Egyre kevesebbet nézek már nemzetközi focit, pedig jó tíz éve még minden komolyabb nyugat-európai csapatnak kívülről fújtam még a cserejátékosait is. Talán a gyorsan szaladó idő teszi, talán a modern foci gépiessége, de leginkább már csak a hazai kedvencet, a Fradit és a magyar válogatott mérkőzéseit nézem. Utóbbi kettőt viszont mindig. Tegnap a tévét kapcsolgatva azonban belenéztem a Real Madrid és a Manchester City Bajnokok Ligája mérkőzés negyeddöntőjébe. Nem is a meccsről szeretnék beszélni, hanem a szünetben, az UEFA jóvoltából érkező érzékenyítő reklámról. Sok mindent láttam már életemben, de ez az agymosótréning a szokásosnál jobban a torkomon akadt.
Azt már megszokhattuk, hogy a sport jó ideje politikai befolyás alá került, nem is szól már emiatt lassan senki, pedig ez nagyon nem helyes. Az pedig főleg felháborító, hogy szélsőséges woke, “érzékenyítő” propagandával igyekeznek mosni azoknak az embereknek az agyát, akik nem azért ülnek le a tévé elé, hogy az iszlám és a színes, nyitott társadalmak nagyszerűségét csodálhassák (a kettő egyébként üti egymást), hanem azért, hogy megnézzenek egy jó meccset, ahogy vélhetően az apáik és nagyapáik is tették, csak még ilyen körítés nélkül. De nem, ennek már vége, sőt az utóbbi években sikerült szintet lépni, vagy inkább süllyedni. A BL-negyeddöntő szünetében látható reklámot még 2023 nyarán hozta össze az UEFA – tehát az EURÓPAI Labdarúgó-szövetség, én azonban csak most láttam, úgy tűnik, nemrég kezdték el sulykolni. Aki nemzetközi sztárfutballt akar nézni, annak ezt üzeni az európai foci vízfeje:
Az említett alkotásnak már a felütése is szívet melengető, hiszen egy hidzsábot a müezzin kántálásának végszavaira megigazító arab nő révedezéséből indulunk, aki hirtelen felocsúdva rájön, hogy nem a mecsetben van, hanem meccset vezet. A hidzsábos hősnő belefúj a sípjába, indulhat a foci. Így szokta ezt meg mindenki a pályákon, ugye? Belegondolva azonban, lehet, hogy egyes angol grundokon, vagy francia külvárosokban már ez dívik, mégsem mondhatnánk, hogy mindez általános lenne Európában. Megnézve egy Európa Liga vagy Bajnokok Ligája meccset, úgy tűnik, hogy egyelőre nagyrészt még gonosz fehér emberek fújják a sípot a saját kontinensükön, de láthatjuk, ez is változni fog, van remény. Ezt követően egy öreg fehér nagypapa focizik az unokájával és néhány elhízott fehér haverral egy baráti focin, ez a rész le is van tudva, gondoljon mindenki, amit akar. Ekkor érkezik üdítően az arab kisfiú, aki fújja a trombitát otthon, majd fennkölt váltással már a stadion mellől.
Közeledünk a katarzishoz, fontos üzenetek érkeznek továbbra is. Aki ismeri a focit, tudja, hogy az afrikai országok sokszor igen jó játékosokkal sem tudtak világversenyen komolyabb sikereket elérni, valami hiányzott. Később egyre többször láthattuk, hogy európai edzőket hívtak szövetségi kapitányként a nemzeti csapataik élére, akik hatékonyabb egységgé és taktikailag komolyabb csapattá tudták gyúrni ezeket a válogatottakat a tapasztalatuk és tudásuk révén. Na, ennek vége, az UEFA ebben a reklámban kért elnézést ezért a rémtettért, amely úgy látszik, hogy a gyarmatosítás legsötétebb óráit idézte számukra. Mert most az európai focit úgy mutatják be nekünk, hogy a mágnestábla előtt egy fekete rasztás edző magyaráz a rendkívül színes női csapatnak arról, hogy mit is kéne a pályán csinálni. Elképzelem, ahogy ezt a nagy színes egyveleget kinn várja a hidzsábot viselő arab bírónő, és együtt térdelnek le Allah előtt egy imára a foci előtt. Mondjuk valahol Londonban, Berlinben vagy Párizsban. Mert Európában csak a kereszténységet kell szégyellni, azt kell magunkban tartani, hogy ne sértsük meg az ide betelepülő muzulmánokat, hiszen már a Liverpool stadionjában is a müezzin indítja meg a parádét. Ez lenne Európa?
