honi felderítés
Késik a szenzációs felfedezés: nem mindenki akarja megtalálni IV. Béla sírját – Honi felderítés (Videó)
Mit szólna hozzá egy átlagos magyar, ha kiderülne, hogy egy Árpád-kori királysír található az udvara alatt a mélyben? A saját érdek fontosabb vagy a nemzeti érdek? Régóta számon tartják a régészek és történészek, hogy valahol Esztergomban kell lenniük IV. Béla királyunk földi maradványainak; évtizedeket töltöttek már el a változó intenzitású keresésével, de máig nem találták meg. A király, Laszkarisz Mária királyné, valamint kisebbik fiuk, Béla herceg szarkofágjait eredetileg a IV. Béla apja, II. András által behívott ferencesek esztergomi bazilikájában helyezték öröknek szánt nyugalomra, ám a törökdúlás idején az országgal együtt ezt is elpusztította az Oszmán–Habsburg háborúskodás. Az újkorra nyoma veszett nemcsak a királysírnak, de az óriási templomnak is. A Honi felderítésben két hónapja foglalkoztunk vele, hogy minden valószínűség szerint megtalálták a királyi család pontos nyughelyét. Az óriási szakrális épületegyüttes – a Segítő Szűz-bazilika, a Boldogasszony-kápolna és a ferences kolostor – romjai, egy független kutatócsoport szerint a Királyi városrész több, mint kétszáz éves házai alatt pihennek mélyen a föld alá temetve, és a kápolna épen megmaradt részében ott van IV. Béla királyunk is. Ha feltettük a kérdést, hogy mit szólna ehhez egy átlag magyar, akkor azt is meg kell kérdeznünk: miért nem szólnak ehhez semmit a királyt régóta hiába kereső régészeink? Hova tűnt egymillió magyar a szomszédos országokból? – Honi felderítés (Videó)
Amíg a minket Trianonban feldaraboló szomszédos népek mindegyike legalább megkétszerezte a lélekszámát az első világháborútól az ezredfordulóig, a magyarság a másfélszeres növekményt se érte el. Ennél is tragikusabb a magyar élettér, vagyis a magyar területi jelenlét összezsugorodása azóta, hogy az ország kétharmadát és a magyarság egyharmadát idegen uralom alá kényszerítették. A területeinkre ácsingózó szomszédok a magyar lakosság nélkül, vagy legengedékenyebb esetben is románná, szerbbé, szlovákká beolvadó magyarokkal képzelték el a hízásukat. Abban, hogy ma Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken jóval kisebb területen alkotunk többséget, mint Trianon előtt, sőt jóval kisebb területen találni egyáltalán magyarokat, levakarhatatlanul bűnösek a szomszédaink. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia szakmányban végezte a magyartalanítást a fennhatóságuk alá vont területeken. A világháborúk utáni kaotikus éveket kihasználva mintegy 70 ezer magyart gyilkoltak meg, és több, mint egymillió magyart űztek el ősi földjéről. Az ő bűnük mindössze a magyarságuk volt. A demokratikus nagyhatalmak által megengedett emberiségellenes bűnök hosszú-hosszú sora kellett ahhoz, hogy Románia, Szlovákia és Szerbia magyarsága mostanra már az elnyomók számára „kezelhető” méretűre apadjon. A világháborúk utáni magyarirtások és kitelepítések történetét Ligeti Dávid, a Veritas Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be. Évtizedekig nem volt ellenszere Európának a magyarokra – Honi felderítés (Videó)
