Hüpp-hüpp-hüpp, Barba trükk!
Sokan mondják, hogy az eljövendő demokratamázas diktatúra már csupán egy karnyújtásnyira van, és ha eljön, akkor megismerhetjük majd a társadalmi kreditrendszert, ami az alapján szelektálja az alattvalókat, hogy ki mennyire teljesíti a zsarnoki elvárásokat és ebből mekkora plusz kreditet halmoz fel. Szerintem meg ez egy bullshit, mert nem ennyire meg annyira van tőlünk ez a cukormázas diktatúra, hanem már rég nyakig merültünk benne, csak épp nem akarjuk felfogni. Beszélünk róla, jártatjuk a szánkat, de ezzel egyidőben önmagunknak hazudozunk, hogy van még egy szusszanásnyi időnk. Hát nincs! Hagyjuk is, hogy Brüsszelben a karhatalom által hallgattatják el a kritikus politikai hangokat, hogy a közösségi média cenzorai a regnáló amerikai elnöknek is bármikor azt mondhatják: kuss! Hogy a Telex és a Spirit FM gyermekpornográf szennyeseket mos tisztára, hogy hazánk mára már nem több, mint egy megkurtított jogköröket gyakorló, önkormányzati autonómiára emlékeztető provincia a nagy birodalom keleti peremvidékén. Ezeket most mind hagyjuk! De ne menjünk el szó nélkül Lakatos Márk vérlázító pofátlansága mellett. Ha ezt is elnézzük, akkor végtére is már tényleg minden mindegy.
Csak azoknak mondhatok újat, akik esetlegesen a globalista propagandából tájékozódnak (leánykori nevén: független-objektív sajtó), hiszen ők lemaradtak arról, hogy egy hónappal ezelőtt egy srác besétált a Bors szerkesztőségébe, és nevét, illetve egyéb személyes adatait megadva – vállalva a büntetőjogi terhét is az elmondottaknak –, online üzeneteit megmutatva tárta a nyilvánosság elé, hogy Lakatos Márk miként próbálta becserkészni annak ellenére, hogy többször jelezte: egyrészt kisfiú még, másrészt heteroszexuális. Ezen apróságok azonban nem tántorították el a kanos öltöztetőt, aki a határozott "állj" jelzés ellenére is tovább közeledett a fiúhoz. Hogy mi történt ezután? Tagadott? Cáfolt? Eltűnt a nyilvánosságból? Belebukott? Tönkrement? Elhatárolódtak tőle? A fenét! Kussolt. Egy hónapot lapított, majd visszatért egy Viasat 6-szerepléssel és egy Allee-reklámmal. Gyermekvédelem? Odakint most szörnyek járnak? Ugyan! Mintha nem tudnánk, hogy mennek errefelé a dolgok. Ja, hogy egy halom másik sztori is terjeng róla? És? Ja, hogy pár éve már volt egy pedofilrelativizáló műsora Wahorn Andrással, amibe még a szponzor is beleremegett? Kit érdekel ez?! Mintha bárki meglepődne. (Persze akkoriban még nem sejthettük, hogy gyermekvédő.) Na, szóval vannak körök, ahol egy (vagy húsz másik) ilyen eset után a delikvens csak annyit mond: "kakiba léptem, de már le is törlöm, egy-két-há".
Ahogy ezt a pofátlanságot szemléltem, eszembe jutott egy kitalált történet, ami még ha hasonlóságot is mutat sok mindenben a fent leírtakkal, a valósághoz semmi köze. Fiktív, mint a liberális gyermekvédelem. Ímhol van-e.
