lima
Többen meghaltak Peruban egy kormányellenes tüntetésen
Legalább 17-en meghaltak Peru déli részén az előrehozott választásokat és a bebörtönzött volt elnök szabadon bocsátását követelő tüntetők és a rendőrök összecsapásaiban - közölte helyi idő szerint hétfőn az ország ombudsmani hivatala. Az Amerika-közi emberi jogi bizottság azt közölte, szerdán Peruba látogat, hogy értékelje a helyzetet.
Gambiától Peruig - A világ legszegényebb nyomornegyedeiben szolgált a magyar apáca
M. Fidelis nővér már kamaszként tudta, hogy Istennek és az elesettek szolgálatának akarja szentelni az életét. A katolikus szerzetes apáca alig 40 éves és már a világ két igen szegényhelyén szolgált. Húszas évei elején Gambiában tanította a nehéz körülmények között élő, afrikai családok gyermekeit, nem régiben pedig Peruban, Lima külvárosában egy egyház által működtetett délutáni iskolában vigyázta, segítette, neveltecivil segítőjével a Dél-Amerika szabados világában szocializálódott gyermekeket és fiatalokat. Itt, a limai nyomornegyedben - ahol nem csak az ennivaló isteni adomány, hanem a tiszta, iható víz is, amikor adatik - érte az egész világot megbénító koronavírus-járvány kitörése. M. Fidelis nővér annak a 74 magyarnak az egyike, akiket a legnehezebb módon, de sikerrel menekített haza a nagykövetség illetve a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium. Bár először maradni akart, azok mellett, akik támogatására elhívta az Úr, a napról napra bizonytalanabbá váló körülmények és a Rend hazahívó szava végül rövidre vágta az egész életében áhított missziót - de mint mondja, csak időszakosan. Mert már most várja, mikor térhet vissza Peruba, hogy befejezze az elkezdett munkát. Nem csak a szolgálatot, hanem hogy felépíthessék a megálmodott napközi-iskolát.
Kimenekítés Limából: "Ez a magyar diplomaták nélkül nem sikerült volna!"
"Világjárók, világutazók vagyunk. Bennem nem is volt annyira erős a nemzettudat korábban, de ez az utolsó út, gyermekkorom álma, Peru, és onnan való hazajutásunk minden megváltoztatott" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Füsti Molnár Sándor, akit feleségével három embert próbáló hét után a magyar külügyminisztérium, illetve a limai magyar nagykövetség menekített haza 12 ezer kilométerről. "Soha életemben nem voltam ennyire büszke arra, hogy magyar vagyok" – jelentette ki az 57 éves férfi, aki feleségével élete legkalandosabb utazása után már otthonában, biztonságban van, a kötelező hatósági karanténjuk is letelt, nem betegedtek meg.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
