orbán viktor
Lakner Zoltán celebpolitológus rákosizmuson érte önmagát
Yoram Hazony izraeli történésztől származik a „gotcha journalism” kifejezés: ezzel jellemezte a nyugati, angolszász haladó újságírást. Magyarul „megvagy!-újságírásnak” lehet fordítani, mint azt a Mandineren olvasható, Chris Buskirkkel készített kiváló interjúból tudhatjuk. Ez az újságírásnak hazudott, igazából lejárató propaganda-munka lényege, hogy kiragadnak mondatokat a kontextusból, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozzák a közlőt, legyen az Donald Trump egy régi tweetje, vagy korunk egyik legnagyszerűbb és legelegánsabb filozófusa, Roger Scruton meghamisított kijelentése. Ahogy a múlt században, úgy a miénkben is az intellektuális mocsok nyugatról jön, és az aktuális mocskot mindig lelkesen átveszik a mi gyarmati tudatú haladóink. Ma éppen Orbán Viktor szavaiban találták meg a rákosizmust ezzel a módszertannal, ám mivel a haladás az ateista műveletlenséggel menetel együtt a meszesgödrökkel árkozott Utópiába, saját magukat érték tetten. Az illiberális demokrácia jogossága
A miniszterelnök tusványosi beszédében – bátran, magára vállalva a liberális hegemónia leendő, többfrontos támadását – ki merte mondani azt, hogy a liberalizmus nem azonos a demokráciával; az előbbi csupán egy a versenyző ideológiák közül, az utóbbi pedig egy államforma működésének rendszerszintű logikája. Így létezik más ideológiai tartalommal „feltöltött”, jelesül kereszténydemokrata vagy éppen konzervatív elvekre épített demokrácia is. Hazugság, hogy a normális létezés alapja lenne a mai, modern liberalizmus; ahogy az sem igaz, hogy a klasszikus szabadelvű gondolkodás által megfogalmazott első generációs szabadságjogokat (véleménynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, vallási tolerancia, magántulajdonhoz való jog, stb.) kisajátíthatja a modern liberalizmus, melynek mára semmi köze sincs az egykori célokhoz. Ha a mai, divatos liberalizmus megnyilvánulását szemléljük, sokkal inkább egyfajta szélsőséges világkép, kulturális hegemónia, kizárólagosságra való törekvés, közösség-ellenesség, véleménydiktatúra, társadalmi rombolás vágya és a hagyományokkal szembeni gőg rajzolódik ki, mely a globalizálódó világunkban nem tesz senkit önmagában boldoggá. Ahogy a végtelenített, individuális, üres szabadság sem. Sőt! A normáit veszített liberális demokrácia, mint történelmi végtermék ideje leáldozóban van – valami mást kell helyette kitalálunk Európában, ha nem akarunk oly sok elpusztult civilizáció tragikus sorsára jutni. Ajánljuk még
Szivárványos madáremberek, és “büszke” céltalan nullák akarják megmondani, hogyan éljünk, vagy inkább dögöljünk-e meg egy háborúban
Valójában az a lényeg, hogy megmutatták magukat teljes valóságukban, a természetes közegükben azok, akik meg akarják mondani a gyerekes, családos, dolgozó, adófizető, a nemzetért aggódó többségnek, hogy hogyan kellene élnie, miben kellene hinnie és mit kellene tolerálnia. És akkor utolsó beszédében kazánb@szóknak nevezte párttársait Annalena Baerbock
Nem ez volt az első nyelvbotlása a leköszönő német külügyminiszternek. Belső lázadás Ukrajnában, begőzölt Zelenszkij
Az ukrán kormány folyamatosan botrányokba keveredik, lassan minden miniszterről kiderül, hogy sáros. Patyomkin Petike