Lőn, amikor a nemzetek között nagy világosság támadott, a sorból kilógva egy kicsiny ország rejtezett el a Kárpátok köldökén az őt körülfogó hegyek árnyékban. Magának való, öntörvényű, ahogy sajgó szívű költője mondotta róla: izgága nemzet volt ez. S, hogy az idők feje felett eljártak, mi sem bizonyította jobban, hogy amint ott, a Kárpátoktól nyugatra a nagy világosságban már perzselővé vált a hőség, s a tarló is lángra kapott emitt-amott, ez a kis rongyos megvilágosodni csak nem akaródzott. Támadott is nagy harag a hatalmasokban miatta, s ahogy a múltban, úgy a jelenben is ítélők ültek össze körülötte. Nagyot mutatni tudtak neki, de újat nem! Kifosztották, megszaggatták, igába hajtották, s lám, mégis megmaradt. Most, hogy diktatúrának bélyegezték, talán még ezt is elbírja, s ha Isten megsegíti, talán még kicsivel többet is.
Ebben az országban pedig két hatalom uralkodott egymás mellett egy időben. Volt a néptől adatott hatalom, ez ama nagy diktatúra. S volt a hatalmasoktól kirendelt birodalmi helytartó, ez pedig ama fénylő demokrácia. S az ország népe is megosztott volt, ki dolgozott és gondját viselte a földjének, házának, örökségének, az általában a diktatúrát tekintette legitimnek, s ki kezet ekére nem emelt, de járt drága gyolcsokban és ült nagy vagyonon, az ama nagy birodalmak nehéz kezű demokráciáját s a birodalmi helytartót éltette. Ezek voltak ama nagy üldözöttek is, kikről később szólok még ma részletesen, hiszen ezen rege köztük játszódik.
Történt aztán egy napon, amikor is gyenge tavaszi szellővel cirógatta meg a fák rügyeit és földek zsengéjét a Teremtő, hangos perpatvar alakult ki a piacokon. A diktatúra rikkancsai tele torokból adták a nép tudtára, hogy micsoda szégyenteljes gyalázat történt az országba. A Köcsögfalvy Markó, ki a helytartó kedveltjeit öltöztette, nyoszolyájába csalt egy gyermeket, kinek arca még hamvas volt, mint a gidáknak orczája.
– Gyalázat, gyalázat! – skandálta a nép, s a hír hamar szárnyra kapott, a kényesen lépkedő kegyeltek pedig meg sem álltak a birodalmi helytartó palotájáig. – What the hell is that hangzavar? – kérdezte a helytartó. – Ez a Köcsögfalvy Márkó keveredett gyanúba egy kisfiúval, Helytartó Úr! – S vallott-e a már a Motherfaka? – Oh nem urunk! Hallgat, mint az ukrán katona a vagonok mélyén! – S vajon beszámoltak-e róla a birodalmi rikkancsaink? – Oh nem, urunk! A rikkancsaink hallgatnak, mint az ukránok szegényei a fekete föld hideg takarója alatt! – S vajon beszámoltak-e róla a diktatúra rikkancsai? – Oh be uram! Jajveszékelnek, mint az ukrán anyák és özvegyek! – Oh my gosh! Hívjátok össze a demokratákat, és hozzátok elém a Köcsögfalvyt right now! – Igenis, őhatalmassága!
Szaladtak is a szabad szolgák sebtiben, s dörömböltek a Köcsögfalvy ajtaján, aki épp az igazak álmát aludta, hiszen a napnak még csak a 12. órája volt. – Kelj fel, Márkó, rögvest, hisz a helytartó halálra kerestet égen és földön! – kiáltották, miközben dörömböltek a Köcsögfalvy ajtaján. – Lassan a testtel, csillagszórók! Alszanak a lurkók. Fel ne verjétek nekem őket. – Siess, öltözz, mert a helytartó roppant ideges! – Nahát, én is mindjárt az leszek, ha nem hagyjátok abba ezt a drámázást. Nem ég a ház! Felkapok egy Fendi nacit, meg egy Gucci topot és mehetünk, de majd álljunk meg valahol harapni valamit! – Ne húzd az időt, Márkó! Valóban sietnünk kell. – Jajj, mindig ez a rohanás. Na, essünk túl rajta! Hozom a Bottega Veneta szemcsim és mehetünk.
