A bolsevik totalitarizmus az élet minden területét uralni akarta. Csírájában fojtották el az autonóm cselekvés bármely módozatát, sőt a gondolat szabadságát is meg kívánták szüntetni, amit az agymosó propaganda volt hivatva elvégezni. Ennek sikeressége azonban nagy mértékben függött attól, hogy mennyire tudják elhallgattatni a klérust és a tudósokat. A tudomány objektív tényeivel szembemenni az ő materiális gondolkodásuk alapján talán nagyobb kihívást jelenthetett, de ennek sem volt akadálya.
Az egypártrendszer hivatalossá tétele után elsöprő támadást intéztek a Magyar Tudományos Akadémia ellen is.
A nemzeti önazonosság őre
Sokszor hallhattuk a rendszerváltoztatást követő években, hogy az Akadémia a sztálinista időkben kialakított szervezeti rendben működik, ennek megváltoztatása elkerülhetetlen. Arra is élénken emlékezhetünk, hogy mekkora felháborodás kísérte az akkori kormányzat döntését, amikor a 2010-es években megpróbálkoztak az intézmény finomhangolásával. Nyilván a humán- és társadalomtudományok területe a leginkább ideológia- és politikaérzékeny, így a legnagyobb ellenállás innen érkezett. Ezen tudományágakban máig érvényesül a baloldali túlsúly, azt a látszatot keltve, mintha a társadalomtudományok hagyományosan baloldali műfajt jelentenének. Az Akadémia 1949-es átszervezése előtt ez korántsem volt így.
Az 1945 után hatalomba kerülő kommunista vezetés nem bízott a reakciósnak kikiáltott tudós társaságban, és úgy ítélték meg, hogy a Kodály Zoltán vezette szervezet nem alkalmas arra, hogy képviselje és megvalósítsa a Szovjetunióból importált tudománypolitikát. Félelmük korántsem volt alaptalan. A Magyar Tudományos Akadémia – történelmi okok miatt – sajátos szerepet töltött be a nemzeti gondolkodásban. 1825-ben jött létre, közadakozásból, nemzeti kezdeményezésre, akkor, amikor a magyarság önálló államisággal nem rendelkezett, vagyis a jelentősége messze túlmutatott saját magán.
A magyar kulturális hagyományok, a nemzeti önazonosság védelme hárult rá, a szellemi integritásunk letéteményeseként tekintett rá minden magyar ember. Mivel nem uralkodói akarat hívta életre, a nemzettudat sajátos megtestesüléseként volt értelmezhető a léte. A tudományos élet területén autonómiát élvezett, és függetlenségét akkor is megőrizte, amikor az 1920-as évektől kezdve teljes költségvetését az állam vállalta át.
A mesterterv: az elsorvasztás
1948-ban a többpártrendszer felszámolása után szinte azonnal sorra került a tudomány sztálinizálása is. Az 1948 júniusában létrejött Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) vezetése már a megalakulás utáni első hetekben elhatározta a Tudományos Akadémia elsorvasztását. Feloszlatását a fent említett okok miatt nem lehetett véghezvinni, de megpróbálták jelentőségét és szerepét lassan kiiktatni a tudományos életből azáltal, hogy feladatait egy újonnan létrehozott szerv hatáskörébe utalták. Az 1948. július 1-jén megtartott MDP titkársági ülés elfogadott egy jogszabálytervezetet, amely a Magyar Tudományos Tanács felállításáról (MTT) rendelkezett. Feladata a tudományos élet tervszerű irányítása volt, a miniszterelnöknek alárendelve. Elnökévé Gerő Ernőt nevezték ki. A MTT feladatköre kiterjedt a tudományos kutatások irányvonalának meghatározására, a kutatások munkatervének elkészítésére, és a munkák ellenőrzésére. Az egyetemi tanárokat, tudományos intézetek vezetőit csak a tanács véleménynyilvánítása után nevezhették ki. A Tudományos Tanács közvetlen pártirányítására utal, hogy tényleges vezetését nem az elnökség, hanem a pártkollégium látta el, amelynek vezetője szintén Gerő Ernő volt.
