Ahogy mélyül az integráció, úgy romlik a színvonal. Ahogy nő a jogosítványok száma, úgy porlad a demokrácia. Sosem hágott ilyen magasra a gőg és az arrogancia, ahogy ilyen mélyre sem zuhant még a bizalom. A Katargate néven ismert korrupciós botrány egy kóros állapot súlyos tünete. Egy szimptóma a sok közül. A kérdés most az, hogy milyen következtetést von le mindebből a hatalommal bántóan rosszul sáfárkodó, semmirekellő bürokrata-elit. Mert ezidáig minden nyavalyára a „még több unió” volt a válasz. Itt lenne az ideje, hogy a nemzetállamok visszavegyék az irányítást, mielőtt szétrohad az egész unió. Mert valamilyen együttműködésre szükség lesz – de ilyenre nem! Az Európai Unió mai formája ugyanis a selejt győzelme.
Az unió mai formája roncsolja a demokráciát
A brüsszeli elit morális csődje szembetűnő. Az Európai Unió intézményrendszere recseg-ropog. Pedig nagy szükség van a nemzetállamok kooperációjára. Talán sosem volt ilyen nagy, mint most, hisz valóban a veszélyek korába léptünk. Tragédia lenne, ha szétesne a formális együttműködés. Ha szétrohadna az Európai Unió!
Egy dolog azonban biztos: ebben a formában nem folytatódhat az integráció!
Valamit rosszul csináltak az elmúlt évtizedben. Akkor erőltették a neoliberális politikát, mikor a neoliberális hegemónia megszűnt. Akkor erőltették az Európai Egyesült Államokot, mikor a globális válaszok nem használtak.
És egyre többször lépték át demokráciát.
A bürokratikus útvesztőben, amelyben a felelősség oly könnyen elvész, az állampolgár pedig eltéved, az egyetlen népképviselet szerv az Európai Parlament. A néptől, a nép által, a népért való hatalom soha nem tűnhet el a föld színéről… most mégis, mintha a jogállamiság őrzőjeként fellépő parlamenti elit rombolná le a demokráciát.
Milyen legyen az Európai Unió?
Van most egy konzultáció. Egy vita az unió jövőjéről. Kezdetben az állampolgárok véleményét is várták… mostanra vagy eldugták, vagy megszüntették, de nem található meg a konzultáció hivatalos oldalán.
Ám a párbeszéd lehetősége – ha szűk körben is – de megmaradt. A kormányok és a tagországok parlamentjei mellett regisztrált műhelyek is tarthatnak konferenciákat, írhatnak tanulmányokat, javasolhatnak terveket. Persze jogos a kétely, de mégis érdemes ezzel foglalkozni. Ha lehetőség van, akkor érdemes megpróbálni.
Orbán Viktor javaslata az, hogy szüntessük meg az Európai Parlament mai formáját és térjünk vissza ahhoz az állapothoz, amikor a nemzetállamok országgyűlései delegáltak képviselőket az uniós döntéshozó testületbe. Mert így közelebb marad a hatalomgyakorlás a néphez, így erősebb a kontroll a hatalom működésén, a képviselők felelőssége pedig nem lóg a levegőben.
A kérdés az, hogy mennyire fogja ezt komolyan venni az ötletgazda, az Európai Bizottság.
Azt azonban minden fórumon ki kell jelenteni, hogy ebben a formában az Európai Unió csődöt mondott. Változtatni kell, de a megoldás nem az integráció további mélyítésében keresendő. Egy Európai Egyesült Államok ugyanis természetéből adódóan nem viszi előre közös ügyeinket. Ez kiderült a migrációs krízis idejében, tetten érhető volt a pandémia okozta válságban, és látszik most, az orosz–ukrán háborúra adott válaszokban is.
Az Európai Unió a selejt győzelme
Az uniós elit kisajátítja a hatalmat, demokrácia helyett timokráciát (a vagyon uralma), népképviseleten alapuló hatalomgyakorlás helyett pedig bürokratikus uralmat teremt.
Mindez pedig kontraszelekciót okoz. Az unió ebben a formájában a selejt győzelmét jelenti. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Katargate, ami egy szimptóma csupán a sok-sok válságtünet közül.
A korrupcióban érintett politikusok azonban nem csupán képviselőként, hanem emberként, morálisan is elbuktak. Ilyen intézményekre, ilyen bürokráciára, ilyen globalista elitre nincs szüksége Európának.
Mert milyen emberek azok, akik Európán kívüli idegen hatalmak érdekeit képviselik Európán belül? Milyen emberek azok, akik miközben tocsognak a mutyiban, addig politikai célok elérése végett másokat vádolnak korrupcióval? Magyarországot állítják pellengérre, miközben eurómilliókkal teli bőröndökkel szaladgálnak Brüsszelben.
Az Európai Unió mai formája tényleg a selejt győzelme.
Milyen emberek azok, akik – miután lebuknak – elárulják saját élettársukat? Akik gyáván a családtagjaikra mutogatnak? Akik a saját, egyébként lojális alkalmazottaikat is belerángatják a botrányba azért, hogy ők megússzák a számonkérést?
Az Európai Unió mai formája tényleg a kontraszelekció győzelme!
Mert milyen ember az, aki elárulta hazáját, elárulta Európát, most meg luxusbörtönben reklamál a körülmények miatt? Panaszkodik arra, hogy lassú az internet? Hogy nem adnak még egy takarót?
Luxusbörtön a gőgös elitnek, avagy a selejt bosszúja
Az ügy kulcsfigurája, Eva Kaili ugyanis a Haren büntetés-végrehajtási intézetbe került át. Felsőbb utasításra. Itt külön részleg található politikusbűnözőknek. Nincs rács az ablakon, a cellákat saját hűtővel, televízióval, állítható termosztáttal, bejövő hívásokat fogadó vonalas telefonnal és zuhanykabinnal szerelték fel.
A börtönudvaron sétálópark, a kiszolgáló épületekben relaxációs zónák, sportpályák, játszós és terápiás szobák, és egy könyvtár áll a „rabok” rendelkezésére. Pingpong- és csocsóasztal…
Szegénykém – tényleg nem ehhez van szokva. Lehet, hogy a Dom Pérignont is csak szobahőmérsékleteten szervírozzák…
Az unió mai formája nem csupán a selejt győzelme, hanem a selejt bosszúja is egyben!
Vezető kép: MTI/AP/Európai Parlament
Facebook
Twitter
YouTube
RSS