A felvidéki fiatalok gombaszögi fesztiváljának főszervezője cáfolja, hogy “liberális gyülekezőhely” lennének

A mai magyar nemzetpolitika támogatása és odafigyelése nélkül nem volna helyszíne sem a Gombaszögi Nyári Tábornak, ugyanakkor a felvidéki magyar szervezetek összefogása nélkül nem volna sem lelke, sem formája, sem tartalma – hangsúlyozta portálunknak Orosz Örs, a tábor főszervezője, aki határozottan visszautasította, hogy a rendezvénynek egyoldalú, balliberális karaktere lenne. Mint hozzátette, a korábbi PS-cikkben kiemelt ismert balliberális résztvevők a szlovák közmédia magyar szekciójának, a Pátria Rádiónak a sátrában léptek fel, a meghívottaikért ők felelnek, mivel autonómiát élveznek programjuk összeállításában. Orosz Örs arról is beszélt, a Tusványos társrendezvényeként is ismert Gombaszögön a felvidéki 512 magyarlakta településből (amelyek közül sok lassan elöregszik) mintegy négyszáz képviseltette magát a táborban. Hozzátette, fontos, hogy egy olyan világban, ahol rendre elszomorító hírek érik a felvidéki magyarságot, ahol az állandó fogyás érzése határozza meg a közérzetet, legyen egy olyan kezdeményezés, mely növekszik, erősödik, “emellett mégis a miénk, mindannyiunké”.

Vésey Kovács László kollégánk korábban is több cikkben bírálta a fesztivált, s nemrégiben “Magyar kormánypénzből szerveztek ellenzéki nyári tábort a felvidéki Gombaszögön” címmel írt a július utolsó előtti hétvégéjén megtartott rendezvényről, amely szerinte „hosszú évek óta a liberális értékrendet tükrözi”. Az idei előadók közül kollégánk fel is sorol néhány meghatározó nevet, például Lovász Attilát, az RTVS (Szlovák Rádió és Televízió) nemzetiségi adásainak az igazgatóját, egyszersmind a Pátria Rádió vezetőjét, aki ismert a balliberális szimpátiájáról. Szintén megjelent a táborban a hazai liberálisok kedvelt határon túli médiaszemélyisége, Parászka Boróka, valamint Széky János, az Élet és Irodalom szerzője egy közös beszélgetés erejéig. A sajtószabadság és cenzúra kérdéskörében Veiszer Alinda fejthette ki véleményét, a tömeghisztériáról és gyűlöletről Závada Pál beszélt.

Orosz Örs, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője és több más érintett a PS cikke után nehezményezte, hogy a megvádolt szervezők nem kaptak lehetőséget a válaszra, a cikk pedig – úgy vélik – egyoldalú és igazságtalan. Ezért e helyen lehetőséget adtunk rá, hogy Orosz Örs kifejtse az álláspontját:

Legutóbb a tavalyi Tusványoson találkoztunk. Ötleteket gyűjteni voltál Tusnádfürdőn?

Tusványos majd egy évtizede a társrendezvényünk, és ők is így tartanak bennünket számon. Szoros partnerségben állunk a szervezőkkel, látogatjuk egymás rendezvényeit. Én is már tíz éve minden alkalommal ott vagyok Tusnádfürdőn, és ők is eljönnek Gombaszögre. A rendezvény minőségének javítása érdekében a tapasztalatcsere nagyon fontos, és már egy évtizede a maga természetességében meg is valósul. Tusványos főszervezője, Tárnok Mária is felvidéki származású, magától értetődő, hogy eljárunk egymás rendezvényeire.

Ez a táborok és határok közötti átjárás a látogatókra is jellemző?

Mi minden évben reklámozzuk egymást, de talán a nagy távolság miatt nem jellemző az átjárás. Gombaszög inkább egy felvidéki fesztivál, a résztvevők kilencvenkét százaléka felvidéki magyar fiatal, a fennmaradó rész Magyarországról és más régiókból érkezik. Ugyanakkor Tusványosnak van egy kárpát-medencei vonzáskörzete, ennél fogva több embert ér el Felvidéken is.

Tusványos talán közismertebb a határon túli rendezvények között, de Gombaszög is nagy múlttal rendelkezik…

A Gombaszögi Nyári Tábor, mint művelődési tábor, a mindenkori felvidéki művelődési táborok jogutódja, hagyományának folytatója. 1928-ban a prágai magyar egyetemisták klubja, a Szent György Kör hívta életre, a cserkészet égisze alatt. Már a legelső, kilencven éves „plakát” is tartalmazott olyan elemeket, amelyek évről évre megjelentek a tábor kínálatában: oktatás, iskolák helyzete, belpolitikai, demográfiai kérdések. Ezek a kezdeti gombaszögi találkozók 1935-ig kerültek megrendezésre. A prágai és pozsonyi magyar egyetemisták mozgalmai az ’50-es, ’60-as években újultak meg. Legendás vándortáboraik a Nyári Ifjúsági Találkozó nevet viselték, egyedülálló fórumot és találkozóhelyet biztosítva ezzel a csehszlovákiai magyar egyetemistáknak. A 60’-as években Duray Miklós és Duka-Zólyomi Árpád voltak a rendezvények szervezői. A jelenleg is használatos, több, mint 50 esztendős fecskés lobogónk is ebből az időszakból származik, Duka-Zólyomi Árpádné Sidó Ágnes készítette. Az 1974-es betiltását követően honismereti kerékpártúraként működik tovább. Az 1977-es újraalapítás óta pedig már folyamatos a történelmünk, eljutván a mai formájában ismert Gombaszögi Nyári Táborig. Emellett Gombaszög 60 alkalommal adott otthont a Csemadok által alapított és ma is szervezett Országos Kulturális Ünnepélynek, mely a ’90-es évekig Felvidék legnagyobb magyar kulturális rendezvénye volt. Ennek a hagyománynak az alapjain építkezve, ha azt mondják Felvidéken, hogy Gombaszög, akkor mindenkinek a magyar kultúra, a szórakozás, a művelődés jut az eszébe.

Ehhez képest a portálunkon megjelent kritikus cikk mint ellenzéki, a liberális értelmiség gyülekezőhelyeként festi le Gombaszöget…

Maximálisan visszautasítom ezt az egyoldalú, tendenciózus, rosszindulatú írást. Jellemzően a szerző nem is járt Gombaszögön. Ellenben kiragadott három-négy programpontot, amelyekből néhány meg sem valósult. Ezek jobbára a szlovák közmédia magyar rádióadásához, mint társszervezőhöz köthetők. A Pátria Rádió, akárcsak a többi társszervező partnerünk, autonómiát élvez programja összeállításában, csakúgy, mint a központi szervezés, amely a legfontosabb „nagysátras” programokat bonyolítja. Ugyanakkor a négyszáz programpontunk közül – amelyek között szerepelt színház, nemzetpolitikai, bel- és külpolitikai előadás, barlangi klasszikus muzsika, jurtafalu, történelmi regényírók író-olvasó találkozója, a pálos monostor ásatásának bemutatása, kopjafaállítás, több tucatnyi népzenei, népművészeti program -, ha valaki célzottan keresi, mindig talál olyat, amely nem nyeri el a tetszését. Az idei Gombaszög minden rekordot felülmúló, nagy összefogásban létrejött rendezvény volt, amelyet mintegy harminc egyesület szervezett, húsz színpaddal, abból öt zeneivel, hatnapnyi programmal, húszezres összlátogatottsággal – ez a rendszerváltás óta egyedülálló. Most teremtődik újjá, vagy talán mondhatom, hogy most születik a felvidéki magyar összművészeti fesztivál, mint zsáner. A tavalyihoz képest hangulatában, összképében az idei valamivel jobb volt. Úgy is mondhatnánk, most nőtt bele Gombaszög a kabátba, bár továbbra is egy kis fesztivál, még ha felvidéki szinten a legnagyobb.

