hamvas intézet
Polbeat extra: Nézze élőben a Szétszakadt Magyarország bemutatóját és a pódiumvitát 18:30-tól!
Ma este fél hétkor mutatja be az Uránia Nemzeti Filmszínház a Szétszakadt Magyarország című dokumentumfilmünket, amelyet párhuzamosan olvasóink is megnézhetnek Stream TV csatornánkon. Az azt követő pódiumvitát, amelyen a nyolcvanas években az ellenzék megosztását célzó drámai állambiztonsági akciók elszenvedői, kutatói és ismerői szólalnak meg, ugyanitt élőben közvetítjük (várhatóan 19.30-tól.) A vita résztvevői: Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet alapítója, a film alapját adó dokumentumfüzetek szerzője, Alexa Károly irodalomtörténész, Bálint László kutató, volt kémelhárító, Jakab Lajos egykori szamizdatos, Pesty László filmrendező és Szokolay Zoltán költő. Moderátor: Huth Gergely, rendező. Horn Gyula, Budapesten dőzsölő török maffiózó-terroristák és a pápa elleni merénylet 'vörös' háttere
A Kádár-rendszer alkonyán még csak le sem tartóztatták a magyar hatóságok azt a Budapesten éldegélő, többszörös gyilkos török maffiavezért, akinek a Szürke Farkasok nevű terrorszervezethez is köze lehetett. Inkább figyelmeztették, hogy időben hagyja el az országot, mert az Interpol keresi. A török férfi évekig innen irányította a fél világot behálózó fegyver-, drog- és emberkereskedő hálózatát, egyik fő embere kezelte a II. János Pál pápa elleni merénylet vérdíját. Utóbbi is Magyarországon élt, de az egész világot megrázó gyilkossági kísérlet ügyében hiába kérték az olasz nyomozók a magyarok segítségét. Valószínűleg akkor is politikai döntés született, csakúgy mint egy másik (budapesti) merényletnél, amikor a felső vezetés tiltotta meg a nyomozás folytatását. Az erről szóló átiratot Horn Gyula - akkori államtitkár - is megkapta. Logikus, hogy a Szovjetunió akarhatta így. Orbán-Schwarczkopf Balázs történész munkafüzete a Hamvas Intézet egyik új kiadványa, a kutató-levéltáros unikális, eddig be nem mutatott dokumentumok segítségével tárja elénk a Magyarországon finoman szólva is megtűrt maffia-terroristacsoport történetét. Terroristaparadicsom volt Budapest a nyolcvanas években
Valóságos átjáróház volt Magyarország a terroristáknak a nyolcvanas években - ez derül ki abból a dokumentumgyűjteményből, amelyet a lengyelektől kapott meg a Hamvas Intézet. A hírhedt szélsőbalos Carlos és csapata tökéletesen berendezkedett Budapesten, jöttek hozzájuk a különféle terrorszervezetektől (Palesztin Felszabadítási Front, IRA, ETA stb.), de hírszerzők, újságírók, különböző kapcsolatok is szabadon felkereshették őket. Egy volt IRA-tag néhány éve azt vallotta a francia bíróságon, hogy a magyar honvédségtől kapott fegyvereket, majd a hivatalos szervek segítették át a határon. Ezek szerint nem csupán búvóhellyel, fegyverrel is támogatta a Kádár-rendszer a nemzetközi terrorizmust. Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák. A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét. Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.