Azt gondolhatnánk, hogy az elsődleges károkat a humán tudományterületek szenvedték el, de valójában mindent szétvertek. Magyarországon az agrárium volt a legfontosabb iparágazat, hiszen elsődlegesen a mezőgazdasági termelésünk volt nemzetközi értelemben piacképes. A vas és acél országának építése során azonban legkevésbé sem voltak tekintettel hazánk adottságaira. Ennek a bolsevik ámokfutásnak rendelték alá a tudományos életet is. A Sztálin által meghirdetett nagy természetátalakító tervek magyarországi megvalósítása kitüntetett szerepet kapott a Tudományos Tanács által meghatározott kutatási irányvonalak között. A tanács 1949. évi munkatervében – a bányászat és a nehézipar fejlesztésére vonatkozó rész után – második pontban jelennek meg az agronómiai tudományok. A készülő első ötéves terv részeként a tanács feladata volt meghatározni a tudományos kutatás ötéves tervét, amelyben fontos szerepet kapott a Micsurin és Liszenko által kidolgozott új agrobiológiai iskola meghonosítása a magyar mezőgazdaságban. A Magyar Tudományos Tanács működése rövid életűnek bizonyult, de elindította azt a folyamatot, amelyet a szovjet mintára átalakuló Magyar Tudományos Akadémia fejezett be, vagyis a tudományos élet bolsevizálását.
Amikor a legjobb tanítvány túllőtt a célon
1949 nyarára megváltozott a párt akadémiával kapcsolatos álláspontja. Bár eredetileg azért döntöttek az MTA elsorvasztása mellett, hogy akadály nélkül követni tudják a sztálini tudománypolitikát, kiderült, ez a szervezeti forma nem felel meg a szovjet elvárásoknak. 1949 tavaszán két szovjet akadémikus, Sabanov és Gluscsenko magyarországi látogatásuk során tanulmányozták a Magyar Tudományos Tanács munkáját is. Észrevételeik arra késztették Gerő Ernőt, hogy Moszkvába utazzon, és személyesen tájékozódjon a tudománypolitika irányítóitól. Értésére adták: a kommunista mintaállam ragaszkodik ahhoz, hogy a tudomány irányításának szervezeti rendszere a szovjet példához hasonlóan épüljön fel. Gerő Ernő a magyar vezetés számára következőképpen magyarázta az MTA tekintélye visszaállításának szükségszerűségét:
[…] az összes népi demokráciában akadémia van, sehol sincs olyan intézmény, mint a mi Tudományos Tanácsunk. Végül: a Szovjet Tudományos Akadémia (s ezt Gluscsenko ittlétekor igen határozottan leszögezte), arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő nem tarthat fenn kapcsolatokat a MTT-vel, tehát hivatalos állami szervvel, hanem csakis a Magyar Tudományos Akadémiával. Minthogy pedig a Magyar Tudományos Akadémia mai összetételében a Szovjetakadémia számára nem megfelelő, a valóságban sem egyikkel, sem másikkal nem tart fenn kapcsolatokat.
Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa tehát túllőtt a célon, de hiába próbálta túlhaladni „mesterét”, az orrára koppintottak. Ez a buzgóság még a Nagy Testvérnek is sok volt.
1949 őszén sor került a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezésére. A Magyar Tudományos Tanács felállítása óta eltelt szűk egy esztendőben jelentősen megváltozott a politikai háttér. Az 1949. május 15-én megtartott országgyűlési választások után hivatalosan is egypártrendszer volt Magyarországon, és a társadalom megfélemlítése és kiszolgáltatottsága elérte azt a szintet, amikor már nem kellett félni komoly ellenállástól. A párt politikai bizottságának 1949. szeptember 14-én megtartott titkársági ülésén hoztak határozatot az MTA és az MTT összevonásáról, értékelve az elmúlt egy év tanulságait:
A Magyar Tudományos Akadémiával szemben a párt álláspontja hosszú időn át az volt, hogy […] vonuljunk tőle vissza, és csupán arra vigyázzunk, hogy onnan nyílt demokráciaellenes támadások ne indulhassanak meg. Ez a taktika feltétlenül helyes volt, mert: 1. tavaly az egyházi iskolák államosítása után helytelen lett volna a közvéleményt az Akadémia szétverésével izgatni, 2. ez alatt az egy év alatt a magára hagyott Akadémia maga bizonyította be a tudományos közvélemény előtt teljes tehetetlenségét és cselekvőképtelenségét.
Objektív vagy nemzetietlen?
