Hazánk eladósításának kulcsfigurája Fekete János, a Kádár-rendszer egyik szürke eminenciása, aki a pénzvilágban éppolyan meghatározó erővel és befolyással rendelkezett, mint a kultúrában Aczél György. Állítólag Kádár rá is hagyott minden pénzügyi kérdést, vakon megbízott benne, mert meg tudta teremteni az anyagi bázisát annak az életszínvonal-politikának, amely Kádár hatalmának a biztosítékát jelentette.
Máig az a legáltalánosabb narratíva Fekete tevékenységét illetően, hogy az általa és összeköttetései által felvett hitelekkel finanszírozták azt a csekélyke jólétet, amely a hetvenes évekre megadatott a magyarság számára. Egyszerűbben: az akkor aktív generációk felzabálták a gyermekeik és unokáik jövőjét ahelyett, hogy keményen megdolgoztak volna mindazért, amit elfogyasztottak.
Ez azonban a diktatúra saját magyarázata a válsághelyzet kialakulására, amit a kortársak és az utókor kritika nélkül elfogadott, pedig manipulatív és álságos. Gondoljunk csak bele: az egypártrendszerű diktatúra, amely az emberek számára semmiféle beleszólást és rálátást nem enged a politikára, vagyis a közügyekből a legszigorúbb magánügyet kreálja, a hibáiért (ez is eufemizmus, hiszen nem hibáztak, hanem tudatosan bűnöztek) a társadalmat teszi felelőssé. Az emberek pedig bűnbánó módon tudomásul veszik, hogy jobban éltek a kelleténél, lusták voltak és amúgy is rosszul dolgoztak, így lelkiismeret-furdalással telnek meg a jövő generációk felé. A Kádár-rendszer legnagyobb bűnei közé sorolom ezt a felelősség-áthárítást, amely fokozott lelki terhet jelent össztársadalmi szinten, és egymás ellen fordítja a nemzedékeket is. Ma már tudjuk, hogy a Fekete János által folytatott rossz árfolyampolitika és a külkereskedelmi fedéssel bonyolított tőkekivonás okozhatta az eladósodás kritikus mértékét és az ebből eredő adósságspirált, amelynek „megkoronázása” a privatizációkkal történt.
De ki volt Fekete János, és hogyan emelkedett olyan magasra, hogy már a Kádár-rendszer elejétől kezdve hatalommal bírt a pénzügyi életben?
Kötelességszerű hazaárulás
Az előző részekben a szocialista Magyarország „emberkereskedelméről” olvashattak, amellyel a pártállami vezetés keményvalutát szándékozott szerezni, és már a Kádár-kormány hatalomra jutásának elején Fekete János irányította a „műveletet”. A hírhedt bankár ekkor még csak az MNB devizaigazgatóságának helyettes vezetője volt és „Lektor” fedőnéven az állambiztonság ügynöke. Karrierjét azonban nem kizárólag az államvédelemnek köszönhette, hanem a szovjet NKVD-nek is. (A KGB elődje, a szovjet titkosrendőrség szervezete.) Fekete a második világháború idején hadifogságba esett és már ekkor beszervezte őt a bolsevik terrorszervezet. Erről így beszélt visszaemlékezésében:
…az a lényeg, hogy kötöttem egy megállapodást az oroszokkal. Eszerint én ott dolgozom, és leírom, amiket tudok.
A megállapodása meglehetősen eredményes volt, hiszen az első hadifogoly-szállítmánnyal – a vonat parancsnokaként – érkezett vissza Magyarországra 1945 októberében.
(Ez a hadifogoly-szállítmány csak jelképes gesztus volt a szovjetek részéről. Tudjuk, hogy 1953 után kezdődött csak meg a hadifoglyok tömeges elengedése, de 1945-ben, a novemberi nemzetgyűlési választások előtt a kommunista kampányt kívánták ezzel a propagandaértékű eseménnyel megsegíteni. No meg hazatelepítettek egy NKVD-ügynököt…)
Ne higgyük, hogy Fekete a későbbiekben megszabadult szovjet elvtársaitól, a rendszer nem így működött. Hogy mennyire nem, arra bizonyság saját beszámolója. Még az 1999-ben készült életinterjújában is büszkén emlegeti kollaborációját a megszállókkal:
– És a KGB nem találta meg újra?
– De, mindig megtalált. Én viszont a magam módján soha nem csináltam semmit. Nekem elveim vannak! Nem kell, hogy fenyegessenek, mondjam el, hogy valaki ellenséges tevékenységet folytat velünk szemben. Magamtól is elmondom. Az, hogy engem megbízzanak bármi ilyesmivel, az nem ment. De ha valaki nem tetszett, én mentem, hogy nézzétek meg az ürgét, valami rosszban töri a fejét. A mi rendszerünket, ahol lehetett, védtem – ilyen egyszerű. De, hogy ezért valamit adjanak, az vérlázító. Jött egy pofa, hogy adnak külön prémiumot… Elmész a fenébe!
Tehát nem pénzért, hanem – a korabeli frazeológia szerint – „hazafias alapon” árulta el a hazáját. Micsoda emberi nagyság, ugye?
Ávós iskola
Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy villámgyorsan emelkedett a ranglétrán. 1948-ban a gimnáziumi érettségivel rendelkező Feketét a szarvasi takarékpénztárból felhozatták Budapestre, és először az MNB-be, majd a Pénzügyminisztérium Nemzetközi Főosztályára került közvetlenül a vezető, Száberszky József alá. Száberszky a minisztériumba kerülése előtt államvédelmi ezredes volt, Péter Gábor helyettese, aki már a politikai rendőrség megszervezésénél is jelentős szerepet játszott, és egészen 1949-ig a terrorgépezet egyik meghatározó tagja volt – csak a pénzügyekhez nem értett semmit. Kiváló „mentora” volt tehát az ifjú Feketének, aki bár az államközi pénzügyletek rejtelmeibe nem tudta kegyencét beavatni, de az ÁVH-nál remek összeköttetései voltak. Ekkor kezdődött a későbbi bankvezér ügynöki karrierje, a rendkívül frappáns „Sötét” fedőnéven.
Fekete visszaemlékezéséből természetesen kimaradt életének ávós ügynökségi fejezete, ehelyett saját szellemi képességeinek felmagasztosítását olvashatjuk:
Száberszkytől mindenki óvott. Merthogy ávós ezredes volt korábban. Barátságosan fogadott, érdeklődött iskolai végzettségem után. Mondtam: érettségiztem. Itt egyetem kell, jelentkezzek a közgazdasági egyetemre. Mit tud még? Jött a jól bevált rutinválasz: semmit, de mindent meg tudok tanulni három hónap alatt… Hogy állok a nyelvekkel? Hadifogságban tanultam oroszul, gimnáziumban franciául, németül, azóta persze nem gyakoroltam. Négy nyelvet meg kell tanulnom. A tanárokról, költségekről ő gondoskodik. Még folytatta is: milyen társadalmi munkát végzek? Itt a Pénzügyben még nincs ilyen munkám. Erre rávágta: úgysincs alapszervi párttitkár, vállald el azt is… Egyszóval »megtömött« munkával. Amikor kívánságait végigsorolta, rám nézett, hogy mit szólok hozzá? Négy nyelv, egyetem, alapszervi párttitkárság és osztályvezető beosztás. Nyeltem egyet és azt kérdeztem: mennyi időt ad a négy nyelvhez? Évenként egy nyelvvizsgát kellene produkálnom. Rendben, meg fogom csinálni. Kezet fogott velem. Megállapodtunk? Igen.
Maffiafőnök születik
Fekete János gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán: mire ávéhás főnöke Péter Gábor letartóztatása után, 1953-ban – félve az esetleges felelősségre vonástól – öngyilkos lett, beágyazottsága rendíthetetlen volt. Bekötöttsége a legbizalmasabb pártkörökig ért, így amikor 1957-ben felmerült az Izraellel folytatott kártérítési tárgyalások bankvonalon való folytatása, Antos István pénzügyminiszter javaslatára őt bízták meg annak vezetésével. Múlt héten olvashattak arról, hogy mennyire arcátlan zsarolással próbálkozott Izrael állammal szemben, de mindez csak egy apró szelete volt tevékenységének. A nemzetközi pénzvilágba való beágyazottsága és kiterjedt nyugati kapcsolatrendszere már a hatvanas évekre nyilvánvaló lett. Akkorra már nyelvtudása és szakmai jártassága általános elismerést vívott ki, vagyis beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Nagy kérdés, hogy a Száberszkyvel való beszélgetésben elhangzottak mögött mi volt a tényleges szándék, függetlenül attól, hogy a felidézett beszélgetés valóban így hangzott-e el, vagy sem. Az ugyanis nem kérdés, hogy Feketét kiszemelték valamire, és ehhez biztosították a megfelelő szakmai felkészítést is. Ebben a sorozatban már olvashattak arról, hogy 1944-ben kominternes és moszkovita küldöttek (Vas Zoltán és Háy László) érkeztek haza azzal a megbízatással, hogy mihamarabb biztosítsák a külkereskedelem feletti kommunista ellenőrzést. Ennek a feladatnak a lényege nem egyszerűen a pénzforgalom feletti ellenőrzés kisajátításában vagy a csempészetből származó bevételek biztosításában ragadható meg, hanem egy olyan szisztéma kiépítésében, amely a szovjetek gazdasági és titkosszolgálati térnyerését szolgálta Nyugaton.
A háború után megkötött külkereskedelmi szerződések többségét egykori magas rangú náci tisztekkel hozták tető alá, háborús bűnösök által alapított cégek kaptak monopóliumot magyar termékek nyugati forgalmazására – erről már sokat olvashattak ebben a sorozatban is. Nyilvánvaló, hogy mindezt csak a szovjetek egyetértésével, de leginkább az ő kívánságukra lehetett megvalósítani, és ehhez olyan személyekre volt szükségük hazai oldalról, akikben megbíztak, akikkel adott esetben közvetlen kapcsolataik is voltak. Fekete János éppen ilyen figura volt. Magas szintű szakmai és nyelvi kiképzése feltehetően azt a célt szolgálta, hogy érdemben be tudjon tagozódni ebbe a nyugati gazdasági hálózatba. Szakmai felkészítése éppen az ötvenes évek közepére ért odáig, hogy a frissen hatalomra került Kádár-kormány pénzügyi gurujává válhatott.
Saját elmondása szerint a forradalom napjaiban és közvetlenül utána is fontos szerepet játszott abban, hogy az ország fizetőképességét biztosítsa: az MNB bécsi fiókjából, a CW Bankból intézte a tárgyalásokat az átütemezésekről és fizetési moratóriumokról. Fennmaradt ügynökjelentéseiből viszont azt is tudjuk, hogy ekkorra már belefolyt a kiépülő külkereskedelmi maffia támogatásába is. Ő volt az, aki a náci múlttal rendelkező nyugatnémet kereskedő, Karl Bickenbach követelésére átutalt a forradalom után 300 ezer nyugatnémet márkát, gyakorlatilag a semmire. Bickenbach szerepéről szintén olvashattak már korábban. Cégeivel irdatlan mennyiségű közvetítői jutalékot nyúlt le a magyar költségvetésből, és a forradalom miatti kiesés kárpótlására követelt egy nagyobb összeget hazánktól – Fekete Jánosnak köszönhetően ezt meg is kapta. A hírhedt bankár tehát már a külkeres hálózat kiépítésének kezdeteinél is jelen volt, a későbbiekben pedig annak egyik irányítójává vált. Innen folytatjuk!
Ungarn über alles !
2022-12-31 at 17:30
többször olvasva az írást és látva a címképet még nemjöttem rá, ezért kérdezem, ki az a dinnyefejű telepofájú eeetárs a kép közepén ?
miki
2022-12-07 at 11:54
Kádár János ugyan úgy mint Hitler egy vörös fasiszta volt mert az összes kommunisták fasiszták voltak
füredi46
2022-11-29 at 16:00
Hát, ha az akkori (a ’70-es és ’80-as évekbeli) generációk nem is zabálták fel a gyerekeik jövőjét, az azért tény, hogy lényegesen jobban éltek, mint azt a “szocialista gazdaság” teljesítménye engedte volna. Az ugyanis nem teljesítmény volt, hanem selejt termelése, ami a kutyának sem kellett, ráadásul még a külkereskedő (impexes) lobbi is csak lopta az állam pénzét. Mégis, miért éltünk “jól”, legalább is jobban, mint a románok, bolgárok vagy lengyelek…? Hát nem a gazdaságunk produktuma miatt, hanem mert Fekete János – Kádár abszlút pénzügyi bizalmasa – döntötte be az országba a nyugati hiteleket. Mert azt az iskolázatlan, buta Kádár azért leszűrte 1956. tanulságaként, hogy a népet etetni kell, éljen fokozatosan jobban, s akkor befogja a pofáját. Vegyen Trabantot, Zsigulit, kis telket (rá buszkarosszériát), gyarapodjon, s akkor majd nem foglalkozik a politikával. S igazuk van azoknak is, akik azt írják alább, hogy sokan dolgoztak vakulásig (másodállás, fusizás, stb.), hogy gyarapodjanak. Kádár elhitte, hogy a jobban lét gazdasági teljesítmény következménye, holott kizárólag Fekete János hiteleinek az “eredménye” volt. Kevesen tudják, pedig ma már tény, hogy már 1982-ben a csőd szélére jutott az ország. Akik olvasták Németh Miklós, volt miniszterelnök könyvét, azok tudják, hogy mennyire életveszélyes volt az ország költségvetési helyezete már 1982-ben. (Németh akkor még “csak” a Tervhivatalban dolgozott, rálátása volt mindenre, azaz látták, hogy rohannunk a csőd felé. Napok kérdése volt…) Aztán jött Fekete elvtárs, a nagy pénzügyi “varázsló”, s egy vaskos hitellel megmentette a Kádár-rendszert a csődtől. Hat év múlva ez már nem ment – hanem Kádár ment. 1990-re pedig Fekete pénzügyi maffiózó és KGB ügynök összehozott 20 milliárd dollárnyi hitelt ennek a kis országnak. Ráadásul az is kiderült, hogy ezek nem állami bankoktól, hanem magánbankoktól felvett hitelek voltak (bődületes magas kamatra), tehát szóba sem jöhetett a fizetés átütemezése vagy az adósság egy részének elengedése. Hát, ez volt a +kádári “jólét”, s bizony igaza van abban a történész asszonynak, hogy a ’70-es és ’80-as években jobban éltünk, mint azt a gazdaságunk megengedte volna, s jelképesen bizony a gyerekeink jövőjét “ettük meg”. Mert hiszen hihetetlen hátrányból indultunk, lényegében csődben volt a gazdaság, a pénzügyi helyzet a rendszerváltáskor. Hitelekből voltunk a “legvidámabb barakk” és a kádári “jólétben” a kis balatoni telken bográcsozva nem is sejtette a nép, hogy totál eladósodva az ország. Feléltük, amit meg sem termeltünk. Fekete elvtárs nem véletlenül menekült el 1990-ben Izraelbe, s csak a pufajkás elvtársa, Horn Gyula kormányzása alatt merészkedett vissza. Majd az ifjabb komcsi gengszter (Gyurcsótány-Szemkilövető-Böszme Ferkó) 2006-ban még ki is tüntette.
warriorhun
2022-11-23 at 09:13
Ne hazudjuk már azt, hogy az akkori generációk zabálták fel a gyerekeik jövőjét…
Laszlo54
2022-11-22 at 16:36
Felhívnám a cikk írójának,figyelmét egy apróságra a hetvenes évek végén a nyolcvanas évek elején a Tsz.dolgozók ill. az ipari munkások a háztájiban ill.a gmk-ban.erőn felül dolgoztak hogy kicsit magasabb életszínvonalat tudjanak biztosítani családjaik számára az alacsony keresetek miatt!! Tehát hülyeséget nem kellene leírni!!
Királytigris
2022-11-20 at 21:12
Kádár nem értett a gazdasághoz, ez a Fekete meg jól megkampózta.
Box Hill
2022-11-20 at 20:00
“Egy kommunista, akire még a kapitalisták is számíthatnak” címmel jelent meg írás a The Christian Science Monitor című amerikai hetilap 1987 március 2-8-ik számában. Ebből fordítok:
Amikor Magyarország államadóssága elérte a 8 milliárd amerikai dollárt 1982-ben, a kommunista vezetők elkezdtek aggódni arról, hogy ki lesznek szolgáltatva a nyugati bankoknak. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Fekete János azonban megnyugtatta őket egy hazugsággal.
Erre Charles Gati, a new-yorki Columbia Egyetem professzora így emlékezett: “Fekete azt mondta a pártembereknek, hogy ne aggódjanak, mert Magyarországnak van még 3 milliárd dollár értékű aranytartaléka. Tehát, ha a 8 milliárd dolláros adósságból levonjuk a 3 milliárdot, akkor a teljes tartozás csak 5 milliárd dollár.”
Természetesen a nyugaton használatos elszámolási forma szerint ez a kivonási művelet nem értelmezhető, de a kommunista vezetők lenyelték az indokot. Így az eladósodás tovább folyt és 1986 végére a magyar államadósság már meghaladta a 11 milliárd USA dollárt.
Tudományos libsizmus
2022-11-20 at 17:49
Ez a Fekete János kivételesen gusztustalan ember volt. Nem véletlen, hogy még a libsi Sólyom se volt vele hajlandó kezet fogni.
Hűha
2022-11-20 at 17:43
Netta
Olvasd te is végig a mondatot….
Pandora
2022-11-20 at 17:16
1971 -ben született a fiam,akivel otthon voltam gyesen,amíg lehetett,A férjem kezdő mérnök volt a Máv-nál.A gyes alaltt 2 bélszínrolót és 1 marék hasábkrumplit ebédeltem, hogy a gyereknek szükséges gyümölcsöt megvehessem. A narancsot kifacsartam a fiamnak,nekem az illata jutott. Mit ettem én meg a gyermekem jövőjéből ????????
TS
2022-11-20 at 17:13
Olvasd már tovább, majom!
“Ez azonban a diktatúra saját magyarázata a válsághelyzet kialakulására, amit a kortársak és az utókor kritika nélkül elfogadott, pedig manipulatív és álságos.” Ez a következő mondat. ha jól emlékszem, a tanárokról is szoktál nyilatkozni, szidod őket, de nem is csoda, mert nem nagyon tanítottak meg olvasni. Másra sem.
Netta
2022-11-20 at 16:13
“ az akkor aktív generációk felzabálták a gyermekeik és unokáik jövőjét ahelyett, hogy keményen megdolgoztak volna mindazért, amit elfogyasztottak.”
.
Látszik, hogy a cikkíró nem
élt akkor, különben nem írt volna ilyen butaságot.
Az átlagfizetésből éppen csak vegetálni lehetett.