Tehát álláspontod szerint a közéleti sátor témáiért a sátor üzemeltetői a felelősek, nem a tábor szervezői?

Igen, ennél fogva már az említett cikk címe is félrevezető, rosszindulatú kategorizálás. Mindenki ki tudna ragadni négy-öt olyan programot, amely számára elfogadhatatlan, és másik százat, ami megfelel az ízlésének. Felvidéken a közéletünk meghasadt mivolta miatt fontos, hogy legalább a fiatal generációt próbáljuk összefogásban, egységben szocializálni, és ne egy olyan környezetben nevelni és tanítani, ahol természetes az, hogy az egyik magyar utálja a másikat és rendszeresen keresztbe tesz neki. Ez nem lehet a jövőnk, ez már így is eléggé legyengítette közösségünket. Mindig arra törekedtünk, hogy a felvidéki magyarságot egységes erőként állítsuk a fesztivál mögé, átlépve bizonyos véleménykülönbségeken. Fontos, hogy egy olyan világban, ahol napirenden vannak a közösségünket érintő elszomorító hírek, ahol az állandó fogyás, bezárások és csökkenés érzése határozza meg a közérzetünket, legyen egy olyan kezdeményezés, mely növekszik, erősödik, emellett mégis a miénk, mindannyiunké. Gombaszögnek ez a jóhangulatú és jóindulatú összefogás, ez az előre tekintő, pozitív és emiatt termékeny szemléletmód a legnagyobb ereje.

A széthúzás örök probléma a magyarság körében…

Én is a Magyar Közösség Pártja színeiben politizálok, megyei képviselő vagyok. Ugyanakkor Gombaszög nem az MKP rendezvénye. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalmat is azért indítottuk anonim jelleggel, mert a kétnyelvűség nem külön az MKP, vagy a HÍD-MOST ügye, hanem mindannyiunké. Nem akarok a nagy nemzetegyesítő színében tetszelegni, távol álljon tőlem, de elutasítjuk azt, hogy a fiatalságot hozzászoktassuk egy ilyen polarizált közösségi léthez. Össze kell fogni, szorosabban kell tartani a képzeletbeli kötelet, ahogy az idei tábor-himnuszunk is mondja. Ezt próbáljuk kommunikálni, az összefogás fontosságát, nem a pártok, hanem a közösségünk szintjén.

Az általad említett fogyatkozáshoz képest üde, fiatalos közösségnek tűntök!

Száznyolcvan önkéntesünk van. Óriási lehetőség, hogy a kisebb közösségeket be tudjuk csatornázni egy nagy egészbe. Ráadásul ők mindannyian hasonlóan aktív, cselekvő emberek. Aki Pelsőcön eldönti, hogy kórust szervez, hogy összehozzon egy ottani magyar közösséget, annak a szemében ugyanaz a tűz ég, mint amilyen a Pozsonyi Magyar Szakkollégium szervezőit mozgatja. Ha 30 ilyen, alulról jövő kezdeményezés összeáll, annak hatalmas felhajtó, motiváló ereje van. Büszke vagyok arra, hogy az 512 magyarlakta településből, amelyek közül sok lassan elöregszik, mintegy négyszáz képviseltette magát Gombaszögön, azaz nagyon jó volt ismét az országos lefedettségünk. Tavaly az átlagéletkor 22 év volt, idén azért, hogy az idősebb korosztály is eljöjjön, és erősítsük a tábor generációs együttműködés-jellegét, az 1990 előtt születetteknek ingyenes belépést biztosítottunk. A GombaOvi is arról szól, hogy a kisgyermekes családok is el tudjanak jönni, és be fogjuk vezetni a családi jegyet is, mert a felvidéki magyar családok a jövőnk kulcsa. Erről szól az összes visszajelzés is. Jelentős közösség áll a hátunk mögött, amely ebbe a munkába bekapcsolódik. Egészen váratlan helyről érkeznek felajánlások. Egyszerű emberektől is, de szívből jövő dolgok. Van, aki köztéri padot, van, aki asztalos-munkát ajánlott fel, és ezekért mind nagyon hálásak vagyunk, ugyanis ezekből áll össze Gombaszög. A mai magyar nemzetpolitika támogatása és odafigyelése nélkül nem volna helyszínünk és nem volnának infrastrukturális fejlesztések sem. A kisebbségi kultúrára szánt szlovákiai pénzekből legfeljebb intézményt működtetni lehet, építeni, fejleszteni, netán intézményt alapítani aligha, pedig most, évi egy százalékos fogyás mellett ez az, amire igazán szükség van. A felvidéki magyar szervezetek összefogása nélkül nem volna ennek sem lelke, sem formája, sem tartalma. Ezért is próbáljuk az itt folyó munkát az első kapavágás óta rendszeresen bemutatni, hogy minden követőnk tisztán lássa, kinek mit köszönhetünk.

