E sorozat olvasói már jól tudják, hogy a Magyar Népköztársaság milánói kereskedelmi kirendeltsége a katonai felderítés, vagyis az MNVK-2. irányítása alatt állt. Az olasz kommunistákkal amúgy is jó kapcsolatokat ápoló hazai külkeresek igencsak jövedelmező üzleteket kötöttek Itáliában, amelynek haszna sok esetben saját zsebükbe vándorolt.
A titkosszolgálati védelmet és hátteret az MNVK-2-n belül kialakuló maffiaszerűen tevékenykedő lobbicsoport szolgáltatta, akik erős pártvédelmet kaptak tevékenységükhöz. Ennek a belső körnek az egyik embere volt Budai Ferenc.
Az olasz meló
Budai Ferenc a katonai felderítés hivatásos állományában szolgált, így titkosszolgálati pályafutásának pontos mérföldköveit nem ismerhetjük.
Az államvédelmi és állambiztonsági állomány tagjainak fennmaradt személyi anyagait kutathatóvá tették már, de a katonai titkosszolgálat pártállami dokumentumai – közöttük a tisztek személyi gyűjtőivel – még nem hozzáférhetők a történészek számára, pedig ők is a kommunista diktatúra egyik erőszakszervezetében szolgálták ki az önkényuralmat. Nehezen megmagyarázható kettős mércével állunk szemben.
Budai számos fedőmunkahelyen szolgált feltehetően SZT-tisztként, a hatvanas évek első felében például a Terimpex munkatársa volt. A Terimpex az olasz kommunista párt vállalatainak egyik legfontosabb üzletfele volt, ezen húsipari cégen keresztül tetemes összegekkel támogattuk a déli elvtársakat. A Terimpex után diplomáciai kiküldetés következett: Budai Ferenc a milánói kereskedelmi kirendeltség vezetését vette át, ahonnan támogatta az MNVK-2. illegális pénzügyeit. Ezt azokból a nyomozati anyagokból tudjuk, amelyek a Metalimpex vezetői ellen lefolytatott vizsgálat idején keletkeztek. A vas- és acélipari termékek forgalmazását végző cég vezérigazgatója és helyettese a katonai felderítés megnyertjeiként valutakitermelést végeztek az MNVK-2. megbízásából. A BM bizonyítékokat szerzett a két vállalatvezető ellen, és nyomozást indítottak abban a reményben, hogy ellehetetleníthetik a katonai felderítés piszkos üzleteit. A céljukat ugyan nem érték el, de legalább hagytak hátra kutatható dokumentumokat.
Magyarország, 1968. augusztus 23. A Terimpex Külkereskedelmi Vállalat által külföldön forgalmazott Globus márkanevű, uborkával, zöldbabbal és paradicsom paprikával töltött fém- és üvegkonzervek zöldségágyon. MTI Fotó: Gere László
Budai 1966-ig volt Milánóban, és nevéhez köthető az egyik hírszerzési affér is. Az olasz elhárítás letartóztatta őt, miután bizonyítékot szereztek arról, hogy valójában kémkedik. A magyar fél válaszképpen őrizetbe vette Budapesten az Olasz Kultúrintézet igazgatóját, és több hónapos huzavona után az ügy a két diplomata kicserélésével végződött. Budainak el kellett hagynia Olaszországot. Utódja az a Csillag Mátyás lett, aki 1973-ban disszidált, és az olajügyekben érintett amerikai cég, a Phibro munkatársaként dolgozott tovább. (Erről a múlt héten olvashattak.)
Legfelsőbb pártfogók
Budait a hetvenes évek első felében őrnagyi rangban az Idegenforgalmi Hivatal élén találjuk. Itteni tevékenysége is kapcsolatba hozható az MNVK-2. illegális pénzügyeivel. Ekkoriban alapították a KGB egyik üzleti vállalkozásaként az Interpress Nyomda és Lapkiadó Vállalatot, amelynek vezetői szintén kapcsolatban álltak a katonai felderítéssel. Az Interpress adta ki a híres IPM magazint, amely teljesen újszerű stílust hozott a szocialista lapkiadásba. A vállalat azonban nemcsak a nyugati színvonalú újság megjelentetésével igyekezett a KGB fedőszervezeteként működő Nemzetközi Újságíró Szervezet büdzséjét növelni, hanem feketézéssel, külkereskedelmi tevékenységgel is foglalkozott. Budai az Idegenforgalmi Hivatal éléről segítette az Interpress ügynökhálózatát: kapcsolatait, összeköttetéseit felhasználva juttatta előnyös helyzetbe őket, amelyből egyes visszaemlékezések szerint nemcsak a szolgálat számára szerzett plusz forrásokat, hanem saját zsebét is gazdagította.