Délután kettő felé járt az idő, mikor a szabadok, meg a Köcsögfalvy megérkezett a helytartóság épületéhez. Bevezették, és a trón elé állították. – Felelj a helytartónak, Márkó! Csakugyan igaz, amivel vádolnak, Köcsögfalvy? – kérdezte a trónon ülő. – Igaz, nem igaz, miért kell ebből ekkora felhajtást csinálni? Bolondoztunk, játszadoztunk a lurkóval! – Amit tettél, mindenhol, ahol ember él a földön, lemoshatatlan bűn, you know! De mielőtt ítéletet tartanék, ide hívattam rikkancsaink, krónikásaink, talpnyalóink teljes seregét, s előbb őket kérdezem tehát, hogy mit tegyek veled, majd csak azután döntök. – Szóljatok, ahogy urunk parancsolta! – vetették közbe a szabadok. – Mosdassa ki az Egervári Hektor a BTV Csitt műsorában, ahogy a Posváth Zsoltival tette pár hete! – Nem lehet! Már a múltkorit sem úszta meg, annak is még csak most jön a java! Másik ötletet! – válaszolta a helytartó. – Mosdassa ki a csattanó maszlagos, meg a rókája az SSpirit FM-nél! – Nem lehet, Thaiföldön tölti a hathavi éves előnyaralását – vágott közbe egy másik. – Ne mentegessük, vessük ki a fertelmest magunk közül! Még a végén leleplezi a többit is – szólalt meg egy ingerült demokrata.
A teremben óriási csend támadt. A helytartó komor tekintettel nézett Köcsögfalvyra, akinek gégéje nagyot liftezett, s lábainak inai is megrendültek. Homloka gyöngyözni kezdett, s a tarkója verejtéke végigfolyt a hátán, s a rókafarkú anal pluginjának végibe gyülekezett, s onnan a padlóra csöppent. A talpnyalók és a szabadok is mind visszafojtott lélegzettel várták, vajon mit mond most uruk.
Ekkor a helytartó jobb kezét magasra emelte feszített tenyérrel, s felkiáltott: Heil Zelenszkij! Mit hozol fel hát mentségedre, Köcsögfalvy? – O1G! – felelte Márkó. – O1G? – kérdezett vissza a helytartó. – O1G! Igen! – Oh, hát miért nem ezzel kezdted, my friend? Akkor nem egy betegagyú, mocskos szar ez a Köcsögfalvy, hanem gyermekvédő! – állapította meg a nagy ember. – Éljen, Éljen! – harsogták a csicskák. – A következőt rendelem tehát. Egy hónapig shut up, aztán azt hazudod, hogy külföldön volt dolgod, majd minden mehet tovább. – Ennyi? És tiszta is vagyok? – kérdezett vissza fellélegezve Markó. – Nem! Ez önmagában még kevés, hisz súlyos bűn nyomja a lelkedet. Így még mindenképp mondd el azt is, hogy: Hüpp-hüpp-hüpp, Barba trükk! És akkor már rendben vagyunk.
Ej, igen nagy kő esett le a Markó szívéről, s farizmai is ellazultak a megkönnyebbüléstől. Persze titkon bízott benne, hogy azért megbotoztatják két szerecsennel büntetés gyanánt, de nem volt nagyravágyó, így most ezzel a felmentéssel is beérte. A bölcs ítélettel pedig egyetértett az udvar egésze a rikkancsoktól a csicskákig.
Így esett tehát, hogy a Köcsögfalvy becsületében kár nem esett, a demokraták is szabadok maradtak, s a talpnyalók is lakomához jutottak, hiszen az udvarban nagy ünneplés vette kezdetét a Márkó megszabadulásának alkalmából. Ropták a táncot az udvarban, s az udvaron kívül is, hiszen az SSpiriten a jeles nap alkalmából napkeltétől napnyugtáig a Viva la diva szólt, néha megfűszerezve Hápi kacsa-slágerekkel, hogy ne csak a demokraták, de partnereik is találjanak kedvükre valót, ha netán épp a rádiót hallgatják.