A munkátok egyik jelentős része az értékmentés, akár egy templomromról, akár egy harangról van szó.

Igen, ez valóban a portfóliónk része. Több, honismerettel is foglalkozó személy, helytörténész van a csapatban. Ki fotókat gyűjt, ki a szoborsorsokat kutatja. A közös ötletelésnek köszönhetően évente legalább egy komolyabb értékmentő projektet megvalósítunk. Tavaly a rég megszűnt, felvidéki Feketehegy gyógyfürdőjéből vásároltuk ki jelképes összegért Tompa Mihály egykori szobrának a talapzatát, amelyről Trianon után döntötték le a szobrot. Tavaly a Tompa-évforduló és az ötszáz éves reformáció ünnepe kapcsán megbíztunk egy fiatal felvidéki magyar szobrászt, aki újraalkotta a szobrot eredeti felvételek alapján, és ma már fel van állítva Gombaszögön. Mindenki elolvashatja a történetét a mellett álló háromnyelvű információs táblán. Korábban egy kétszáz éves malomból a GANZ Művek gőzgépének tizenkét tonnás lendkerekét mentettük ki. Ma ez az ipari emlék a gombaszögi közéleti kerekasztalok kerek asztala. És még sorolhatnám. Feladat Gombaszögön akadni fog még jó pár évig. A pálosok temploma után fel kell tárnunk az erődítményt, a kolostorudvart, és magát a kolostort is. Majd ezt a páratlan magyar középkori emléket, úgy hiszem, kötelességünk konzerválni és bemutathatóvá tenni az utókornak. A szó szoros értelemben minden követ meg kell majd mozgatnunk.

Megmarad Gombaszög lüktetése a tábor után is?

A gombaszögi kemping egy UNESCO természeti világörökségi helyszín, a Gombaszögi-cseppkőbarlang mellett található, pár száz méterre az elfeledett pálos monostortól és Andrássy Manó rokokó kúriájától. Fontos lépés a közeljövőre nézve, hogy utóbbiakat, melyek egyesületünk tulajdonát képezik, megmentsük a további pusztulástól. Emellett kulcskérdés, hogy meg tudjuk-e építeni a központi épületünket a régi „barakk étterem” helyén, amelyet sajnos tavaly le kellett bontani. Ezzel be tudnánk biztosítani az évközi üzemet. Tavaly volt hat kisebb rendezvényünk, de ha az épületben beindulhatna a vendéglátás mellett a turisztikai információs irodánk is, az nagyban hozzá tudna járulni a régió turizmusának élénkítéséhez. Fontos, hogy olyan célpontokra irányítsuk az ideérkező látogatót, ahová az állami vagy regionális turisztikai ügynökségek szándékosan nem teszik. Ugyanakkor el kell mondani, hogy Kassa megye különböző idegenforgalmi alapokból immár két éve támogat bennünket. Szigorú szakmai szemüvegen keresztül nézve díjazzák az erőfeszítéseinket, hiszen tagadhatatlanul ez a régió érdeke is.