nagy imre újratemetése
„Ki számolta meg az öngyilkosokat, az elmebeteggé gyűrötteket...” – Krassó György nem véletlenül nem beszélhetett Nagy Imréék újratemetésén
Harmincegy éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrééket. A propagandista, Mindszentyt féregnek nevező Vásárhelyi Miklós beszélhetett a Hősök terén. A Katonapolitikai Osztálynak pénzért dolgozó egykori ügynök, Király Béla szintén. Ötvenhatban megtették a magukét, de előtte vállalhatatlan, megbocsáthatatlan dolgokat műveltek. Június tizenhatodikán pontosan végrehajtották a tervet, a „békés átmenet”, a gondosan kimunkált „kegyeletteljes megemlékezés” rájuk eső szerepét. Vásárhelyi a békés átmenetről, a bizalomról, a megbocsátásról szónokolt, hiszen neki is erre volt szüksége az elszámoltatás helyett. Volt, aki nem beszélhetett, még ott sem lehetett. Krassó György, a következetes, antikommunista ötvenhatos. Három évvel korábban, 1986-ban ezt mondta: „Vérrel jár a forradalom, és kevesen vagyunk? Igen, vérrel jár. Igen, kevesen vagyunk De mivel jár ez a mai, békének csúfolt állapot? Ki számolta meg az öngyilkosokat, az alkoholistákat, az elmebeteggé gyűrötteket, a lepusztult munkahelyek baleseteinek áldozatait... Mindazokat, akik köztünk élhetnének, de céltalanul, nyomorultul pusztulnak el? És akik élnek akik küszködnek még, fáradtan, reménytelenül egyre mélyebbre süllyedve a mocsárba?” Visszatekintünk 1989. június 16-ára, amikor a spiclik a buszokon parádéztak, amíg a radikális rendszerváltókat oda sem engedték a 301-es parcellához. Vesztesek dühe
A nagyszüleim és a szüleim akaratukon kívül ugyan, de meghozták azt az áldozatot 1945 után, hogy ők voltak azok, akiket, mint az egykori elnyomó osztály tagjait kirabolták, megkínozták, bebörtönözték, akiknek elvettek évtizedeket az életükből, a gyermekkorukból. Nekem már „könnyű” ezzel a családi múlttal szembenállni a kommunizmusból kinövő liberalizmussal. Az ember gyenge: én személy szerint is hajlandó lettem volna megbocsájtani mindenkinek, aki részt vett ebben, mintha az ellenem elkövetett bűneik összemérhetőek lettek volna a nagyszüleim, a szüleim ellen elkövetett gonoszságaikkal. 1989-ben elhittem, hogy a bűnösök tudják, hogy azok, és a megbocsájtásért és a büntetlenségükért cserébe visszavonulnak majd a magánéletbe és boldogan élnek majd abból a vagyonból, amit addig elraboltak tőlünk. Nagy Imre újratemetése: ünneplők és kommunista túlélők napja
A Kádár János vezette kommunista politikai elit mindig is félelemmel vegyes gyűlölettel gondolt az 1956-os forradalomra, a pesti srácokra, Nagy Imrére és társaira. Egész idő alatt rettegtek attól, hogy eljön az idő, amikor az utcákon, tereken zászlókat lengetve fogják ezrek és ezrek hirdetni, hogy forradalom volt és nem ellenforradalom, és hogy ők, a gulyáskommunizmus békéjében megőszült, „derék” apparátcsikok gyilkosok és árulók. ’56-ot és a forradalmárokat gyűlölték, mert ez az esemény visszavonhatatlanul leleplezte világmegváltónak hitt eszméjük hamis voltát. Érezték a zsigereikben, hogy a hazugságra és tagadásra épített hatalmuk a forradalom miatt soha nem lehet már érvényes, legitim. Erre azért fontos emlékeztetni, mert 30 évvel ezelőtt az állampárt képviselői a nemzeti megbékélést hirdetve járultak a Hősök terére Nagy Imre és társai koporsói elé, de valójában legbelül sosem békéltek meg: főnökük, Kádár elvtárs épp ebbe halt bele, nem sokkal az újratemetés után. Nagy Imre unokája kipakolt a HVG-nek - Szerinte az újratemetési beszédet sem Orbánra kellett volna bízni
"Olyan sok gyalázatosságot követtek már el nagyapám emléke ellen, nem is idézném, mert nem süllyedek olyan mélyre, amilyen mélyen ők vannak" - mondta a HVG-nek Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin. Aztán emlékei között mégis hosszasan sorolja a sérelmeit és persze kritikáit az újratemetéssel és az Orbán-kormánnyal kapcsolatban. Szerinte az '56-os emlékév is felért egy cserbenhagyásos gázolással Nagy Imre hírneve, személye és történelmi szerepe ellen. De fájlalja azt is, hogy a Terror Háza igazgatója egyszer azt nyilatkozta, hogy "széppé kívánja tenni" a június 16-i gyásznapot, mert az Jánosi szerint olyan, mintha az aradi vértanúk kivégézésére utcabállal emlékeznénk. A mostani rendszert a kádári diktatúrához hasonlította; szerinte a botrányos és korrupt kormány megosztja a nemzetet. Hamis történelemképet mutatnak, zajlik a koncentrált agymosás, miközben arra várnak, hogy meghaljon az, aki tanúként még emlékezik a múlt történéseire.