Mielőtt visszaállították volna az Akadémia elsőbbségét a tudományos élet irányításában, biztosítani kellett politikai megbízhatóságát. Ezt a taglétszám radikális csökkentésével kívánták elérni. Valójában 1949 őszén az akadémiai tagság már nem lett volna alkalmas arra, hogy komoly ellenállást fejtsen ki a párt politikájával szemben. Több mint ötven akadémikus szavazata „esett ki” betegség, külföldi tartózkodás vagy börtönbüntetés miatt, a megmaradó szavazatok többsége pedig a kommunista elvárásokhoz igazodott volna. Vagyis 1949-re már minden olyan autonóm értelmiségit elüldöztek, meghurcoltak vagy elhallgattattak, akik tekintélyüknél fogva érdemben szólalhattak volna fel az elnyomó rendszer ellen.
De ezzel még nem érte be a hatalom. A tagság csökkentését úgy kívánták elérni, hogy a tiszteleti, rendes és levelező tagság mellett bevezették a tanácskozó tag kategóriáját, akik csak használhatták az akadémiai címet, de nem vehettek részt az intézmény életében. A még meglévő 258 tag közül 103-at választottak újra, 122 akadémikust tanácskozó taggá minősítettek, 17 tudós tagságát felfüggesztették külföldi tartózkodás miatt. Többen azért veszítették el tagságukat, mert megszüntették a Széptudományi Alosztályt, és azok sem rendelkeztek semmilyen jogosultsággal, akik börtönkenyéren tengették napjaikat. Újonnan 27 elkötelezett kommunista került be az akadémikusok közé, akiknek tudományos tevékenységét nehéz lett volna hitelesen dokumentálni, viszont politikai nézeteiket tekintve tökéletesen megbízhatók voltak. A Magyar Tudományos Akadémia szovjetizálása befejeződött.
Az elkövetkező évtizedek során gondosan ügyeltek arra, hogy a politikai sokszínűség ne fertőzze meg a tudományos élet színtereit. Az Akadémia a szocialista rendszer ideológiai zászlóshajójává vált, és a rendszerváltás után sem sikerült a baloldali túlsúllyal szemben kialakítani valamiféle erőegyensúlyt. És az az igazság, hogy elkötelezett konzervatív és jobboldali értékrenddel manapság sem könnyű akadémiai ösztöndíjakat vagy pályázatokat elnyerni. A tudomány „objektivitására” hivatkozva sokan máig tagadják, hogy a nemzeti gondolatnak, az identitásunk erősítésének, a hazaszeretet megnyilvánulásának helye lehet a tudományos életben. Az „objektivitás” álarca mögött valójában értékrendbeli különbség húzódik meg, vagyis az egész érvelés csak szánalmas szemfényvesztés. Vajon mit szólnának ehhez azok, akiknek adományaiból közel kétszáz éve létrejött a Magyar Tudományos Akadémia?
Vezető kép: Budapest, 1900 – 1910. A Magyar Tudományos Akadémia épülete a Ferencz József téren (ma Roosevelt tér). MTI Fotó / Reprodukció
András Záhonyi
2024-02-16 at 10:59
Szarvas Gábor szobrát el kellene távolítani az MTA elől (ő pl. “parancsra” hamisítványnak “mondott” valódi forrásokat)! S tudok legalább 5 tagot, aki ma is magyarellenes és tevékenysége tkp. “hazaárulással” ér fel… (Oka: elmaradt a rendszerváltás az Akadémián!)
peppermint
2024-01-19 at 20:18
Jó az a Gerős kép. Csupa tudós alak, csak úgy fénylenek. (Még mielőtt valamelyik elvtárs kihuzná magát: Nem, mocskos büdös kommunisták!)
Hans Landa
2024-01-11 at 17:54
Tudományos libsizmus.:10/10 Az hatalmas volt……
Szegény Palkovics miniszter Úr szenvedett velük eleget……
Jo’zanul
2024-01-10 at 02:29
Baktria ci’me’re : Tisztelt Baktria , O:nszerint “ Omnis Vincit Veritas “…… Va’laszolok – Erris, quia pecunia ! Sajnos !!
Bukohill
2024-01-08 at 16:08
Szent-Györgyi nem puszta szórakozásból szervezte meg az MTA-tól független Magyar Természettudományos Akadémiát, amit azután hamar beolvasztottak a ködevők alá, helyreállítva azt az állapotot, miszerint tudományágtól függetlenül az lehet tag, aki elfogadja (és védi is) a kanonizált hazugságokat.
MTA = MTK, maffia – tudományos köntösben.
