Békés Márton a Polbeatben: Nem óvatos, hanem nagyon is határozott Csurka reneszánsz kezdődött el!

“A balliberális reakciók szerint óvatos Csurka-kultuszt épít a Fidesz. Bár nem én vagyok a Fidesz, de én nem valamiféle óvatos kultuszt szeretnék, hanem egy nagyon határozott Csurka-kultuszt! Egy Csurka reneszánszot, ami XX. Század Intézet konferenciájával el is kezdődött – mondta Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója akit – a számos Csurka-interjút készítő Stefka Istvánnal egyetemben – Huth Gergely kérdezett a Revolutio’56 Gasztropubban újraindult Polbeaten.

Rengeteg hordalékkal szórták tele Csurka István életművét. Sőt, innen-onnan el is torlaszolták, nehogy hozzá lehessen férni. Még Csurka-összes sincs, műveinek nagyobb részét antikváriumból is csak nagyon nehezen lehet beszerezni. Ez nem maradhat így. Merjük beállítani, merjük továbbvinni, nyilván kritikusan, nyilván rámutatva a pálya árnyékos, napos és minden részére – mondta a PestiSrácok videóműsorában Békés Márton, hozzátéve: nem lehet különválasztani az író és a politkus Csurkát, hiszen mindkettő ugyanaz az ember volt, íróként is politikus.

Stefka István, a PestiSrácok tiszteletbeli főszerkesztője rendkívüli gondolkodónak tartja Csurkát. – Nagy szerencsém volt, hogy személyesen ismertem, sok-sok interjút készítettem vele. Két évvel a halála előtt írta a Dr. Utólag című visszaemlékezését. Érdemes egy pár mondatot ebből felolvasni – javasolta Stefka, ezt a részt idézve a kötetből:

Soros György 1985-ben ellátogatott Magyarországra és meghívta az úgymond ellenzéki írókat, értelmiségieket, mint Csoóri Sándort, Mészöly Miklóst, engem és természetesen Vásárhelyi Miklóst, volt elvtársát, a Margit kertbe egy remek ebédre. És fölajánlotta, hogy évente 3 millió dollárt fog adni a fiatal értelmiségiek nyugati utaztatására, oktatására.

Stefka István rámutatott: 1985-ben tehát még nem jött rá Csurka, hogy ugyanazzal a módszerrel él Soros, mint Aczél György. Kádár legfőbb kultúrpolitilkusa, aki szintén magához édesgette azokat az írókat, akiktől valamit várt. Aztán hamar rádöbbent a valóságra, hogy Soros azért érkezett ide 1985-ben, azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, hogy a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással és személycserékkel. Hogy az a réteg, benne azzal a munkásőr, funkcionárius és gazdasági vezető állománnyal, amely Sorost és a Bilderberg-csoportot elsősorban érdekelte, békés úton tarthassa meg a pénzét, a hatalmát, a pozícióit.

Stefka ezt is idézte Csurka tollából:

1991-ben Magyarországon beállt a nyitott társadalom. Soros György díszdoktor lett, én meg betiltott. Sorost a közgazdasági egyetemen díszdoktorrá avatták rendszerváltó érdemeiért, engem pedig, a kormányzó párt egyik alelnökét, alapítóját, országgyűlési képviselőjét 1992-ben – még a dolgozatom kibocsátása előtt – gyakorlatilag kitiltottak a Magyar Rádióból.

Amit Csurka elkezdett, az a nemzeti konszenzus alapja

Békés Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy amit Csurka elkezdett, az ma már a a nemzeti konszenzus alapja.

Ahogy Schmidt Mária mondta, nagyon sok mindenben igaza volt, csak rossz volt az időzítés. 5-10 évvel a lehetőségek előtt járt. A kilábalás forgatókönyvében 2007-ben például azt írja, hogy kétharmados parlamenti többség, új alkotmány, új médiatörvény kell. És lőn! Persze Csurka nagyon is aktuális volt abban a korban, csak nem volt meg hozzá az erő, hogy érvényt lehessen szerezni az elgondolásainak.

A történész azt is hozzátette: 1996-ban jelent meg Csurka a Nemzeti összefogás című kis könyve. Ekkor azt írta, hogy az összes kéznél lévő jobboldali párt adja össze az erejét, hozzon kívülről egy a paktumokban részt nem vevő miniszterelnököt, és legyen új alkotmány! Hát nem ezt valósította meg a Fidesz, amikor 1998-tól erre fokozatosan lehetősége adódott?

Csurka István, a Magyar Igazság és Élet pártja elnöke gratulál Orbán Viktornak, a Magyarország 1998. július 6-án, frissen megválasztott miniszterelnökének az Országgyűlés plenáris ülésén. MTI Fotó: Soós Lajos

Stefka István Orbán Viktor és Csurka István kapcsolatáról így vélekedett: 

Ha végignézzük Orbán Viktor politikai pályáját, kezdve a Hősök terei felszólalásával, hogy “ruszkik haza”, majd a nemzeti liberális korszakát, amikor a Trianon-évfordulón nem voltak hajlandóak elénekelni az Országházban a Himnuszt, akkor azt látjuk, hogy sok mindenre a miniszterelnök is utólag jött rá, csakúgy, mint Csurka. Rádöbbent, hogy csak mézesmadzag, amit a Sorosék kínálnak, mert valójában elrabolnák az országot, a szuverenitást. Evvel együtt a Fidesz sosem hagyta el azt a a nemzeti szabadelvű énjét, ami benne volt Kossuthban, Eötvös Józsefben és Széchenyiben. A nemzeti összefogás szükségét 1998-ra ismerte fel és valósította meg a Fidesz, s akkor még bizonyos szempontból Csurka idegenkedve nézett Orbán Viktorra. Ám idővel egyre inkább lehetett látni, hogy a MIÉP a Fidesz támogatójává válik. Már nem támadták Orbánt a parlamenti vitákban, s később Csurka nyíltan Orbán Viktor mellé állt. 

A beszélgetés végefelé az is szóba került, hogy a Csurkára rásütött antiszemitizmus valójában nem vad, gyilkos indulatú zsidóellenesség volt, hanem inkább politikai vita és nagyotmondás, amiből később igencsak visszavett.

Nézze meg, hallgassa meg a teljes beszélgetést! A podcast-változat ITT elérhető! A következő nyilvános Polbeat-felvételt december 12-én, csütörtökön, 18 órakor tartjuk a Revolutio 56 Gasztropubban, a budai Bem rakpart 53. alatt.