irán
Az igazi trónok harca II. – A síita iszlamizmus civilizációs „sikertörténete”
A közel keleti arab nacionalizmusok, a helyi, a vesztfáliai rendszerből megmaradt államok leépülésével Irán a térség szinte egyetlen, tradicionális államképével, tapasztalatával bíró nemzetének szerepe folyamatosan erősödni fog. Bár a korábbi cikkünkben tárgyalt arab-perzsa szembenállás (az izraeli, a fokozatosan gyengülő amerikai érdekviszonyok) most még akadályozzák a nagyhatalmi pozíció realizálását, de Kína ideológiai szempontból közömbös tőkeáramlása, az Iszlám Állam veresége, az Asszad-rezsimmel való jó kapcsolata, a tágabb értelemben vett térség anticionizmusa Irán számára új birodalmi aranykort hozhat el. Az évszázadok óta a mélyben forrongó egységes birodalmi tudat, a perzsa birodalmi hagyományok az iszlám forradalom óta fokozatosan megtalálták a helyüket, a rendszer részévé váltak az iráni iszlám teokráciában. Az iszlám nem kilökte, szétverte a történelmi múlt érzetét, hanem kitöltötte az emberekben tátongó űrt, és utat mutatott a nagyság felé.