Mondjatok két nagy győzelmet a kalandozások idejéből! Két nagy vereség biztos könnyebben menne. Pedig arról a korszakról beszélünk, amikor öt nagy csatában vertünk tönkre német és itáliai seregeket, majd a nyugat-európaiak évtizedekig csatát is alig-alig mertek vállalni az adót szedni érkező, ellenkezés esetén pedig a városaikat felperzselő magyar csapatok ellen. A hadtörténetünk egyik legfényesebb időszaka ez a hat-hét évtized, amikor a magyar seregek állandó félelemben tartották Nyugat-Európát és Bizáncot. Miközben szomjazzuk a történelmi sikereket, a meglévőket is kiverte a magyarság fejéből a „merjünk kicsik lenni” szemléletű marxista történetírás, amely csak a merseburgi és az augsburgi kudarcot véste bele jó erősen a tankönyvekbe, sőt mindkettőt súlyos vereségként ültette el a köztudatba. Ennél azonban sokkal több minden történt a Magyar Nagyfejedelemség ragyogó hadjáratai során. Milyen hadászati és logisztikai tudást csillogtattak elődeink és milyen katonai erőt képviseltek, mennyire stabil országból indultak el szinte minden évben Nyugat-Európát megsarcolni, és miért félrevezető egyáltalán a „kalandozások” kifejezés is? Az újabb kutatások, valamint a régóta ismert források életszerűbb újragondolása révén megfogalmazódott válaszokat Szabados György, a Magyarságkutató Intézet történésze adta meg. A történelem titkos alakítói – Honi felderítés (Videó)
Ahogy a középkori történéseket nem lehet megérteni valódi mélységükben a katolicizmus ismerete nélkül, ugyanúgy nem lehet megérteni a kapitalizmust a tőkét forgató bankszektor ismerete nélkül. A nagy bankházak működési logikájának, céljainak és történelembefolyásoló erejének átlátása kulcsfontosságú az események teljes feltárásához. A bankházak már az érett középkorban is bele-beleszóltak a dolgok menetébe, képesek voltak uralkodókat is a markukban tartani az eladósodottságukon keresztül, ám akkor a hadseregeknek még az uralkodók parancsoltak. Az új idők forradalmakkal előállított polgári államaiban azonban a hitelező magánbankok már magukhoz ragadták a letörhetetlen hatalmat. Ez a magyarázat arra, hogy miért kellett a szabadságharcát vívó, a 12 pontban nemzeti bankot is követelő, 1848/49-es Magyarországnak mindenképpen elbuknia, és hogy az 1867-ben létrehozott duális Monarchiában miért csak 1878-tól lehettek részesei a magyarok a központi banknak. Ahogy arra is megvan a magyarázat, hogy az 1918-ban megszűnt Monarchia koronáját miért csak 1927-ben cserélhettük le a pengőre. Boros Imre közgazdásszal az államok és politikusok színfalai mögé rejtett, mély történelembe ástuk bele magunkat. 6:3-tól 8:1-ig – A magyar foci drámai története – Honi felderítés (Videó)
Hetven évvel ezelőtt vertük agyon a saját futballszentélyében a sportág tanítómesterének és világ legjobbjának tartott Angliát. A magyar foci filmre kívánkozó története mindig oda-vissza kölcsönhatásban volt a XX. századi történelmünkkel. Rendkívüli aranykor, majd drámai zuhanás a feneketlen mélységekbe – mindkét véglet annyira kilóg az átlagból, hogy magyarázatra szorul. A szerencsés csillagállás is kellett hozzá, ám alapvetően a magyar nyelv és gondolkodás különleges, az európai nyelvek nagy részétől markánsan különböző logikájának köszönhetően egy sajátos játékstílus, egy bivalyerős futballkultúra emelkedett fel a Duna völgyében. Az ezt az iskolát követő magyar, majd osztrák és csehszlovák foci egymást pallérozta, mindhárom országot a világélvonalba repítve. A „bennszülött”, önazonos futballiskola a magyarázat a magyar foci '50-es évekbeli elképesztő erejére. A csúcsról pár évtized alatt felfoghatatlan mélységbe zuhanásnak is megvan az oka: a magyar futballszakma az intézményi professzionalizálódással párhuzamosan elhagyta, sőt el is felejtette a saját stílusunkat, és tájidegen futballgondolkodást honosított meg helyette. Ez volt a kikövezett út az erőlködés, a tanácstalan vergődés és az egyre megalázóbb kudarcok felé. A mennyei magasságokba szárnyalás, majd a vert mezőnybe zuhanás történetét Ferenczi Attila futballhagyomány-kutató mutatja be, végül az is kiderül, hogy mi a különbség a magyar foci és Marco Rossi magyar válogatottja között. Magyar őstörténet: mindenkinek igaza volt – Honi felderítés (Videó)
