olimpia
Sportlegendánk és a valóság
A sport az újkori emberiség legnagyobb szellemi alkotása. Sőt, úgyszólván az egyetlen. Szellemi síkon már minden fontos dolog réges-rég ki van találva: a kereszténység 2000 éves, a filozófia 2500, és az idő múlásával egyre kevesebb értelmeset tudtak hozzátenni mindkettőhöz. Az újkori ember csúcsra járatta a technikát, de ezzel párhuzamosan elanyagiasodott, lelkileg elsivárosodott, és rondább épületeket épít maga köré, mint bárki a történelemben. Ebben a világban üstökösként világítja be az eget a sport, amelynek alapvetései a békés vetélkedés, a testi-lelki pallérozódás és a becsület. Olyan nemes dolog ez, hogy a becsületesség másik neve sportszerűség. Vannak persze itt is csalók, de hát hol nincsenek, ahol emberek vannak? A sport annyira nagyszerű és annyira fontos, hogy az egyes országok hihetetlen energiákat mozgósítanak a sportsikerekért, a legnagyobb sikereikből pedig legendákat szőnek. Ezek a valóságalapú legendák csodálatosak, kellenek a nemzeti öntudatnak, viszont nem lehet megélni belőlük a végtelenségig – néha meg kell mérni őket a valósággal. Elég volt a fröcsögő fotelszurkolókból
A Karanténvlog beszélgetős műsorában a Szajna mocskos vizében úszkáló gusztustalanságok mellett a fotelból okoskodó, soha nem sportoló megmondóemberekről, Gyurcsányék vergődéséről és az ukránok érthetetlen oroszországi offenzívájáról beszélgettünk. Érdekes, hogy olyanok, akik életükben nem sportoltak, egy sörhas biztonságos gömbölyűsége mögül osztják az észt arról, hogy hogyan kellett volna teljesíteni egy sportolónak az olimpián, vagy akármilyen sportversenyen. Érmeket, díjakat, elismeréseket vennének el, sőt, gyűlölettel fröcsögnek, mert ők otthon a tévé előtt emberfeletti győzelmet szerettek volna ünnepelni. Érdemes belegondolni ilyenkor abba, hogy mekkora lemondással jár egy egész gyermekkort és ifjúságot felölelő felkészül, mennyi tudás és szorgalom szükségeltetik egyáltalán ahhoz, hogy valaki kijusson egy olimpiára. Megszoktuk, hogy elkényeztetnek a sportolóink, de csak az ostoba és rosszindulatú emberek szállnak durván bele egy ilyen sportolóba. Természetesen az olimpiai éremtáblázaton elfoglalt 14. helyünk sokaknak még kevés is, azonban a Telex így is vészharangokat kongat és a kormány felelősségét firtatja, amiért csak stagnálunk, ahelyett, hogy beérnénk a kínaiakat és az amerikaiakat. Az Akta: botrányok olimpiája
Párizs, a francia rendezők és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság genderbotránnyá silányította az ezredéves hagyományokat. A 2024-es olimpiáról már a megnyitó ünnepségen kiderült, hogy más lesz, mint minden korábbi olimpia. Ezen a világversenyen a genderőrület, a kaotikus szabályozás és a szándékos provokáció olykor hangosabb, mint a sportsikerek. A nemzetközi sajtóban a botrányok viszik címlapokat, a szívükben pedig a büszkeség felháborodással, bosszúsággal keveredik. Biztos, hogy jól van ez így? Vajon mindez a véletlen műve, vagy az olimpiát is eszközül használják a modern kor liberális vezetői? Ilyen kérdések is megfordulnak az emberben az idei olimpia kapcsán. Az Akta aktuális riportja olykor szélsőséges érzelmeink közepette is igyekszik objektíven körüljárni a női ökölvívásban menetelő sportoló ügyet, akik biológiai neme úgymond megkérdőjelezhető... Újabb sportoló omlott össze a párizsi olimpia igazságtalansága miatt | The Fair Right (videó)
Amikor azt hinnénk, hogy az idei olimpia már nem tud meglepetésekkel szolgálni, az Olimpiai Bizottság csak annyit mond: fogd meg a söröm. Vinesh Phogat, az indiai birkózó élete legnagyobb álma előtt állt, de a döntő előtt kizárták a versenyből, és ezzel minden reménye szertefoszlott. Nem doppingolt, nem volt sportszerűtlen, senkit sem vágott tarkón vagy sértette meg a választott identitását. Az egyetlen bűne, hogy felszedett tíz dekát. Vinesh Phogat ezt követően bejelentette, hogy visszavonul, de mi mást is tehetne, mikor őt emiatt kizárják, másoknak pedig még azt is elnézik, ha férfi kromoszómái vannak egy női mezőnyben. Különvélemény: egy férfinak a ringben férfi a párja
Éppen eleget vitatkoztak a napokban arról, hogy az algír bokszoló, akkor most fiú, vagy lány. Ahogyan arról is, hogy ki tehet miről, ki vétlen, ki áldozat, ki haszonélvezője a helyzetnek, pedig a válasz egyszerű. Ha a sportból eltűnik a sportszerűség, akkor az egész nem ér többé egy fillért sem. Márpedig a sportszerűség szempontjából teljesen mindegy, hogy ki okolható a kialakult helyzetért. Mindegy, hogy a versenyző, a természet, vagy a döntéshozók. Egyszerűen az egész úgy ahogy van, sportszerűtlen, és amíg a világ a pro és kontra érveket egymásnak feszíti, addig a sportszerűtlen helyzetet senki sem szünteti meg.