bérkommentelők
A Jobbik tette népszerűvé a bérkommentelést
Rövid, tömör egyenüzenetek, hiányosan kitöltött profil, kevés ismerős – ismertette a Magyar Nemzet által megkérdezett digitális szakember a bérkommentelők vagy trollok Facebook-profiljainak jellemzőit. Szavai szerint a pártok által fizetett, professzionális zavarkeltők anonimitása erősen rontja a hatékonyságukat, s a Facebook is gyomlálja a hamis profilokat, aminek következtében egy-egy aktivista manapság legfeljebb húsz profilt tud működtetni a korábbi nagyjából száz helyett. Magyarországon a Jobbik alkalmazott először profi trollhadsereget a 2018-as választás kampányában.
Kettős mérce, avagy így működik az ellenzéki gyűlöletpropaganda Facebook-támogatással
Miközben a keresztény, jobboldali érzelmű felhasználók bejegyzéseit sorra törli a Facebook, sőt egyre gyakoribban büntetik korlátozással, letiltással, profiljuk törlésével a nemzeti gondolkodású magyar facebookozókat, addig szinte teljesen természetes, hogy az ellenoldalnak, a balliberális gyűlöletpropagandát terjesztőknek mindent lehet. A minap Kapás Boglárka olimpikon úszónk oldalát szállták meg a gyűlölködők. A sportolónak annyi volt a bűne, amiért cenzúrázatlanul szórhatták rá a szitkokat, hogy oldalán megosztott egy fotót, amelyen Orbán Viktor miniszterelnökkel látható. Az úszónő esete már a sokadik olyan eset, ahol tetten érhető a baloldalról érkező és a Facebook által segített, támogatott szervezett zaklatás. Cikkünkben több olyan esetet is bemutatunk, hogyan "szálltak rá" tömegesen az ellenzéki bérkommentelők jobboldali érzelmű emberekre. Megmutatjuk azt is, melyek azok a gyomorforgató megjegyzések, fenyegetések, amelyeket a magunkfajtának nap, mint nap el kell tűrnie a közösségi médiában, mivel a Facebook szerint az nem ütközik a közösségi elvekbe.
Bérkommentelőket fizetett a Jobbik, hogy lejárassák a párt bírálóit
Több tízmillió forintot áldozott a Jobbik bérkommentelőkre, akiknek a feladata az volt, hogy lejárassák a párt bírálóit - írta meg a Magyar Idők, birtokukba jutott szerződésekre hivatkozva. A dokumentumokból az olvasható ki, hogy a megbízás 2012-től 2015 végéig tartott, ez idő során tizenkét személy közel 34 millió forintot keresett.
Fejenként 3000 forintért vett bérkommentelőket a Momentum – „Fegyőrék” megmagyarázzák
Háromezer forintos díjazásért keresett kommentelőket szimpatizánsai körében a Momentum – értesült belső levelezésekből a Pesti Bulvár. Kérdés: a párt, amely kommunikációját szinte kizárólag a közösségi médiára alapozza, vajon korábban is fizetett-e, hogy látogassák az oldalukat. „Fegyőr” Andrásék a lapnak mindezt azzal próbálták magyarázni, hogy „online fókuszcsoport” kialakításához kellett nekik tíz ember, akik ajándékutalványt kaptak.
Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