A csontok nem szólalnak meg, de szinte már mégis. Elemi erővel robbant be a magyar őstörténet-kutatásba az archeogenetika az utóbbi években, a történészek, régészek és nyelvészek eredményei mellé odahelyezve az immár felderíthető vérségi leszármazások vonalait. A mintegy két évszázada élesen két – finnugor és hun, azaz türk – táborra szakadt őstörténet-kutatás olyan válaszokkal szembesülhet most, amelyek csalódást okoznak majd mindkét tábor kompromisszumképtelen képviselőinek. A honfoglalók archeogenetikai visszakövetésének eredményei mindenki várakozásait megcáfolják valamilyen értelemben, ugyanakkor mégsem érezheti magát partvonalra szorítva senki. Lényegében az látszik kiderülni, hogy a sok-sok „vagy” szó helyére „és”-t kell tennünk, mert mindenkinek igaza volt: szittyák is vagyunk, meg finnugorok is, meg hunok is. Ráadásul még avarok is, ami egy további, teljes kérdéskört vet fel. Nehéz lehet ezt így elsőre befogadni, ám az élet és a történelem sokkal rugalmasabb a merev kategóriáknál. Ki mondta, hogy a szkíták, az ugorok és a hunok nem keveredhettek egymással az ősi időkben? Hát erre csak kevés tudósunk mert gondolni. Török Tibor archeogenetikus vázolta fel előttünk a magyarság születésének állomáshelyeit és meghökkentő történetét. Vörös és fehér: A terrort elkezdeni nem kellett volna – Honi felderítés
Még ma is inkább ideológiai, semmint történészi vita zajlik az az eseménysor körül, amelyet a bolsevik propaganda és a marxista történetírás fehérterrorként híresztelt el, míg a jobboldal különítményes megtorlásnak nevezi. A társadalmi előzmény és indok nélkül 1919-ben az országra rázúduló kommunista diktatúra óriási döbbenetet okozott. Az önmagát büszkén vörösterrornak nevező államhatalmi erőszakhullám komoly indulatokat és bosszúvágyat gerjesztett, amelyek lábra kaptak a kommunisták bukása után. A restaurált Magyar Királyság köztörvényes bűncselekményekként kezelve és nem elfogulatlanul, de mégiscsak szabályos jogi úton igyekezett elégtételt venni a történtekért, míg fegyveres különítményesek a saját szakállukra kezdtek önbíráskodni. Prónay Pál, Héjjas Iván és a többiek kommunista bűnözők sokaságát kapták el és ölték meg, de közben túlkapások egész sorát is elkövették, ártatlanokat is meggyilkoltak. Mindezt azonban egy olyan korban, amikor nemcsak a bosszú mozgatta az államhatalmat és a különítményeseket egyaránt, hanem a kommunizmus visszatérésétől való aggodalom is. A korszak társadalmi viszonyait és a korabeli nézőpontokat Nánay Mihály történész, a Rubicon Intézet főmunkatársa hozza közelebb. '56 legelfeledettebb áldozatai – Honi felderítés (Videó)
