Kevesen tudják, hogy Jávor Pál befogadta a nélkülöző, otthon nélkül tengődő fiatal színészt, Bárdy Györgyöt. Utóbbi később meghálálta az apai gondoskodást: amikor Jávor 1957-ben hazatért, megható ünnepséget szervezett a számára. Két színészóriás, akik nem rivalizáltak egymással, hanem halhatatlan barátság kötötte össze őket. Felemelő történet egy sötét korszakból.
Bárdy Györgyöt Várkonyi Zoltán véletlenül látta Kodolányi Földindulás című darabjában és olyannyira elnyűgözte az ifjú tehetség, hogy elhatározta, amint színháza lesz, szerződtetni fogja. Így is történt. De hogyan lett Jávor Pál „fogadott fia”? Ennek járunk utána.
Mindketten a második világháború poklában
Bárdy György még 1940-ben elküldte Jávor Pálnak egy levelezőlap nagyságú dombornyomott képét. Jávor válaszolt rá, azt írta, szeretné őt megismerni, keressen alkalmat rá. Bárdy ezután harcolt a második világháborúban, a Don-kanyarban szerzett sebesüléséből hosszasan épült fel. Optimista ember lévén így emlékezett vissza ezekre az időkre a Népszava 2001. május 25-i számában: „Életemben, a bajokból soha nem csináltam nagy ügyet. Már gyerekkoromban is ilyen voltam.
Aztán 29 hónapot töltöttem a Don-kanyarban, súlyosan megsebesültem, de biztos voltam benne, hogy haza fogok jönni. Abban a szituációban olyan mértékben elfásul az ember, hogy nem is érzékeli, hol van és mi történhet vele a következő másodpercben. De én mindig élni akartam.”
Jávor Pál ugyanebben az időszakban állt ki zsidó felesége mellett, előbb Sopronkőhidára hurcolták el, majd deportálták. 1945-ben tért vissza ő is.
Katona József Színház. Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának előadása. Éva szerepében Borbíró Andrea és Ádám szerepében Bárdy György színművészek
Az első találkozás – Jávor fiává fogadta Bárdyt
Bárdy és Jávor találkozása, e jeles esemény a Művész Színházban történt meg, ahova Várkonyi Zoltán tényleg szerződtette Bárdyt, havi 900 pengő fixszel. 1945-ben itt játszott első darabjában, a Makrancos hölgyben együtt Jávor Pállal. Ő Grumiót alakította, Jávor Pál Petrucciót.
Jávor alakítását a Színház című lap méltatta 1946. április 19-én: „Bikaerős, gátlástalan, vad örömmel élő reneszánsz-ember ez, (…) a vidéki angol nemesúri lokális színeivel színezetten, s egy csipetnyi magyaros földesúr-reminiszcenciával [visszaemlékezéssel], ami még hitelesebbé teszi előttünk ezt a kivételes színészi átélést.”
Ugyanez a kritika megdicsérte Bárdy György alakítását is.
Első találkozásuk kétféle változatban ismeretes: az első szerint Jávor Pál egy zöld karosszékben ült és hallotta, ahogyan Bárdy arról beszélt Várkonyinak, hogy nincs hol laknia. Ekkor felemelte a telefont, felhívta a feleségét, és azt mondta: lett egy fiunk. Bárdyt fogadta fiává és költöztette hozzájuk – ezt a változatot 1982. január 30-i számában mesélte el Bárdy.
A másik változat szerint Jávor Pál és Bárdy György barátsága úgy indult, hogy Jávor rajtakapta kollegáját, hogy a Művész Színház öltözőjében aludt, mivel nem volt hol laknia. Fiatal kollegáját azonnal magukhoz költöztette, a Pasaréti út 8-ba, a híres Jávor-villába. Jávor jó szíve határtalan volt.
Jávor Pál 1957-ben. Forrás: Fortepan/Kotynik Antal
Élet a Jávor családban
Bárdy nyolc évig lakott náluk. Később így idézte fel ezeket az éveket 1997-ben: „Megkaptam az emeleti vendégszobát, mikor Esterházy Móric, Magyarország egykori miniszterelnöke elment onnan. De akkor nem volt más lehetősége neki sem, le volt rongyolódva, nyomorgott.
Jávoréknál családtag lettem, mindig fölhívtak reggelizni vagy ebédre, vacsorára. Csodálatos estélyeket adtak. Ez szinte kötelező volt egy ilyen sztárnak, ahogy Páger is adott hasonlókat. Ott voltak a film-producerek, a rendezők, a kedvenc kollégák, Karády Kati mindig, akit Jávor nagyon szeretett, de például Nagy Ferenc miniszterelnök is rendszeres vendége volt.
Nem óriási trakta, csak kellemes italok, ételek. Volt zene, cigányzene persze, amiért Jávor rajongott, én utálom. Azt szokta mondani: nagy családom van, minden cigányzenész az én gyerekem! De ezeken az estélyeken sosem nótázott. A szereplést rám hagyta. Mert akkoriban én már kapós voltam a paródiáimmal.”
Jávor, mikor látta, hogy a fiatalember cipője lyukas, egy luxus cipőt ajándékozott neki a sajátjaiból.
Ezt Bárdy György egész életében büszkén megőrizte. A cipő 1995-ben is makulátlan állapotban volt, ahogyan azt Bárdy a Pesti Műsornak elmesélte. Bárdy életében kiemelt jelentőséggel bírtak a cipők: mindig is nagyon szerette őket fényesre suvickolni.
Bárdy fellépett 1945-ben a Casanova bárban is és az Arizona Irodalmi Varietében is, nagy sikerű kabaréjelenetekkel, ahol Latabárt és Jávor Pált is parodizálta. Barátságuk olyannyira szoros volt, hogy Jávor nem sértődött meg ezen, sőt elismerte Bárdy alakítását.
Bárdy György. Forrás: Fortepan.hu; adományozó: Szalay Zoltán
Hazatérés: távirat Bárdynak
Bárdy Jávor kényszer-amerikai emigrációjának idejében is kitartott barátja mellett: amikor a házaspár hazatért, már útközben Bárdynak táviratozott: „Holnap érkezem Mukival. Pali.”
Így Bárdy meg tudta szervezni a Keleti pályaudvaron a hazatérő, honvágytól gyötört színészt ünneplő tömeget – írta a Lobogó 1964. szeptember 23-i számában. Ma is szívszorító nézni az 1957-es fotót, amely a két barátot ábrázolja: Bárdy már a vasúti kupéban nagy szeretettel üdvözölte megtört barátját.
1957. november 25. Bárdy György rég nem látott barátját, a 11 év külföldi távollét után hazatérő Jávor Pált üdvözli a vasúti kupéban a Nyugati pályaudvaron. Fotó: MTI/Bartal Ferenc
Sajnos Bárdy sem tudta hazatérte után megmenteni barátját a kommunista funkcionáriusok megaláztatásaitól. [Major Tamás bosszúja: csak halálos betegen szerződtette Jávor Pált, a színészlegendát, akire mindig féltékeny volt.] Abszurd és velejéig gonosz volt, hogy Major Tamás a halálos ágyán szerződtette vissza Jávor Pált a Nemzeti Színházba.
Nehéz idők
Barátja korai halála után Bárdyra is nehéz idők jártak: a szocialista erkölcs megsértése – jelen esetben Bárdy szerelmi ügye egy kommunista funkcionárius leányával – csak akkor szúrt szemet az elvtársaknak, ha az illetőt ki akarták csinálni.
Bárdyt száműzték vidékre 1959-ben, ahol a kiemelkedő tehetségű színész erdészként kényszerült dolgozni és 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban folytathatta pályáját, a fővárosba pedig 1964-ben térhetett vissza. Sikert sikerre halmozott – markáns, férfias, ironikus, ezért intrikusok szerepét osztották gyakran őrá (az Egri Csillagokban ő volt Jumurdzsák). Otthonában ki volt rakva mentorának, Jávor Pálnak a majdnem életnagyságú festménye is – látható is a Film Színház Muzsika 1968. július 6-i számában.
Barátság és szolidaritás mindörökké
Bárdy egész életében nagy szeretettel emlékezett barátjára. E két kiváló művész összetartása gyönyörű példája annak is, hogy mi, magyarok segítőkészek, szolidárisak vagyunk egymással a bajban. Ez esetben a már országos hírű Jávor karolta fel a pályakezdő Bárdyt, aki később mindazt a jót visszaadta az amerikai emigrációtól meggyötört és a kommunisták packázásának kitett barátjának. Nem rivalizáltak, hanem segítették egymást mindhalálig.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS