Szemben az őrülettel
A saját útját járja minden értelmes, gerinces, bátor és saját érdekeit szem előtt tartó nemzet. Lehet kompromisszumokat kötni, lavírozni, jöhetnek néha kételyek, de aki letér a saját ösvényéről és mások helyett vágja az utat a dzsungelben, az gyorsan kidől és eltapossák a vadállatok. A jelenlegi balliberális munkafelügyelők pedig nem kegyelmeznek a válogatásnál, nincs pardon, be kell állni a sorba, és akkor is törni kell az utat, ha rossz az irány és tompa a macsete. Aki viszont fellázad és nem akar beállni a rabszolgasorba, rövid távon borzasztó nehéz helyzetbe kerül ugyan, de a túlélés érdekében még sincs más megoldás, mint az ellenállás, a kitartásnak pedig mindig megvan végül a gyümölcse. A magyar álláspont sokszor páriának számít még most is, de mégis, egyre többen állnak ki hangosan és nyíltan is mellettünk, akiknek eddig nem volt elég bátorsága, vagy nem nyílt fel a szeme.
Sok nemzetnek nincs elég bátorsága ahhoz, hogy szembeszálljon az őrült mainstreammel, még akkor sem, ha tudja, az út az örvényen keresztül a pusztulásba vezet. Így terjedt el a woke a világban, így lett valósággá az, amit korábban Orwell könyveiben még elképesztő és félelmetes utópiának tartottunk. Így jutottunk el a 2010-es évtized végére oda, hogy a normalitást már nyíltan üldözték, a genderváltás és a homoszexualitás pedig az emberi faj csúcsteljesítményévé vált. Ha valaki macskának képzelte magát és tejet lefetyelt egy tálból, azt megtapsolták, aki a hagyományos értékek mellett tört pálcát, szégyentáblára helyezték és gyűlölködve gúnyolták. Mégis, bármilyen nehéz időket élünk, a józan ész és a becsület végül mindig önmaga természetéből fakadóan győzi le az erőszakkal terjesztett devianciát, az elkorcsosult tanokat, de csak akkor sikerülhet, ha teszünk is érte, nem csak tervezgetünk. Így működik ez a kultúra, a vallás és a politika világában is, a 2024-es év végére pedig nagy erőfeszítések által eljutottunk oda, hogy nyíltan fel lehet venni a kesztyűt és büszkén ki lehet állni a síkra, és már nem vagyunk egyedül az őrülettel szemben.
Érdekes, hogy a magyar célokat és törekvéseket az utóbbi időben egyre több kormány és nemzet tartja követendő példának. Donald Trump, akit 2025. január 20-án iktatnak be ismét amerikai elnökké, nem szégyelli, hogy több szegmensben tanulhat egy ilyen kis nemzettől. A sor pedig egyre hosszabb, hiszen az osztrákok, az olaszok is nyíltan kiálltak hazánk mellett, de a szerbek, sőt a szlovákok sem szégyellik kimondani, hogy a magyar kormány politikája, a szuverenitás és a keresztény kultúra megtartása egybeesik az ő céljaikkal és terveikkel is. Ébredeznek a patrióták Európa- és világszerte. Minden nagyképűség nélkül ki lehet jelenteni, hogy ebben a szemléletben úttörők voltunk, de a feladat még nincs elvégezve, és ha idejekorán elfogy a lendület, ha rossz irányba fordulnak a kerekek, akkor az egészet megette a fene. A 2025-ös év pontosan ezért lesz sorsdöntő, hiszen a 2026-os országgyűlési választásokra készülve a hibák kijavítása mellett a legfontosabb feladat, hogy egységben, közös hittel és akarattal álljanak össze a magyar emberek, higgyenek magukban.
Az ellenség pedig nem lesz rest, látjuk most is, hogy mindent bevetnek, mindig új offenzívát indítanak külföldről és belföldről egyaránt, és kénköves tervekkel próbálnak éket verni magyar és magyar közé, mindig csak ígérve és sosem teljesítve. Hitelesség nélkül azonban nem lehet szembeszállni az őrülettel, tessék-lássék módon sosem érünk el sikert, eddigi eredményeink pedig szertefoszlanak, ha nem tartunk ki és egymásnak esünk. Nem könnyű ez az út, kimerítő és áldozatokkal jár, de az őrülettel szemben másképp nem lehet sikert elérni. Legyünk büszkék az eredményekre, lökjük ki magunk közül azokat, akik csak melegednek a tűznél, orvosoljuk a problémákat, rendezzük a sorokat és álljunk csatára készen, tiszta szívvel és erős karral. Mindkettőre szükség lesz!