Az 1956-os szabadságharcra budapesti eseménysorként tekintünk; lassan szivárog be a köztudatba, hogy a vidéki városokban is komoly dolgok történtek. Még kevésbé ismert, hogy az elszakított országrészekben is van története '56-nak. Annak ellenére, hogy ez az egyetlen olyan nemzeti ünnepünk, amely csonkamagyarországi eseményhez kötődik, és emiatt nem övezi ma olyan kultusz a külhoni magyarok körében, mint március 15-ét vagy augusztus 20-át, a magyarországi történések a határokon túl is rezonáltak, elsősorban Erdélyben volt visszhangjuk. Olyan fiatalok is voltak, akik nekivágtak az útnak Magyarország felé, hogy harcolhassanak a kommunista diktatúra ellen. Az ő főellenségüknek azonban nem a magyarországi, hanem a román kommunista hatalom bizonyult. Románia ugyanis minden tekintetben meglátta a lehetőséget a magyar népfelkelésben: belpolitikailag még szorosabbra húzhatta a soviniszta terrort az amúgy is gyűlölt magyar lakosságával szemben, szokásosan ügyes és gátlástalan külpolitikai helyezkedésével pedig ekkor vívta ki a nagyobb mozgásterét a kommunista blokkon belül. Az '56-os erdélyi eseményeket és a román megtorlás áldozatait Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum történésze mutatta be a Honi felderítés nyilvános felvételén. Antiszemitizmus és a képzelt zsidó egység – Honi felderítés
Cionizmus, anticionizmus, antiszemitizmus... A felsorolt fogalmak alatt sokan – zsidók és nem zsidók egyaránt – sokfélét értenek, ám Magyarországon mindhárom fogalomnak elég hosszú és tartalmas múltja van, így aligha szorulunk bármelyikből importra vagy idegen minták átvételére. De vajon mennyire képez monolit tömböt az antiszemita körökben rendszerint egységes ellenségképként feltűnő zsidóság? Valójában a politikai és vallási megosztottságon túl még a modern kori Izrael állam létéhez való hozzáállás is megosztja őket elejétől fogva: cionistából és anticionistából is van köztük vallásos és nem vallásos, nem beszélve arról, hogy a vallási irányzataik sokasága, továbbá a jobboldali–baloldali, nacionalista–internacionalista ellentét egyaránt felszorozza azt a számot, ahányféleképpen a zsidók elképzelték és elképzelik az útjukat. Ezek az egymást keresztező elképzelések többször politikai gyilkosságba torkolltak ebben a nemhogy nem egységes, de nem is feltétlenül békés közegben. A különböző politikai, vallási irányzatok és ezek kombinációinak magyarországi múltjáról és hátteréről, a nemzetközi tértől elválaszthatatlan összefüggéseiről, az antiszemitizmus egymással nem összemosható fokozatairól beszélgettünk Veszprémy László Bernát történésszel. Az elveszett király és az elveszett katedrális – Honi felderítés (Videó)
Hogy kerül egy XX. századi játékvasaló a 753 évvel ezelőtt elhunyt IV. Béla királyunk családi kriptájába? Egyáltalán hol van Béla király kriptája? Hova lett az általa építtetett esztergomi katedrális? Az első kérdés és a válasza mindenkinek meglepetés lesz, míg az utóbbi két kérdés régóta foglalkoztatja a régészeket és szakmabelieket, ám sok-sok évnyi költséges keresgélés után sem bukkantak a nyomukra, mert ahol keresték a templomot és második honalapító uralkodónkat, ott nem találták. Műsorunk viszont mindegyik kérdésre választ ad egy bölcsészekből álló csoport jóvoltából, akik történeti feljegyzések, korabeli képi ábrázolások és geometriai számítások segítségével beazonosították az egykori Segítő Szűz katedrális, Nagyboldogasszony kápolna és kapucinus kolostor épületegyüttesének pontos helyét. Feltevésüket geofizikai mérésekkel is alá tudják támasztani, hiszen a műszerek több méter mélységben kimutatták a föld alatt a falak maradványait, pontosan ott és úgy, ahogy arra számítottak. A csoport két tagja, Gombkötő Csaba és H. Tóth Tibor mesélték el az Árpád-korban épült monumentális templomok eredetét, pusztulását, feledésbe merülését és a felfedezésük történetét. 
