ország osztozik meg rajta. De nem túl egyenletesen.
A gázmező kétharmadát kitevő Északi Mező Katar, míg a maradékot lefedő Dél-Pársz Irán tulajdonában van.
Így nem nehéz kitalálni, hogy mely ország bővelkedik több kőolajban és földgázban: Katar nevezetesen körülbelül háromszor annyi földgázt termel ki a mezőből, mint Irán, és folyamatosan növeli a kitermelését, jelenleg a világ teljes gázkitermelés 13 százalékáért felel.
Becslések szerint Katar teljes bevétele a mezőből körülbelül 37 milliárd dollár volt.
A hatalmas gázmező örök zsarolási pont mindkét fél számára. Amikor a nyolcvanas években, az Irak–Irán háborúban Katar eleinte csendesen előbbit támogatta – főleg anyagilag –, Teherán válaszul igényt fogalmazott meg déli szomszédja gázmezőjére. Az eredmény? Doha végül meghátrált, és ezzel visszaállt a prosperáló diplomáciai–gazdasági kapcsolat.
Katar nagyot álmodik
Katar azonban nagyobb álmokat kezdett dédelgetni. A katari királyi család, azon belül is a két emír, az 1995-től 2013-ig uralkodó Hamád bin Khalifa Al-Thani és fia, a 2013-tól hatalmon lévő Tamím bin Hamád 2008-ban megfogalmazta a Katar Nemzeti Vízió 2030-at. E stratégiarendszer célja – a katari kormány honlapja szerint –, hogy az ország egy fejlett, fenntartható fejlődésre képes társadalommá alakuljon át.
Négy egymással összefüggő pillérre épül: az emberi fejlődésre, amely az oktatásra és az egészségügyre összpontosít; a társadalmi fejlődésre, amely a kultúra megőrzését és a társadalmi kohéziót hangsúlyozza; a gazdaságfejlesztésre, amely a sokszínű és versenyképes gazdaságot ösztönzi; valamint a környezetfejlesztésre, amely biztosítja a növekedés és a környezetvédelem közötti harmóniát.
Ezek a pillérek együttesen a modernizáció és a hagyományok egyensúlyát célozzák, miközben biztosítják a fenntartható jövőt. Ebbe tartozik egyrészt a mesterséges intelligencia fejlesztése, másrészt az, hogy Katar a cseppfolyósított gáz (LNG-) termelés globális vezetőjeként tovább erősíti pozícióját az Északi Mező bővítésével.
Az arab ország tervei szerint LNG-termelési kapacitását 2030-ra lenyűgöző, évi 142 millió tonnára növeli, ami közel 85 százalékos növekedést jelent majd a jelenlegi szinthez képest.
A nagy álmok megvalósításai azonban bővebb diplomáciai hálót kívánnak maguk után. Így Katar nemcsak a térség többi arab államával, hanem a világ nagyhatalmaival is igyekezett és igyekszik jó kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatot létesíteni – kihasználva, hogy földgáz-készletével képes megbűvölni az atlantista országokat.
Első nagy diplomáciai sikere az volt, hogy 2010 februárjában Hillary Clinton amerikai külügyminiszter méltatta Katart, mint az USA–Iszlám Világfórum helyszínét. Válaszul Hamád sejk elismerte, hogy Irán atomhatalmi programja „nukleáris versenyt” gerjeszt a régióban, és amellett érvelt, hogy Irán és az Egyesült Államok között közvetlen párbeszéd jöhessen létre.
Néhány hónapra rá Hamád sejk és Bassár el-Aszad szíriai elnök biztatták Törökországot, hogy diplomáciai úton rendezze az iráni nukleáris programot érintő vitáját. Még az is felmerült, hogy Katar közvetít majd Irán és az Európai Unió között, amely közleményben elítélte a nukleáris programot. Habár nagy diplomáciai fennforgást nem okozott Brüsszel „erőfeszítése”, de kijelölte a „gáznagyhatalom” pozícióját a nemzetközi diplomáciai életben.
