Orbán, a tényező

Angela Merkel pártjának, a Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) magabiztos győzelmével a németek józansága került fölénybe. Az emberek díjazták, hogy Merkelék elfordultak a menekültek befogadásának kultúrájától és hitet tettek a menekülthullám további csillapítása mellett.

Sokan élesen kritizálták az utóbbi időben a szociáldemokratákat, az SPD-t, a Zöldeket, hogy akadályozzák a távozásra kötelezett menedékkérők következetes hazatelepítését. A baloldalnál rendkívül népszerű kancellárjelölt Schulz diadalmenete megakadt, az első stop táblát megkapta.

Nem lesz könnyű Merkellel a mérkőzés.

Az érettségivel sem rendelkező Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke eddig képes volt a huszonnyolc tagállamból álló testület képviselőinek jelentős részét manipulálni. Ennek úgy látszik vége. A német átlagpolgár nem úgy gondolkodik, mint a jól fizetett-lefizetett brüsszeli bürokraták. Ők már a saját bőrükön tapasztalják, amikor migránsok milliói nem akarnak dolgozni, csak a német adófizetők pénzéből megteremtett szociális, egészségügyi, oktatási juttatásokból akarnak jól élni.

Úgy látszik a Willkommenkultur időszakának vége van. Elérkezett a csődje nemcsak Németországban, de számos nyugateurópai országban is, például Ausztriában.

Orbán következetes politikája tehát bejött.

A magyar kormányfő volt az első, aki felismerte és kimondta, hogy az ellenőrizetlenül beáramló illegális migránsok százezrei, milliói nagy veszélyt jelentenek az európai kultúrára, a keresztény civilizációra. Kifejtette, a gazdasági migráció felboríthatja az etnikai arányokat és a más kultúra, más vallás nem a békés együttélést, hanem a feszültséget, a súlyos konfliktusokat szolgálja. Végül Orbán Viktor azt is leszögezte, az illegális, erőszakos bevándorlás a terrorizmus melegágya, tízezrével jönnek be Európába az Iszlám Állam hívei, katonái.

Magyarország volt az első, aki a schengeni határt kerítésekkel, megerősített határvédelemmel védte meg. A Visegrádi Négyek ( Csehország, Szlovákia, és Lengyelország) Magyarországgal együtt most már szorosan együttműködnek. Emiatt a kezdetekben a magyar miniszterelnök fasiszta volt, idegengyűlölő, sőt, ránk sütötték, hogy a magyar kormány sérti az emberi jogokat. Máig így tekintenek ránk a külföldi érdekeket képviselő magyar liberális civil társaságok.

Legutóbb a strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot, mert két bangladesi menekültkérelmét elutasította, úgymond emberi jogokat sértettünk. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának testülete politikai döntést hozott. Túllépett a hatáskörén, beavatkozott egy EU-s ország belügyeibe.

A dublini és a schengeni szabályok betartásáért büntetik hazánkat.

Mi tudjuk, hogy nem igaz, de ez az ő problémájuk. Egy idő után a magyarok igazsága úgyis polgárjogot nyer. Ausztriával az élen egyre több EU-s ország veszi át a magyar példát. Azaz azt, hogy egy nemzet érdekének megvédése, határainak védelme a legfontosabb érdek. Ezt mi több mint ezerötszáz éve tudjuk.

Kiderült, Angela Merkel is ,”csíp” minket.

Az Európai Unió jövőjéről szóló római nyilatkozat aláírásának alkalmából megvédte a magyar kormányt. Elutasította, hogy az uniós támogatások csökkentésével büntessék a brüsszeli diktátumok végrehajtásától elzárkozó tagállamokat. Itt a kancellár a lengyelekre is gondolt, egyáltalán a Visegrádi országokra.

Az Európai Unió hatvanadik évfordulóján Rómában, mintha a huszonhét tagállam közötti ellentétek enyhültek volna. Az illegális migráció, egyáltalán a népvándorlás megítélésében egyre több a közös pont. S ez Orbán Viktornak köszönhető. A magyar miniszterelnök a csúcstalálkozást követően elmondta, a nagy kihívásokra csak saját magunktól remélhetünk megoldást: “Most már talán leesett a tantusz, mindenki világosan látja, Európát csak akkor lehet rendbe tenni, ha minden nép gondoskodik saját hazájának biztonságáról és jólétéről”. A kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy az elfogadott római nyilatkozat szövegében az általa előterjesztett magyar javaslatok közül több is visszaköszön.

Nyugodtan kimondhatjuk, az egyes nagyhatalmi, neoliberális erők által háttérbe szorított, nemzetközileg lejáratott magyar kormányfő külpolitikai szempontból tényező lett.

Antall József óta az első magyar miniszterelnök, akinek szavára figyelnek.

Ezt külpolitikai sikernek is elkönyvelhetjük. Erről a magyar balliberális ellenzék és sajtója mélyen hallgat. Mert ezt nehéz bevallania a magyar baloldalnak, de még a Jobbiknak is. Igen. Figyelik Nyugaton, mit csinál Orbán és figyelnek rá a visegrádi országok is. Hiszen nem kisebb tétről van szó, mint Európa jövőjéről, és közvetlenül Közép-Európa fennmaradásáról.