A fekete edző felel a taktikáért az UEFA reklámfilmjében
Az UEFA gondolt a testi fogyatékkal élőkre is, ami valóban normális gesztus, hiszen a futball tényleg mindenkié, ennek üzenete bőven belefér egy focit népszerűsítő videóba, reklámba, azonban a tónusokra és hangsúlyokra ügyelni kellene. Az már csak hab a tortán, hogy az amputált lábú focisták közt nincs fehér ember, mert hát velük nem történhet semmi rossz, ők a gazdag elit, akinek kolbászból van még a focilabda is. Ne felejtsük, hogy Európáról, az európai futballról és kultúráról beszélünk, ez a reklám azt mutatja be nekünk, hogy milyen Európa, vagy inkább azt, hogy milyenné akarják tenni, ebből a szempontból pedig elképesztően tanulságos.
A fehér nagypapán és unokáján kívül már csak egy szegmensben számítanak a reklámban a fehér emberre: füvet gyomlál a focipályán. Ezt még megteheti. Még.
Ugyanezt el tudjátok képzelni Szaúd-Arábiában, Ománban, Algériában vagy bármelyik muszlim országban fordítva? Amikor a hatalmas keresztet viselő, fehér bőrű emberek mutatják meg a csöndben meghúzódó, turbánt, hidzsábot természetesen a keresztények iránti illemből nem viselő, lesütött szemmel a sarokban térdeplő helyieknek, hogy milyen is az élet a vasárnapi mise után? Valahogy nem látom magam előtt ezt a békés, befogadó képet. De Európában igen, ahol a saját hagyományainkat, kultúránkat, vallásunkat el kell rejteni, az ide csődített hódítók előtt kell hajlongani, a vallás pedig csak akkor magánügy, ha nem vagy muzulmán. Az UEFA most is szépen teljesített, előremutató reklámban mutatta meg nekünk, hogy már a foci sem ugyanaz.
És mi van akkor, ha ez neked nem tetszik? Első körben rasszista vagy, nem elfogadó. Olyan nincs, hogy más véleményed van, hogy számodra nem ez a boldog jövő, sőt még a múltadat sem szeretnéd, ha átírnák. NINCS másik vélemény. Nem lehet. Ha nem tetszik a felállás, húzz el a Holdra, de majd oda is utánad mennek felvilágosítani. Mert ide diverzitás kell. Ha megkérdezed, hogy hol vannak a fehérek, akkor már bele is mentél a rasszista csapdába, hiszen biztos azért kérdezed, hiszen utálod a feketéket, arabokat, mindenkit. Nem azért, mert otthon vagy és kicsit furcsa, amit látsz valóságként eladva.
Mi, magyarok egyértelművé tettük, hogy nem ezt a jövőt képzeljük el magunk és gyermekeink számára, és van egy olyan érzésem, hogy a 0-24-es agymosás ellenére az európaiak többsége sem gondolja a mostani trendet üdvözítőnek. De azzal, hogy felháborodunk, cikket írunk, felhívjuk a figyelmet, még nem változik semmi. Ehhez akaratra és tettekre van szükség, ami megálljt parancsol ennek az őrületnek. Az első kis lépés a június 9-i EP-választások lesznek, de amennyiben megerősödik a jobboldal Európa-szerte, a problémák akkor sem lesznek megoldva. Ahhoz rengeteg becsületes munkára van szükség, hogy valóban igazságosabb és békésebb jövőt építhessünk. Mert ez nem az.
Fotó: az UEFA Facebook-oldala
Facebook
Twitter
YouTube
RSS