demokrácia
Töprengés a demokráciaféltés mögötti filozófiáról, avagy a liberális-balos-álkonzervatív furkósbot (Nagy Ervin írása a PS-nek)
Számos igaztalan és sértő kritika, nemtelen támadás érte Magyarországot az elmúlt hetekben. A koronavírus-törvény ürügyén aggódtak a demokráciáért először itthon, majd Európa-szerte; féltették a jogállamiságot liberális, balos, illetve az előbbieknek megfelelni akaró hazátlan „konzervatív” felebarátaink, miközben láthatatlan ellenségünkkel, a COVID-19-cel vívtuk és vívjuk az új évszázad első nagy háborúját. Mintha nem lenne fontosabb ennél... persze „a show-nak folytatódnia kell”! A politika nem pihen, ahogy az elméleti vitáknak is megvan a maga helye. A most újraéledő „demokrácia-féltés” azonban nem csupán a régóta tartó filozófiai vita mellékterméke, hanem egy eszköz is, melyet a liberálisok mellett ma már a szabadelvűségnek helyt adó balosok és az ethosznak megfelelni akaró álkonzervatívok is furkósbotként használnak a kulturális háborúban. Egy olyan háborúban, mely a szavak jelentéséről szól és arról, hogy ki mondhatja majd meg azt, hogy mi a demokrácia és mi a jogállamiság. Mert aki a szavakat uralja, az a világot is uralni fogja. Nézzük csak! A magyar társadalom még nem nőtt fel a demokráciához – kuruttyolta a politikai pöcegödör aljáról Vona Gábor
A magyar társadalom még nem nőtt fel a demokráciához, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is azt a szintet képviselik, amelyet ez a magyar társadalom megérdemel – hangzott el Vona Gábortól a Spirit FM-en futó, Harcosok Klubja című műsorban. A Jobbik volt elnöke arról is beszélt, hogyan lépett ki a törzsi gondolkodásból. A jelenleg a „ki is vagyok én, mit is szeretnék csinálni, ha felnövök” állapotban élő, önismereti, önértékelési gondokkal küzdő Vona azt is elárulta, hogy 2012-2013 táján érezte, hogy az út, amelyen a Jobbikkal járnak, az nem jó, majd rendületlenül meneteltek azon tovább. A magát a politikából egyedi módon katapultáló Vona Gábor újabb titkot oldott fel, amikor elmondta, hogy már megkedvelte a baloldali politikusokat, mert ők olyan okosak. Csak reménykedni merünk, hogy a coming out itt véget ért. Zuglóban Horváth Csaba azonnal bevezeti a demokráciát: hétfőtől mindenben ő akar dönteni
Az okos ember mások hibájából tanul – van, aki a sajátjából sem. Utóbbi csoportba tartozik a zuglói választók azon 50 százaléka is, akik 5 év Karácsony után azt mondták, ez igen, ide nekünk 5 évnyi Horváth Csabát. Azt az embert, aki még az elő-előválasztást is elbukta Karácsony ellen és aki megígérte az ingyen BKV-t. Erre már tényleg nehéz mit mondani azon kívül, hogy a népakarat szent. Az a népakarat, amelyet Horváth Csaba most aztán úgy kiszolgál, hogy hétfőtől már ő döntene szó szerint mindenben, a képviselő-testület remélhető, utólagos jóváhagyásával. Még szerencse, hogy Karácsony korábban megnyugtatott mindenkit és természetesen minket is, hogy utódja legalább tudja, miért lehet börtönbe kerülni vagy elásódni valahol. Nagy Ervin: A természetes közösségek válsága a liberális demokráciákban
A liberális demokráciában, mint történelmi végtermékben a természetes közösségek válságos létállapotba kerültek; működnek, működtetjük, de a társadalmi rendszer logikája – bármit is teszünk – lassan elaprózza, atomizálja azokat. Feleslegessé válik a klasszikus család intézménye, gyengül a nemzeti összetartozás szövete, a hitbéli közösségek pedig vagy végleg felszívódnak, vagy szűkkörű klubokká változnak; és ha egyelőre még az utódnemzés nem is, de az egyén biztonságérzete bizonyosan és végérvényesen veszélybe kerül. Megjelenik a hatványozott elidegenedés. Az ember már elidegenedett Istentől, majd a természetes közösségek szétesésének köszönhetően a másik embertől, legvégül – és ez a mai kor diagnózisa – önmagunktól idegenedünk el. Magányos, szorongó, önmagát definiálni képtelen, identitászavarban szenvedő generáció születik. A liberális demokrácia nem „szent tehén”, lehet róla kritikusan írni, beszélni; sőt: lehet a politikában helyette valamilyen más demokráciát keresni, építeni.