ftc
Megfigyelték, megfenyegették, megfélemlítették – Varga Zoltán harca a maffiával és a kopasz brigáddal szemben
„Az a lényeg, hogy akikkel én szembekerültem, az nem egy spontán képződmény, nem egy futballra specializálódott társaság, hanem egy jól konstruált, minden területre kiterjesztett szervezet Magyarországon. Nincs rá jobb fogalom: maffia” – írta Varga Zoltán, a Ferencváros és a magyar futball legendája önéletrajzi könyvében. Háromrészes sorozatunkban megírtuk, hogyan küzdöttek minden szinten Varga Zoltán ellen a játékosok, az erre kapható újságírók és médiamunkások, illetve egy közveszélyes, jórészt bűnözőkből álló szurkolói csoport. Az utolsó rész a Varga Zoltán elleni fizikai támadásokról, fenyegetésekről és megfigyeléséről szól, amely mögött ő a titkosszolgálatot sejtette. Elképzelhetetlen? Messze nem. Az biztos, hogy az állambiztonság megfigyelte és kiemelt célszemélyként kezelte, és a posztkommunista maffia ugyanúgy kérlelhetetlen ellenfelet látott benne. Kovács Attila írásának 3. része, avagy harcban a maffiával. Varga Zoltán, a magyar futball Csurka Istvánja – A halála után jöttünk rá, hogy mennyire igaza volt
„Ha visszapörgethetném az idő kerekét, talán sohasem írnék rosszat róla” – írta Varga Zoltán halálakor egy ismert sportújságíró. Persze nem Hegyi Iván volt, utóbbi még a tragédia után is belerúgott egyet a halott legendába, akiről annyi aljas cikket írt még életében. Háromrészes sorozatunkban azt vizsgáljuk, volt-e esélye Vargának az ellen a hálózat ellen, amely a rendszerváltás előtt és utána is ellehetetlenítette őt. Nem sok. Kovács Attila írásának második része a sajtó szerepével foglalkozik. Bemutatjuk azt a MÚOSZ-os újságírót, aki Győrben végezte Varga lejáratását, és aki ma is a Kisalföld sportrovat-vezetője. „A halála óta pedig egyre többször hivatkoztak és hivatkoznak rá. Talán furcsa lehet elsőre a párhuzam, de bizonyos értelemben ő lett a magyar futball Csurka Istvánja. Amíg élt, elmondták mindennek, amióta eltávozott az élők sorából, már bátrabban lehet idézni a gondolatait, ki lehet mondani, hogy milyen jól látott bizonyos dolgokat és hogy mennyi mindenben igaza volt…”. Mennyire érzékeny Magyar György lelkiismerete? Tizennyolc éve verték agyon Simon Tibort, az egyik vádlottat a baloldali ügyvéd védte
Április 21-án történt tizennyolc esztendeje, hogy Simon Tibort brutális kegyetlenséggel összeverték olyan, embernek nehezen nevezhető aljas lények, akik végül elképesztően enyhe ítélettel megúszták az életéért könyörgő ember lemészárolását. Simon Tibor két nappal az incidens után, április 23-án hunyt el. Sokan és sokszor feltették már a kérdést, hogy vajon miért kellett meghalnia a Fradi ikonjának, és azt is, hogy az elkövetők hogy úszhatták meg ilyen egyszerűen a tettüket? A rettenetes eseményt felidézve arról sem feledkezhetünk meg, hogy a harmadrendű vádlottnak Magyar György volt a védőügyvédje. Akár azt is mondhatnánk, hogy neki (illetve a többiek védőinek) ez a munkája, és el is van intézve. Más kérdés, hogy jóérzésű ember vállalna-e vajon egy ilyen ügyet, így tehát jogos a felvetés, hogy az ismert jogász lelkiismerete mennyire érzékeny és milyen védővastagsággal van felvértezve? Sok vitát lehetne erről folytatni, hiszen egy védőügyvéd számára az elsődleges az, hogy a vádlottat felmentse, vagy enyhítse az ítéletét, elvégre ezért fizetik. De hol van az a határ, amikor valaki nem vállal el egy esetet, mert a lelkiismerete tiltja? Magyar György rengeteg ügyet vitt élete során, és nem biztos, hogy erre lehet a legbüszkébb, még akkor sem, ha szinte nevetségesen enyhe ítéletet sikerült elérnie védence számára. Simon Tibort azonban senki sem adta vissza a feleségének, két gyermekének és családjának, örök álmát a Farkasréti temetőben alussza, miközben gyilkosai az eljárás végén egy kivételével nyugodtan távozhattak szeretteik körébe...