Pesti Srácok

ferencvárosi tc

A gyűlölködő Baranyinak ferencvárosi polgármesterként fájnak a Fradi sikerei, lassan mindenkit maga ellen fordít

Magyar ugar 2022 november 23.
Azt már jól tudjuk, hogy Baranyi Krisztina mindenhez is ért. Elsősorban a sajtóhoz és ahhoz, hogy eldöntse egy személyben, hogy ki az újságíró és ki nem az. Azt is eldöntötte nérói mélységekbe süllyedve – különös demokratikus érzékkel –, hogy azt a Vágvölgyi B. Andrást nevezi ki újból a ferencvárosi újság régi-új sztálinista főszerkesztőjévé, akit tulajdonképpen senki sem szeretett volna, még a szövetségesei sem. De Baranyi ferencvárosi polgármesterként természetesen a nemzet csapatát, a Fradit is lángoló gyűlölettel, az ötvenes éveket megszégyenítő undorral tünteti ki, és vélhetően ő lenne az első, aki ismét Budapesti Kinizsinek keresztelné át a csapatot, ha azt tehetné, amit Rákosi művelt 1951-ben. A ferencvárosi polgármester láthatóan minimális bölcsességgel sincs megáldva, hiszen a Fradi Európa Liga-csoportkörbe jutását és első helyen történő továbbjutását, a több évtizede várt sikert kicsinyes irigységgel fogadta és többek között azt mondta, hogy "attól nem kell hasra esni, hogy közpénzcsilliárdokból összejön az európai középmezőny alja". Baranyi ezzel (is) látványos öngólt rúgott, hiszen egyrészt nem mond igazat, másrészt vélhetően fogalma sincs sem arról, hogy egy klubcsapat miből gazdálkodik, mit ér ez a siker, ha meg igen, az még méltatlanabb.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.