Érdemes figyelmesen olvasni Szekfű Gyula Három nemzedék című könyvében az MTA megszállásáról szóló részt.
Bukohill
2024-01-08 at 14:31
Az oroszok is tudták, hogy kicsoda Szent-Györgyi Albert, meg is kérdezték tőle 1945-ben, mi lenne a helyes eljárás az MTA esetében. Szent-Györgyi azt javasolta, hogy MINDEN akadémikus mondjon le, majd az alapoktól kezdve szervezzék újjá az akadémiát, beépített kártevő ingyenélők nélkül. A hazátlan komcsiknak azonban nagyon is megfelelt a Habsburgokat kiszolgáló hamisítók működése, akik lihegő boldogsággal szolgáltak tovább, immár új uraik örömére.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az MTA elnöke 1944 októberében még Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceg volt.
Ha jóllátom...
2024-01-08 at 13:45
“Se nem magyar,se nem tudományos”-mondta anno….
csakafidesz
2024-01-08 at 09:59
Ezek ugyanazok 2024-01-08 at 08:39
“Ahogy a tagság nagy részét elnézem, ezek most is sztalinistak.”
———————————————————————————————-
Nézd, most nem 1950-et írunk és nem lehet csak úgy megfosztani senkit az akadémiai tagságtól. Azonkivül -nem mindenki tudja- hatszázezer körüli összeget kap minden akadémikus csak azért, mert ő akadémikus. Ezért semmit sem kell csinálnia, a fizetését vagy nyugdíját ezen felül kapja.
Édi
2024-01-08 at 08:49
Ha ezt Széchenyi tudta volna…
Ezek ugyanazok
2024-01-08 at 08:39
Ahogy a tagság nagy részét elnézem, ezek most is sztalinistak.
Bakonyi Gábor.
2024-01-08 at 05:58
Megjegyezném, hogy amikor két éve a Sztaki főépületében jártam, egy Benedikt Ottó mellszobor állt az 1. emeleten. Amikor hallottam, hogy az egyik kutató felvetette, hogy Benedikt Ottó díjat kellene osztani, kicsit utánanéztem, hogy ki is az a Benedikt Ottó. Valami híres cseh rabbi leszármazottja volt, az apja viszont a császári hadsereg magas rangú orvosa volt, aki még ebédelt is a császárnál. Benedikt Ottó Budapesten született, az I. Világháborúban eleinte tüzérként az olasz fronton szolgált, itt majdnem kinyírta a saját parancsnokát, amikor állítása szerint tévedésből ágyútüzet irányított a vele ellentétbe került felettes tiszt megfigyelőállására. A tanácsköztársaság alatt Kun Béla személyi titkára volt, aztán a tanácsköztársaság bukása után a börtönbüntetés elől 1920-ban Ausztriába szökött itt ismét magas szinten bekapcsolódott a nemzetközi kommunista mozgalomba: nemzetközi összekötőként többször is képviselte Ausztriát a Komintern-ben. Közben végzett a bécsi műszaki egyetemen. 1932-ben Sztálin meghívására áttelepült a Szovjetunióba, itt tudományos munkával, villamosmérnökként vezérléstechnikával foglalkozott a moszkai energetikai intétetben. 1938-ban megfosztották osztrák állampolgárságától, így felvette a Szovjet állampolgárságot. Sztálin halála után 1955-ben visszatért Magyarországra, megalapította a Sztaki jogelődjét, és aktívan részt vett a Szovjet tudomány magyarországi terjesztésében. Az MTA tagja, Kossuth díjat is kapott. Valami vezérléstechnikai találmánya is volt, de az már úgy száz éve elavult, hírből sem lehet hallani róla…
Nekem furcsának tűnik, hogy Kun Béla személyi titkárának szobra lehetett az MTA Szaki-ban, és még emlékdíjat is tervezgettek osztani az emlékére, bár arra azért már nem került sor…
kéjbarlang
2024-01-08 at 00:25
https://www.origo.hu/itthon/20190622-mta-sztaki-elismerte-a-kejbarlang-korabbi-letezeset.html
Orientál
2024-01-07 at 23:37
Baloldal állandóan az idegenek érdekeikért politizáltak és irányítottak mindent ezt jól mutatja ahogy maga Gyurcsány pécsi kisz-es kommunista titkári beosztásáig vitte és ahogy ő és hazaáruló élősködő elvtársai átmentették magukat a rendszerváltás utáni időkre. Sajnos mára balliberális zöld politikai irányzatukkal ismét a hazánk teljes tönkre tételük tehát kifosztásuk a céljuk idegen milliárdosok politikusok segítik ebben őket.
Sas
2024-01-07 at 22:21
aztán kiderűlt, hogy az igazán rossz a liberalizálása……
csakafidesz
2024-01-07 at 22:20
Volt egy időszak amikor az “üldözöttek” főképp a zsidók, de a kommunisták is lehettek üldözöttek (vagy egyszerre mindkettő..) ha beiratkoztak valahová a háború előtt, gimnázium, egyetem, nos akkor az “üldözés miatt” odaadták az érettségit vagy a diplomát, holott legfeljebb csak 1-2 évet tanultak. Ráadásul valami ócska brosúra összeütésével azonnal doktori fokozatot is kaptak. Volt ilyen tanárom a Bölcsészkaron is, és sokan bejutottak az Akadémiai Kutató Intézetekbe is, ahol jóformán csak a fizetést kellett felvenniük. Olyan “akadémikusok” voltak akkor akik az általános iskolai németet tudták esetleg és hozzá egy gyorstalpalón oroszt tanultak. Ezek tolmács nélkül egyetlen külföldivel sem tudtak eszmét cserélni.
Tudományos libsizmus
2024-01-07 at 21:07
Az MTA-ról nekem mindig a szívecske alakú randi-sezlony jut az eszembe. Nem tehetek róla.
Baktria
2024-01-07 at 19:27
A bolsevikok és a utódjaik, a mai szivárvány-globalisták csak folytatják azt a félremagyarázást, elhallgatást, ergo múlthamisítást, amit a Habsburgok (Rothschild bankház) az 1867-es “Kiegyezés” után elkezdek.
– Két fő csapás irány van, ami összefügg egymással:
A hun (Attila) örökség elvétele a nemzettől, melynek alfejezete a török-magyar rokonság szisztematikus démonizálása.
– Oka, hogy az ősök tisztelete minden gerincesség alapja. “Vedd el egy nép múltját és azt csinálsz vele, amit akarsz”.
Ezért van az, hogy a Magyarságkutató Intézet tevékenységének az értéke felbecsülhetetlenen a nemzet fönnmaradása szempontjából, mivel archeogenetikai módszerrel bebizonyította, hogy őseink, Árpád népe vitathatatlanul és immáron letagadhatatlanul alkotói voltak a hunoknak. Nem minden hun volt magyar, de minden magyar hun volt.
Omina vincit veritas! – Az igazság győz mindenek fölött!
Bukohill
2024-01-07 at 19:03
Valójában az MTA ténylegesen soha nem felelt meg a várakozásoknak. A függetlenségnek régen is csak a látszatával rendelkeztek, a Habsburg befolyás akadálytalanul érvényesült, elég csak a Toldy-Hunfalvy-Budenz vonal mérhetetlen kárt okozó besúgói és befolyásolói tevékenységét említeni.
https://www.magyaridok.hu/kultura/lehet-magyarul-gondolkodni-2-1161334/
Maga Toldy Ferenc csaknem kétszáz éve, 1830-ban lett az MTA tagja akkor még Schedl Ferenc Károly József néven.
bl
2024-01-07 at 18:33
gyozo2018
2024-01-07 at 17:27
Marosán elvtársat én nem tudom miért de respektálom. Ő mondta azt a rendszerváltás környékén, hogy a csepeli szobakonyhából kerültek be a budai villákba a káderek, akik aztán ehhez az új helyzethez alkalmazkodni nem tudtak, egy év alatt paranoid skizofrén lett mind. Ebből lett aztán a sok-sok boszorkányüldözés: Rajk per, stb.
A Harvardon mi újság? Ott is megtörtént, hogy rektor lett egy kvótanő, aki 26 év alatt 11 újságcikket rittyentett össze összesen, a doktorija meg plágium. Amerika is ismerkedik a kommunistákkal, ott is olyan mélyre beásták magukat, hogy onnan kirobbantani őket már nem lehet, ahogy itt se.
gyozo2018
2024-01-07 at 17:27
A képen Gerőtől képest a jobb szélen a “nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy” Buci Gyuri
Hesslerezredes
2024-01-07 at 17:10
Annyira jól sikerült ez a “sztálinizálás”, hogy máig meg is maradt ez a Magyar (???) Tudományos (???) Akadémia (???) sztálinistának.
Gratula! but: no respect!!!