Budapest, 1989. február 1. Manökenek a kifutón az Aenne Burda Verlag 1989-es tavaszi-nyári kollekciójának bemutatóján február 1-én a Budapest Kongresszusi Központban. A műsort az Interpress rendezte. MTI Fotó: Krista Gábor
Budai következő állomáshelye, amelyről információnk van: Szíria. A hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján itt teljesített szolgálatot, és – Práczki István visszaemlékezése szerint, de más forrásokkal meg nem erősítve – sikkasztás és más visszaélések gyanújába keveredett. Práczki maga is az MNVK-2. hírszerzője volt, és a kétezres években megírta visszaemlékezéseit. Ebből kiderül, hogy Budai korábban Saigonban is állomásozott, ahol Práczki beosztottja volt, Damaszkuszban azonban megfordult a helyzet: Budai katonai attaséként Práczki felettese lett. Bár személyes elfogultság természetesen érződik a visszaemlékezés soraiból (ennek objektívabb megítéléséhez is hasznos lenne az eredeti források kutathatósága), de a fellelhető szórványos levéltári adatok alapján teljesen reálisnak érződik mindaz, amivel Práczki megvádolta Budai Ferencet. Eszerint Budai sajátjaként kezelte a képviselet költségvetését, számos formáját találta meg annak, hogy „félrekönyvelje” a pénzeket. De Budainak nem eshetett bántódása, hiszen magas összeköttetése volt: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, az egyik legkorruptabb vezető hírében álló pártember fiával követte el a visszaéléseit.
Budapest, 1978. november 3. Czinege Lajos. MTI Fotó: Horling Róbert
Kvalifikált feketéző
Czinege Lajos igazi kiskirály volt, már regnálása idején is közszájon forogtak visszatetsző cselekedetei: ivászatok, vadászatok, luxusüdülések, ingatlanpanamák, kétes hírű többnapos mulatozások. Gyermekeivel kapcsolatban is terjedtek a rosszízű pletykák, Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve több beszámolót is tartalmaz viselt dolgaikról: a honvédüdülők magánbirtokként való használata, gépkocsival történő, balesetveszélyes száguldozások, a sorozott állomány munkaerejének magáncélú kihasználása stb. Budai és ifjabb Czinege között Damaszkuszban szoros együttműködés alakult ki Práczki szerint. Így ír erről:
A miniszterünk fia pártösztöndíjasként tanult a damaszkuszi egyetemen, ekkor immár hatodik éve. Már végeznie kellett volna, de még a vizsgái felét sem tette le. Nem ért rá vizsgázni, a főfoglalkozása ugyanis az üzletelés volt. Magyar, osztrák és más nációkkal közösen szállították át Libanonból az olcsón vett amerikai cigarettát, szeszes italokat és más árukat. Tekintettel arra, hogy ő diplomáciai útlevéllel rendelkezett (ezt elintézni igazán nem jelentett túl nagy gondot a papának), könnyűszerrel megoldották az áruk átsíbolását. Ebbe az üzletbe kapcsolódott bele Budai is. Dodó – így becézték az érdemdús fiatalembert – azért mégiscsak szeretett volna diplomát kapni. Meg is találta a módját, hogyan. A papa felkérte a katonai attasét, hogy folyamodjon a szír elvtársak segítségéért a diploma megszerzésének ügyében. Budai fel is kereste a biztonsági erők főnökét, Hafiz parancsnokot, aki megígérte, hogy megpróbál tenni valamit.
A próbálkozás sikert hozott, bár az eredmény eléréséhez nem volt elegendő a szép szó. A szír katonai vezető megzsarolta az egyetem rektorát, aki első kérésre elutasította a diploma kiadását. Szükség volt tehát némi nyomásgyakorlásra, amivel „jobb belátásra” lehetett bírni a tudós professzort. A diploma kiállításának kérelme mellé kapott egy lezárt borítékot, amiben egy katonai behívó lapult. Szíria és Izrael között hadiállapot állt fenn, ami azt jelentette, hogy bárkit bármikor be lehetett hívni a hadseregbe, egy tisztnek átlagosan három évből egyet szolgálatban kellett tölteni. A katonazsold azonban töredéke volt a civil fizetésnek, egy egyetemi rektor esetében különösen, így a professzor inkább kiadta az oklevelet a pártvezér trehány fiának, mint hogy hónapokat töltsön a laktanyában fizetés nélkül. Czinege Lajos fia így jutott hát hat év kemény üzérkedés után egyetemi diplomához.