Katar egészen új pragmatikus politikája a kereskedelem központjává tette: úgy ápolt az Egyesült Államokkal és Iránnal, de még az Európai Unióval is kiváló kapcsolatot, hogy 2017-ig nem kellett diplomáciai hátrányt elszenvednie, amikor is Szaúd-Arábia és Perzsa-öböl menti szövetségesei gazdaságilag blokkolták Katart.
Irán naponta 1100 tonna gyümölcsöt és zöldséget, valamint 66 tonna marhahúst küldött az országba, ám nem sokáig, ugyanis hamar feloldották a blokádot.
Ezután Katar óriási energiát ölt abba, hogy fenntartsa 2017 előtti diplomáciai pozícióját. Egyrészt a Covid-járvány alatt Katar öt sürgős orvosi segélyszállítmányt küldött Iránnak, beleértve lélegeztetőgépeket , fertőtlenítőszereket és vakcinákat, közvetített az Egyesült Államok és Irán közötti megállapodásban, mely alapján mindkét országban öt foglyot szabadon engedtek, és 2023 szeptemberében feloldották az iráni pénzeszközök 6 milliárd dolláros befagyasztását, amelyeket az Egyesült Államok által bevezetett szankciók miatt zároltak be.
Diplomáciájuk mellett persze üzletelgetésük sem elhanyagolható. Az Európai Unión keresztül úgy próbáltak érdekeket érvényesíteni, például a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság szervezésében, hogy több, azóta elítélt európai parlamenti képviselőt fizettek le. A korrupciós hálózatot a katari munkaügyi miniszternek, Ali bin Samikh Al Marrinek tulajdonítják.
Igaz, emellett a 2024-es vizes világbajnokságnak is adott otthon, és a nemzetközi műkereskedelem börzéjének számító Art Basel is Katarban rendezi meg a jövő évi rendezvényét.
Összeomlóban a békepolitika?
Katar a 2025. június 23-i megtámadásáig a diplomácia paradicsoma volt, tavaly például Orbán Viktorral is tárgyalt a magyar–katari kapcsolatok ápolásáért.
A bajok ott kezdődtek, amikor a GCC-tagállamok szigorították az Irán-ellenes diplomáciai politikájukat, egyre durvább szankciós politikát alkalmaztak, és hirtelen Katar önhibáján kívül válaszút elé került. Tamím bin Hamád viszont nem akart térfelet választani (tanulva a 2017-es diplomáciai válságból), hanem folytatni akarta békés együttműködését a pattanásig feszült helyzetben is. Irán viszont nem értékelte, hogy nem szakít a többi arab állammal, így elhidegült déli szomszédjától.
Katar ezután diplomáciai súlypontját áttette a tengerentúlra, hiszen Washingtonnal már 1972-ben felvette a diplomáciai kapcsolatot. Habár a nagyhatalommal Joe Biden elnöksége alatt is jó viszonyt ápolt, ám Donald Trump 2016-os és 2024-es megválasztása után gyümölcsözött a diplomáciai kapcsolat. Az arab állam katonai fejlesztése azután indult meg, hogy kereskedelmi szerződés keretében Boeing-vadászrepülőket vásárolt az Egyesült Államoktól 2019-től, miközben folyamatosan fenntartották gazdasági partnerségüket.
Mindez a gázai háború kitörése után sem szakadt meg, és tűzszünetet szorgalmazott a konfliktusban. Katar emellett kulcsszerepet játszott két amerikai túsz kiszabadításában az Irán által támogatott Hamász kezei alól – amit Teherán rossz néven vett.
A részben ebből is adódó iráni támadás azonban ne tévesszen meg senkit! Katar nem akar kockáztatni egy háborút nukleáris hatalommal szemben, és Irán sem szakítja meg diplomáciai kapcsolatát egy olyan országgal, amelynek gázmezője valóságos aranybányának számít, és lényegében az egyetlen közvetítő Teherán és Washington között.
De úgy tűnik, Irán és Katar gyümölcsöző kapcsolata az eszkalációval végérvényesen befejeződött.
Kiemelt kép: UwiData.com
