ellenzéki összeomlás
Egy dolog állandó, az ellenzékváltó hangulat
Tegye fel a kezét, aki egy pillanatig is elhitte, hogy a pár hete – rendben, legyünk eufemisztikusak – kirobbant tüntetéssorozatnak lehet valódi ereje. Aki számolt azzal, hogy itt legalábbis tízezrek megmozdulnak, mert csalódottak, rászedettnek érzik magukat, és így tovább, és így tovább. Szerintem meglehetősen kevesen gondolkoztak így. Nehéz is lett volna ezt az egészet elhinni, hiszen a kezdetek kezdetén – mondjuk olyan három héttel ezelőtt – sem igazán lehetett érezni, hogy abból a borzasztó apátiából, ami után áprilisban kerültek, olyan gyorsan felébredtek, feltápászkodtak volna az ellenzékiek. A nyilvánosság előtt esik darabokra, ami Márki-Zay Péterből maradt
Nem számít újdonságnak, ha azt írjuk Márki-Zay Péterről, hogy elgurult neki a gyógyszer. Sokkal inkább arról van szó, hogy a régóta folyamatban lévő leépülés újabb és újabb fejezeteit ismerhetjük meg, a haknijait nézve. Egyre-másra derülnek ki a baloldal április 3-i arccal betonba érkezésének részletei, megy az egymásra mutogatás és a magyarázkodás, amiben a Kapitány sorban adott interjúi és vasárnap esti élőzései is fontos szerepet játszanak. Előbb a sok szereplésre és a hidegre fogta, hogy hülyeségeket beszélt a kampányban, majd most már az inflációval kapcsolatban is meggondolta magát az immár saját apostolai által is magára hagyott, fröccsöntött baloldali messiás.