genderelmélet
Isztambuli Egyezmény: a genderelmélet trójai falova
Miközben a kormány a koronavírus-járvánnyal szembeni védekezésre koncentrál, az (ál)híresztelések ellenére működő parlamentben az ellenzék nemcsak önmagával, hanem sok-sok igen fontos dologgal foglalkozik, pontosabban köti le temérdek idejét és fölös energiáját. Például újratöltötte a „nőellenes jobboldal” topikot, ha már a külföldről is megtámogatott „diktatúrázás” inkább növelte Orbán Viktor népszerűségét, mint hogy kormányt buktatott volna. Így elővette az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának kérdését, amely nemzetközi szerződés egyrészről a nők elleni erőszak átfogó büntetőjogi védelmét, illetve szankcionálását tartalmazza, másrészről pedig „szintet lép” a gender-ideológia evolúciójában. A parlamenti többség azonban – mivel az egyezmény aláírása és a lényegi részek kormányzati vállalása megtörtént – okafogyottá válás okán, illetve a genderelmélet társadalmi gyakorlattá tételének megakadályozása végett elfogadott egy határozatot, amelyben a ratifikációt elutasítja. Az egyezmény ugyanis olyan fogalmak „honosítását” is megköveteli, amelyek ellentétesek a magyar alaptörvénnyel és a hazai családjogi szabályokkal, nem is beszélve a kormányzat társadalompolitikai céljaival, amelyeket a polgárok jelentős többsége támogat. A „társadalmi nemek” jogi elfogadása különben sem alapvető szabadságjogi kérdés – ahogy azt a liberálnácizmus erőszakosan sugallja –, hanem ideológiai vita eredménye, tehát azt kötelezővé tenni nem lehet. A liberálisok fel vannak háborodva, hogy védekezni merünk!
Felháborodott, már-már hisztérikus írások jelennek meg egyre-másra a szélsőliberális orgánumokban, hogy a magyar jobboldal nemhogy védekezni merészel a liberális hegemónia-törekvésekkel szemben, hanem ezt még sikerrel is teszi. A liberálisok szélsőséges gondolkodásmódja szerint a fogalomhasználat meghatározása is az ő privilégiumuk, tehát teljes egészében ők mondják meg azt is, hogy a köznyelvben, a politikai közbeszédben milyen szavak és kontextusok használata lehetséges. Elképzelésük szerint nekik nem valóságértelmezésük van, hanem ők a valóság egyetlen hiteles interpretálói; minden más kontextus, értelmezési keret csupán ideológia, és így populizmus, hazugság, gyűlölet szavakkal címkézendő a sajtóhisztéria keretében. Legutoljára a 444-en olvashattunk arról, hogy micsoda diktatórikus dolog az, hogy a jobboldal saját értelmezési kerettel merészel rendelkezni.