Orbán Viktor ötödik kormányzati ciklusának közepén túljutva a rövidebb távú jogi-gazdasági és a középtávú társadalmi célok után nem túlzás a hosszú távú kulturális célokat fókuszba helyezni – fogalmazott Békés Márton a Látószög blogon megjelent írásában. A XXI. Század Intézet igazgatója rámutatott, hogy egy politikai rendszer maradandóságát belpolitikai stabilitása, működtetőinek állandósága és időtartamának hossza adja, viszont az általa hagyott kulturális lábnyom teszi felismerhetővé és emlékezetessé.
A korszakot, amely legközvetlenebbül egy meghatározott történeti szakaszt jelent, távlatosan és összehasonlításban szemlélve korának szelleme teszi fölismerhetővé – magyarázta Békés Márton. Hozzátette: “egy adott korszak szellemisége márpedig legjobban a rá jellemző stílus képében (és képei stílusában) ragadható meg, amely az élet minden területén megnyilvánul(…)“
Nem lehetetlen a korszakot fémjelző szellem, adott esetben szó szerinti kőbe vésése, gondoljunk csak az olyan landmark-jellegű épületekre, mint a Magyar Zene Háza vagy az új Néprajzi Múzeum, amelyek korántsem ellentétben, inkább szintetikus viszonyban állnak a Várkert Bazár, a Kossuth tér és a Budai Vár historikus rekonstrukciójával
– fogalmazott a XXI. Század Intézet igazgatója. Megítélése szerint nem véletlen, hogy éppen ezek váltották ki a legnagyobb ellenzést és terméketlen cinizmust, “hiszen a korszakot, melyben készültek s melynek szellemét hordozzák, maradandóan megjelölik és a történelem keretei közé iktatják”.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Annak a kornak a szelleme, melynek politikáját Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezik, nem is lehet más, mint történelmi és konszenzusra épülő
– jelentette ki Békés Márton. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy korunkban viszont “a lokális korszellem ütközik a globális korszellemmel, márpedig a helyi kultúra (újra)termelésének eszközei eltörpülnek a globális korszellem terjesztésére rendelkezésül álló roppant arzenálhoz képest”.
Ez a magyarázata annak, hogy bár itthon kormányon van a jobboldal, a világ egészéhez képest mégis ellenzékben dolgozik, fordítva pedig úgy áll a helyzet, hogy balliberális ellenzéke nem más, mint az „uralkodó eszmék” szolgája. A hiányzó erő pótlásához kormányzatilag nem lehet más és hathatósabb eszközt igénybe venni, mint az államét: ezért van szükség fokozott kultúrpolitikára.
Egy új történelmi blokk van formálódóban
Békés Márton emlékeztetett, hogy 2010 óta három országgyűlési és ugyanennyi európai parlamenti, négy önkormányzati és két népszavazáson bizonyosodott be, hogy a Fidesz–KDNP mögött politikai többség áll, sőt bizonyos kérdésekben mögötte áll a társadalmi többség. Hozzátette:
a korábbi uralkodó elitet sikerült lecserélni, bár makacs utóvédharcokat folytat, sőt újabb nemzedékeket szül (Apró–Dobrev klán, Donáth-család), miközben aktívan keresi a kapcsolatot a transzatlanti elitekkel, az uniós és Soros-struktúráktól pedig minden támogatást megkap törekvéseihez.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
Az igazgató úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy bőven akad még tennivaló, lehetetlen nem észrevenni azt a léptékbéli különbséget, hogy míg az egyik oldalon általános korszaképítés zajlik, addig a másikon legföljebb szórványos rendszerkritikát végeznek.
Egy szó, mint száz: a nemzeti-konzervatív oldal kulturális tevékenysége és a jobboldali kormányzás azért folyik, közvetlen és közvetett módon, hogy a következő ezer évben is legyen magyar kultúra s kultúránk magyar legyen. Kevesebbel nem érhetjük be.
Nemzeti maximalizmus
Békés Márton rámutatott, hogy a 2010 és 2014 közé eső ciklust az új állam intézményesítésének és a múlt legközvetlenebb problémái kiküszöbölésének kellett szentelni, a 2014 és 2018 közötti időszak pedig jobbára a gazdaság üzembe helyezéséről, a határvédelemről és a külső támadások kivédéséről szólt. A 2018 és 2022 közötti ciklus volt az, amelyben – a koronavírus-járvány által meg-megakasztva – hozzá lehetett kezdeni a nagy feladathoz. Hozzátette:
És most itt vagyunk az orosz–ukrán háború és hatásai közepette az újabb, egymás után immár a negyedik (összességében pedig az ötödik) Orbán-ciklusban, annak is túl a felén. A folytatódó és eszkalálódó háborúban továbbra sem könnyű a (gazdasági, diplomáciai) helyzet: bár hazánk az Európai Unió soros elnöke, az európai uniós választás utánra időzítve jelentették be egy korábbi kötelezettségszegést büntető gigantikus bírságot, sőt ismét eljárás indul ellenünk, a miniszterelnök békemisszióját pedig a nyugati vezetők nem támogatják.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Az igazgató aláhúzta, hogy természetesen sikerek is akadnak: “a világ más tájaival a miniszterelnök kifejezetten pozitív viszonyt alakított ki (Azerbajdzsán, Kína, Törökország), szomszédjaink egyikével-másikával már-már stratégiai szövetségre lépett (Szerbia, Szlovákia), sőt a balra sodródó Európai Néppárt és a háborúpártiságban utána igyekvő Meloni-féle reformkonzervatívok székei között nem hogy a pad alá nem esett, hanem új, nagyobb és ami még fontosabb: saját asztalhoz ülhet (Patrióták Európáért).”
A folyamatban lévő világrendszerváltás idején teljesen érthető a nemzetközi-geopolitikai fókusz, és senki nem gondolhatja, hogy a globális csatatéren országát védő tábornok feladata lenne még a hátország szilárdságának biztosítása is
– jelentette ki a XXI. Század Intézet igazgatója. A teljes írás ITT tekinthető meg.
Forrás: Látószög; Vezető kép: PS/Hatlaczki Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS