Bangóné! Kérem, le ne mondjon, az ég szerelmére!
A magyarság módszerváltás utáni történelmének egyik legnagyobb, egyszersmind pótolhatatlan vesztesége lenne, ha egy ilyen csekélység (pár millió magyar ember lepatkányozása) miatt lemondana parlamenti székéről Bangóné asszony, MSZP-s rágcsálószakértő. Kérem, könyörgöm, ne tegye! Hagyják őt tovább képviselősködni, beszélni, kúszni-mászni, graffitizni, szerepelni! Hogy miért? Pofonegyszerű! Őnagysága közéleti működése kiapadhatatlan forrása mindennapi kacagásainknak, s szükséges előföltétele a nemzeti oldal további szárnyalásának.
Aki valami véletlen folytán lemaradt a szenzációról: Bangóné Borbély Ildikó a minap az ATV-ben azzal magyarázta a Fidesz fokozódó népszerűségét, hogy „sok a patkány Magyarországon”. Következésképpen a kormánypárt szavazói patkányok. Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető hamarjában lemondásra szólította föl a szocialista politikust, ő viszont durcásan közölte, esze ágában sincs lelépni, hiszen félremagyarázták a szavait, s mindössze a budapesti patkányinvázióról beszélt...
„Félremagyarázták”, mi? Hát persze... A felvétel itt vagy itt megtekinthető, s arról világosan kiderül, hogy Bangóné bizony en bloc lepatkányozta a fideszeseket. Utólag pedig egy csúcs béna hazugsággal próbálja letagadni az egészet. Micsoda jellem!
Szó se róla: több millió Fidesz-szavazó érezheti most sértve magát. Bangóné egy visszataszító, dögvészt terjesztő rágcsálóhoz hasonlította – libsi szóhasználattal: „dehumanizálta” – őket. Igényesebb székelyföldi korcsmában valószínűleg ennek a tizedéért is megbicskáznák, errefelé, Pestszentlőrincen pedig szimplán fölpofoznák, aki így sértegeti az ivó törzsközönségét. És akkor még nem is beszéltünk a 2004. december 5-ei gyalázatos szerepvállalásáról, amikor képes volt a saját családját, kisgyermekeit biodíszletként ráfotóztatni Gyurcsányék nemzetáruló plakátjaira, hogy a gúnyhatárokon túl rekedt magyar testvéreink ellen hergeljen. Ez utóbbi megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen bűn.
- Mégis azt gondolom, hiba lenne Bangónét a süllyesztőbe küldeni. A sértettségnél, a bosszúvágynál ugyanis létezik fontosabb szempont: a politikai haszon.
Bangóné Borbély Ildikóról legkésőbb a köztévé székházában nyújtott citromdíjas alakítása óta sejthető, hogy – finoman szólva – kihívásokkal küzd. És itt elsősorban nem az ellenzéki földön fetrengés megkoreografálására gondolok, hanem arra, hogy nagy ésszel sikerült az egész színjáték megtervezését kamerába is elkotyognia. Felejthetetlen teljesítményt nyújtott a decemberi parlamenti obstrukció idején is, amikor vásári kofaként óbégatva rohamozta meg a fideszesek padsorait Kunhalmi Ágnessel karöltve. Majd következtek – szintén Kunhalmival párban – a helyesírási performanszok: előbb a „fojt” igével gyűlt meg a baja, majd a „minket” szó járdára graffitizése haladta meg a képességeit. Kiapadhatatlan humorforrás ez a Bangóné! Aki az elmúlt hónapokban nem kacagta magát könnyesre a Bangóné–Kunhalmi-duetten, az vagy reménytelenül sótlan, vagy Bangónénak és Kunhalminak hívják...
Ám ennél is lényegesebb: Bangóné be van oltva politika ellen. Már 15-20 IQ-val is könnyen belátható, hogy a szavazókat tilos sértegetni, hiszen őket meggyőzni kell, és a saját táborhoz csalogatni. Aki lepatkányozza politikai ellenfele híveit, az vagy síkhülye, vagy a politikai ellenfelének dolgozik. (Utóbbit szerintem elegánsan zárjuk is ki a lehetőségek közül.)
- Ezért sem szabad elüldözni a parlamentből a rágcsálószakértőt! Akár viccelődik, akár festékszórózik, akár a földön fetreng, akár patkányozik – ő egy főnyeremény a nemzeti oldalnak! Bangóné az ellenzéki butaság, alkalmatlanság, szerencsétlenkedés reklámarca. Csak hagyni kell őt kamerák előtt beszélni, szerepelni – lehetőleg minél többet! Ő a következő fideszes kétharmadok kovásza.
