Észak-erdély
Magyar diplomáciai csúcsteljesítmény volt a második bécsi döntés – Gaudi-Nagy, Stefka, Vésey és Huth a Polbeatben (PS-videó)
Nyolcvan éve, 1940. augusztus 30-án született döntés arról, hogy Románia adja vissza Magyarországnak a Trianonban elvett terület majdnem felét. A két világháború közti magyar revíziós politika legnagyobb sikere volt ez a visszatért terület és népesség szempontjából. Az eredményhez ráadásul kellett a magyar diplomácia helyzetfelismerése és a hadsereget is felvonultató, bátor nyomásgyakorlása. Végül a siker ellenére egy újabb lépése lett ez a háború felé való sodródásunknak is, és a visszatért erdélyi magyarok számára csupán négy évig tartott a kegyelmi állapot. A Polbeatben Gaudi-Nagy Tamás, Stefka István, Vésey Kovács László és Huth Gergely beszélték ki a méltatlanul kevesek által ismert történetet és annak mai tanulságait.Ma 80 éve tért haza Észak-Erdély
Ma nyolcvan éve, 1940. augusztus 30-án hozták meg Bécsben azt a döntést, amely visszajuttatta Csonka-Magyarországnak a húsz évvel korábban, Trianonban Romániának ítélt partiumi és erdélyi országrészeink jelentős részét. A határozat meghozatalában a nagyhatalmi machinációk egész sora és a szerencse is közrejátszott, ugyanis ha a Szovjetunió ugyanekkor nem lép fel területi követelésekkel Romániával szemben, aligha hihető, hogy Németország és Olaszország hagyta volna érvényesíteni az egyébként velük szövetséges románokkal szemben a magyar érdekeket. A magyar diplomácia azonban – akkoriban nem túl gyakori módon – ezúttal észnél volt és tökéletesen helyezkedett, és elérte azt, amire a magyar társadalom a leginkább vágyott: az igazságtételt. Visszakerült szinte a teljes Székelyföld, bár csalódásra adhatott okot, hogy a Mezőségben meglehetősen kurtán-furcsán húzták meg a határokat a román fennhatóság alatt maradó földgáz-lelőhelyek miatt, és az a szokatlan történelmi helyzet is előállt, hogy Kolozsvár határváros lett, pedig korábban soha nem volt az. A második bécsi döntés okozta össznépi eufóriát mindenesetre semmi sem érzékelteti jobban, mint az ekkor már súlyos beteg Babits Mihály utolsó verseinek egyike, amellyel erről a jelentős és örömteli évfordulóról most mi is megemlékezünk.Ajánljuk még