családon belüli erőszak
A „patriarchátus” elleni küzdelem kulcsfogalma: a „családon belüli erőszak”
A libernyák-újbeszél által tönkretett vagy kreált szavakat bemutató sorozatunk első részében a család szót elemeztük, mostani írásunk tárgya pedig a családon belüli erőszak. Ez az újbeszél kifejezés a hatvanas-hetvenes években az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában terjedt el, és a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett meghonosodni Magyarországon. Elsősorban természetesen a Soros által pénzelt álcivil és femináci szervezetek (NANE, SZETA, Patent Egyesület), valamint a totális bolsevik-liberális befolyás alatt álló társadalomtudományi képzés és szociális ellátórendszer egyes intézményeinek (családsegítők, gyermekvédelmi intézmények, hajléktalan-ellátó intézmények, ELTE, CEU) közvetítésével. A családon belüli erőszak kapcsán az újbeszélek elsősorban azt próbálják elhitetni, hogy az általuk kreált szóösszetétellel körülírt jelenség növekvő és súlyos társadalmi probléma nemcsak Magyarországon, de az egész világon. Tényleg ellenzik a feministák az erőszakot? – Nem válaszoltak
A kijárási korlátozás egyik, előre nem várt rossz következménye, hogy megnőtt a családon belüli erőszakos esetek száma. Az összezártság alatt az „egymás agyára menés” és a járvány okozta anyagi gondokkal kapcsolatos félelmek egyaránt növelhetik a feszültséget, s ezzel az erőszak esélyét. Ezen felül a világtól való elzártság is könnyíti a bántalmazók helyzetét, akik a folyamatosan együtt töltött idő miatt sokkal hamarabb el is jutnak a bántalmazásig. A „bántalmazó” szóra szinte mindenkinek egy agresszív, jó eséllyel ittas férfi képe ugrik be, pedig akárki lehet bántalmazó, ahogy bántalmazott is. A közvéleményt az utóbbi időben joggal felzaklató, apák, illetve férfi élettársak által elkövetett gyerekgyilkosságok mellett valamiért elsikkadtak az anyák által elkövetett, hasonlóan szörnyű tettek.