Még a Seuso-kincsek is felsejlenek
Budai és cinkostársai nemcsak a damaszkuszi feketepiacon kereskedtek, de a diplomáciai küldeményeket kihasználva Magyarországra is csempésztek eladható értékeket. Práczki szerint Budai anyósa az egyik kerületi bizományi áruház becsüse volt, rajta keresztül terjesztettek magnókazettákat, szépítőszereket, kozmetikumokat és egyéb, filléresnek gondolható apróságokat, amelyek azonban nagy értéknek számítottak a vasfüggöny kiéheztetett piacain. De nemcsak apró hiánycikkekkel kereskedtek. Az arab világ országaiból ékszereket, aranyat, drágaköveket és műkincseket szállítottak be, kihasználva, hogy a diplomáciai csomagok mentesültek a vámvizsgálat alól. Sőt, a diplomáciai csomagokon belül is kivételezett elbánásban részesültek Budai küldeményei, ugyanis a Külügyminisztériumba került csomagok azon részét, amely a titkosszolgálat érdekkörébe tartozott, még a minisztérium munkatársai sem nyithatták ki. Azok egyenesen a hírszerzés tisztjeihez kerültek, vagyis Budainak elég volt, ha közvetlen tiszttársai közül egy-két ember fedezte sötét ügyleteit.
Budapest, 2017. július 12. A Seuso-kincsek leletegyüttesének visszaszerzett és bemutatott második hét darabjából három műtárgy az Országház Vadásztermében 2017. július 12-én. A páratlan fontosságú, felbecsülhetetlen leletegyüttes visszaszerzését Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be az Országházban. MTI Fotó: Illyés Tibor
Dodó, Czinege elvtárs tékozló fia más illegális ügyletekbe is belekeveredett, amelyben úgyszintén érintett lehetett a katonai felderítésen belül működő maffia: a Seuso-kincsek gyilkosságokkal tarkított elrablásának és elkótyavetyélésének történetét Dézsy Zoltán kutatásaiból ismerjük, és ezekből felsejlik a háttérben működő „mundéros kiskirályok” hálózata is.
A lapkiadásban is volt „lehetőség”
Budai Ferenc tehát a katonai felderítésen belül kialakuló lobbicsoport egyik erős embere lehetett, amelyet nemcsak Práczki személyes érintettségen alapuló visszaemlékezése erősít meg. A rendszerváltás környékén újra felmerült a neve az általam kutatott iratokban: ekkor már a hírhedt médiacár, Siklósi Norbert mellett találjuk. Siklósi Norbert visszatérő szereplője ennek a sorozatnak, olyan volt ő a Kádár-rendszer médiavilágában, mint Aczél György a kultúrában, csak Siklósi KGB-s kötődése egyértelműen kimutatható: a szovjet titkosszolgálat frontszervezeteként működő Nemzetközi Újságíró Szervezet alelnöke és kincstárnoka volt sokáig. Siklósi a Pallas Kiadóvállalat igazgatójaként a nyolcvanas évek közepén három leányvállalatot is alapított, amelyeknek szintén voltak kétes ügyletei.
Budapest, 1985. október 5. Molnár Csilla Andrea szépségkirálynő, (k) és udvarhölgyei, Kruppa Judit (j) és Füstös Veronika állnak a Magyarország szépe szépségversenyen a Budapest Kongresszusi Központban. MTI Fotó: Benkő Imre
A Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat többek között az 1985-ben megrendezett, botrányokkal övezett és tragikus végkimenetelű szépségverseny kiírója és rendezője volt. Olyan, később alvilági szereplőkké váló emberek indultak ennél a cégnél, mint például a meggyilkolt Fenyő János. Az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat 1987 őszén jött létre, tulajdonosai között megtalálható maga Siklósi is. Ennek a cégnek a felhasználásával is számos kétes üzletet kötöttek, amelynek hátterében az állambiztonság egyes tisztjei is megjelentek. (Erről is olvashattak már ebben a sorozatban.) A harmadik cég vezetője nem volt más, mint e cikk főszereplője, Budai Ferenc. A Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Leányvállalat elsősorban műszaki és tudományos lapok kiadásával foglalkozott. Nem tudjuk, hogy Budai már leszerelt civilként, vagy még mindig titkos állományú tisztként látta-e el az igazgatói teendőket. Siklósival ugyanúgy folytatta gazdasági visszaéléseit a Delta élén is, mint korábbi állomáshelyein, ezért a rendszerváltás idején a Pallas új vezetése eltávolította. Nem tudok további sorsáról, de egy biztos: eljárás soha nem indult ellene sem gazdasági, sem egyéb visszaélések gyanúja miatt.
Vezető kép: 1979. május 17. A Pajzs ’79 fedőnevű, a Varsói Szerződés tagállamainak közös hadgyakorlatának fontosabb mozzanatait május 17-én megtekintette Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. D. Usztyinov marsall a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Kádár János és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter megérkezik a hadgyakorlat helyszinére. MTI Fotó: Pálfai Gábor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS