Brenzovics: A hatalom mindent megtesz, hogy ne juthasson be magyar képviselő az ukrán legfelsőbb törvényhozásba

A március végén közelgő ukrán választásokra közel kilencven jelölt jelentkezett be, mint az elnöki poszt várományosa. Ebből a kisebbfajta tömegből azonban csak 3-5 jelölt lehet valóban esélyes az államelnöki szék elfoglalására; közöttük is a legrátermettebbek mind jobbára kisebbségellenes, nacionalista programmal indulnak. A hadiállapotot bevezető, majd abból kihátráló jelenlegi nacionalista ukrán vezetés egyes vélemények szerint csak az ukrajnai gazdasági és szociális káoszt igyekszik elpalástolni, részben az ukrán-orosz konfliktussal, részben a helyi szinten gerjesztett kisebbségellenes retorikával, amelynek alaptézise, hogy az ukránul megtanulni nem hajlandó, kvázi "buta" magyar kisebbség államellenes, szeparatista álmokat dédelget. Ebből kifolyólag nem az ukrán belviszályok, hanem például a sátáni Magyarország az, amely egyre távolabb taszítja az EU- és NATO-csatlakozás lehetőségétől az amúgy kitűnő kondícióknak örvendő Ukrajnát. Miközben Ukrajna megalakulását követően a magyar állam folyamatos gesztusai tarthatták egyáltalán porondon Ukrajna európai országgá avatását, a nacionalista ukrán vezetés többfrontos diplomáciai háborút indítva kezdett neki a magyar és más kisebbségek oktatási, kulturális és nyelvi ellehetetlenítésének. Alapvető kérdésünk, amelyet Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőjének föltettünk: vajon a választások után reménykedhetünk-e a kárpátaljai magyar, és más kisebbségeket sújtó ellehetetlenítés enyhülésében, vagy megmarad az ukrán nacionalisták által kierőszakolt állóháború?

Jelen pillanatban közel kilencven jelölt jelentkezett be az ukrán elnöki posztért. Kire érdemes magyar szemmel odafigyelni?

A jelöltek közül eddig huszonnyolcat regisztráltak be, ebből 3-5 jelölt lesz, akik eséllyel pályáznak arra, hogy bekerüljenek a második fordulóba. Jelenleg az látszik, hogy az esélyes jelöltek közül nincs olyan, akit támogatni tudnánk, mivel e jelöltek elképzelései nem vágnak egybe a kisebbségek valós érdekeivel. Tapasztalataink szerint a korábbi jelöltekkel hiába állapodtunk meg a választások előtt, ígéreteiket később nem tartották be, ezért is meglehetősen szkeptikus a kárpátaljai magyarság.

A kampány során megfogalmazódtak már ígéretek a kisebbségeket illetően?

Egyelőre nem sok. Ráadásul teljesen nyilvánvaló, hogy a két legbefolyásosabb, potenciális jelölt, Tyimosenko Julia és Porosenko Petro programjai inkább nacionalista töltetűek, egyértelműen a kisebbségi jogok szűkítésére irányulnak, azon jelöltek pedig, amelyeknek kisebbségi programja elfogadhatóbb, azoknak nincs esélye, hogy a második körbe bejussanak.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója korábban rendszeresen kiállt a magyar kisebbség mellett és méltatta Magyarország gesztusait is. Nemrégiben ugyanakkor kiderült, Moszkal a magyarbarátsággal nem vádolható Porosenko mellé szegődött kampánytanácsadónak. Kihatással lehet ez Porosenko kommunikációjára, számíthatunk enyhülésre a magyar kisebbség iránt?

Valószínű volt, hogy Hennagyij Moszkal, mint a megyei adminisztráció vezetője, Porosenkót fogja támogatni, illetve ő lesz kampányának a vezetője. Ez be is következett. Jelenleg változást Porosenko kommunikációjában nem látunk, és nem is képzelhető el, hogy változni fog. Porosenko a kampányát a nyelvi kérdésre, a hadseregre és a pravoszláv hitre építi, amely egy konzervatív, inkább a múltba hátráló program. Ebbe nem férnek bele gesztusok a kárpátaljai magyarság irányába. Moszkal kiállása a magyar kisebbség mellett bizonyos fajta népszerűséget hozott a számára, ezt a népszerűséget igyekszik kihasználni, hogy Porosenko mellett agitálhasson.

És ennek lehet bármilyen eredménye?

Végeztek közvéleménykutatást Porosenko támogatottságával kapcsolatban a régióban, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi elnök népszerűsége egy százalékon van.

Akkor ki a népszerű?

Senki, és ez igaz egész Ukrajnára nézve is. A legnépszerűbb jelöltek népszerűsége is 10-15 százalék között van összesen, ami azt jelenti, hogy a fennmaradó több, mint nyolcvan százalék elutasítja őket. Ez a tény is világosan mutatja az Ukrajnát sújtó belpolitikai válságot; a polgárok nem bíznak a politikusaikban.

A 2014-ben induló pártok támogatottsága nem volt túl magas, és több független képviselő is bekerült a parlamentbe. Van esélye ebben a helyzetben egy magyar képviselőnek?

A körzetek kialakításánál a törvény szerint figyelembe kellene venni a nemzetiségi összetételt is, ezt 2014-ben sem tették meg, és mindenfajta levelezés, kérés ellenére vélhetően most sem fogják. Kárpátalján a beregszászi az egyetlen járás Ukrajnában, ahol a magyarság többségben van, ezt az egy járást is 2012 óta szándékosan két körzetre osztják, tehát a hatalom mindent megtesz azért, hogy ne juthasson be magyar képviselő az ukrán legfelsőbb törvényhozásba.

Akkor tehát kevés az esély...

A remény utoljára hal meg.

A nacionalista ukrán vezetés újabb diplomáciai frontot nyitott, amikor nekiment a kárpátaljai magyar kisebbségeknek, annak dacára, hogy Magyarország folyamatosan támogatta Ukrajna törekvéseit. Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy a jó viszony újra kialakulhasson a két ország között?

Amikor 1991-ben Ukrajna, mint ország egy népszavazást követően létrejött, az egyik első ország, amely ezt elismerte, Magyarország volt. Ezután megköttetett az ukrán-magyar alapszerződés, amelyben komoly hangsúlyt fektettek a kisebbségi jogok biztosítására. Egy vegyesbizottságot is létrehoztak, amelynek berkein belül évtizedekig megvitatták a kisebbségi kérdéseket. Ezekben a kérdésekben az ukrán nacionalista vezetés utóbb egyoldalú döntéseket hozott, amelyet a magyarországi diplomácia azért is tarthatott barátságtalannak, mert közben a vízummentességgel, az uniós csatlakozás támogatásával Magyarország éppen hogy baráti gesztusokat tett Ukrajna felé. A kárpátaljai magyarság azt is megdöbbenéssel fogadta, hogy Petro Porosenko, akit 2014-ben támogattak, még külön megállapodásban is elkötelezte magát a kisebbségek jogainak védelmét illetően, amelyet később elnöksége alatt felrúgott. Ezekben a kérdésekben tárgyalni kell, bilaterális módon tisztázni a problémákat, de a választásokig a megegyezésre nem sok esély van. Magyar részről megtörténtek az ezirányú lépések, hiszen Szijjártó Péter külügyminiszter átadta az ukrán félnek a kisebbségvédelmi megállapodás tervezetét. Ez lenne az alapja a megegyezésnek. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy továbbra is inkább nyomást igyekeznek gyakorolni a kárpátaljai magyarságra.

A magyar diplomácia újabban azt hangsúlyozza, meg kell várni a választások végét, és az új vezetéssel kell felvenni a tárgyalások folyamát. Van ennek reális esélye, vagy marad az állóháború?

Nyilvánvalóan lesznek változások, új összetétele lesz a parlamentnek, meg kell próbálni kihasználni a lehetőségeket. A jelenlegi felfokozott hangulatban, ahol az esélyes jelöltek zöme nacionalista irányt képvisel, nehéz kompromisszumra jutni. Meg kell várni a választási kampány végét.

Időközben megkezdődött a per Lengyelországban a KMKSZ irodájának felgyújtásával vádolt három szélsőséges lengyel fiatal ügyében. Vannak új fejlemények az ügyben?

A KMKSZ is csak a sajtóból értesült a részletekről; bár kikértük a lengyel ügyészségtől a vádiratot, mindezidáig nem kaptuk meg. A KMKSZ részéről senkit nem idéztek be tanúnak sem, egyelőre kihagytak bennünket a perből.

Úgy tűnik, mintha a lengyelek házon belül akarnák rendezni a kérdést...

A vádiratot nem ismerjük, meghívást pedig nem kaptunk.

Forrás: MTI/PestiSrácok.hu; Vezető kép: MTI