magyar út

Szemben az őrülettel

Vezércikk január 4.

A saját útját járja minden értelmes, gerinces, bátor és saját érdekeit szem előtt tartó nemzet. Lehet kompromisszumokat kötni, lavírozni, jöhetnek néha kételyek, de aki letér a saját ösvényéről és mások helyett vágja az utat a dzsungelben, az gyorsan kidől és eltapossák a vadállatok. A jelenlegi balliberális munkafelügyelők pedig nem kegyelmeznek a válogatásnál, nincs pardon, be kell állni a sorba, és akkor is törni kell az utat, ha rossz az irány és tompa a macsete. Aki viszont fellázad és nem akar beállni a rabszolgasorba, rövid távon borzasztó nehéz helyzetbe kerül ugyan, de a túlélés érdekében még sincs más megoldás, mint az ellenállás, a kitartásnak pedig mindig megvan végül a gyümölcse. A magyar álláspont sokszor páriának számít még most is, de mégis, egyre többen állnak ki hangosan és nyíltan is mellettünk, akiknek eddig nem volt elég bátorsága, vagy nem nyílt fel a szeme.

Két világ között

Vezércikk 2024 december 20.

Királyok, hadvezérek, politikusok, filozófusok, de akár egyszerű emberek a kocsmaasztalnál is sokszor mondhatták a történelem során, hogy "sorsdöntő időket élünk". Ezt valahogy a zsigereiben érzi az ember, amikor a változás szele már ott lóg a levegőben, amikor érezhető, hogy valami el fogja söpörni a megszokott hétköznapokat és újat hoz. Így lehetett ez az babiloni vagy a Római birodalom végnapjaiban, de ha hazánkra gondolunk, akkor ugyanez fogalmazódhatott meg sokakban a tatárjárás előtt, a mohácsi csatát megelőzően, de akár a Rákóczi-szabadságharc, vagy az 1848-as események és a két világháború előtti években, hónapokban, napokban. Mint amikor vihar előtt már elektromossággal van tele a levegő és mindenki tudja, hogy ki fog törni az égzengés. Ilyenkor két világ között él az ember, a régi még vele van, az új már az ajtóban kopogtat, de még pont nem érkezett meg. Valahogy így állnak most is a világ dolgai, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy ne ragadjunk a pusztulásra ítélt világ romjai között.

Ajánljuk még