európai unió
Kirázna a hideg, ha Orbán baloldalinak nevezné magát Brüsszelben... de mi a helyzet Márki-Zay Péterrel?
Azt hiszem, hogy a kétkedők számára mára elillant Márki-Zay Péter állítólagos jobboldaliságának illúziója. A hithű jobboldaliaknak ugyan ez mindig is csak egy csalóka délibáb volt, de mi a helyzet odaát? Mi van a baloldalon? Engem személy szerint ugyanis kirázna a hideg és felfordulna a gyomrom attól, ha Orbán Viktor baloldalinak definiálná önmagát Brüsszelben. Persze, nem vagyunk egyformák. Arra viszont őszintén kíváncsi lennék, hogy mit érez egy baloldali akkor, amikor MZP Brüsszelben felmondja az összes baloldali blablát, majd büszkén üzeni meg a szocialista pártcsalád központjából eljövet, miszerint továbbra is ragaszkodik saját „jobboldaliságához”. Vajon ez az ellenzéki térfélen senkit nem zavar? Ujhelyi Istvánnak sem ciki? Vagy elegendő ravaszul összekacsintani és bízni abban, hogy a nép végtelenül hülyíthető, hogy egy álprofillal átverhető? Hende Csaba a Pesti Riporternek: a jogállamisági vizsgálat egy pótcselekvés (Videó!)
Budapestre látogatott Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos, aki állítólag a jogállamisági párbeszéd szakmai folytatása érdekében tenne látogatást Magyarországon, éppenséggel kampányidőszakban, véletlenül sem azért, hogy beavatkozzon a jövő évi választásokba. Az ülést követően Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke a Pesti TV-nek adott exkluzív interjúban kifejtette: abszurdum, hogy az uniós szervek jogállamisági vizsgálatokhoz kössék a támogatások folyósítását. A volt honvédelmi miniszter szerint a jogállamisági eljárások csak az ideológiailag Brüsszellel szemben álló országok meggyengítésére szolgálnak, az uniónak ugyanis ilyen feladatköre nincs, amit pedig tesz, az nem több, mint pótcselekvés. Az Országgyűlés alelnöke aláhúzta azt is, hogy a jogállamiságnak pontos fogalma nincs, az ezt vizsgálók pedig nem a tisztségviselők vagy a kormányok megválasztásának módjában találnak kivetnivalót, hanem a polgári kormányzás kétharmados többségében. Márki-Zay Péter alkalmassági vizsgán járt Brüsszelben
Régebben az igazi elvtársakról mindig onnan lehetett tudni, végképp befutottak, hogy elmentek magukat megmutatni Moszkvába. Szépen körülsündörögték a legnagyobb szovjet komcsikat – vagy azokat, akiket éppen elérhettek, akik méltónak látták őket a fogadásra –, gazsuláltak, fogadták a megbízást, aztán hazajöttek. És tudták, nagy gond már nem lehet. Hiszen nem a magyar emberektől kapták a feladatokat és nem nekik kellett megfelelni. Teljesen mindegy volt, miről és mit gondolnak az úgynevezett választópolgárok. Csak az számított, hogy a Szovjetunió elégedett legyen.