pedofília
Ezt érdemes tudni a Pride-zászlóról – Dezse Vű
Néhány hete Fort Lauderdale-ben történt, hogy egy hatalmas Pride-zászlót (valami hülye háromszöggel benne) felfestettek az útra. Igen, ahol autók közlekednek, sőt néha biciklisek, esetleg gördeszkások... tehát az emberek használják az utat. Eddig oké. De Fort Lauderdale polgármestere a felfestés átadása után pár héttel, könnyes szemekkel, reszketve aggodalmának adott hangot, mert a zászlót bizony megrongálták. Nem is akárhogyan: áthajtottak rajta az autók. Az úttestre festett zászlón. Értitek, ugye? Szóval ezen a ponton érdemes egy kicsit beszélni erről, illetve a Pride-zászlóról, hiszen amire a szivárványos közösség ennyire büszke, azt egy Gilbert Baker nevű radikális baloldali aktivista és drag queen találta ki 1974-ben, amikor találkozott egy bizonyos Harvey Milkkel, egy befolyásos homoszexuális kaliforniai politikussal. És tudjátok, ki volt az a Harvey Milk? Egy kaliforniai pedofil, aki kábítószerfüggő fiatalkorú fiúkkal fajtalankodott és ebből rendőrségi ügye is volt, sőt, arra vett rá gyerekeket, hogy szökjenek meg otthonról és legyenek kapcsolatban vele. Hogy pontosan melyik évtől számít az Egyesült Államok egyik hivatalos zászlajának, arról nincsenek biztos források; szépen lassan kúszott fel a Capitolium lépcsőjén, míg elért a zászlótartóig, onnan pedig az összes közintézményre, iskolára, bíróságra, rendőrségre, nagykövetségre, sőt, még az FBI székházára is. Mi kérdezünk: Az efebofil a taktikázó pedofil? – A stúdióban Kitanics Márk gyermekpszichológus, igazságügyi szakértő
Az elmúlt hetekben egymást érték az újabb és újabb pedofilbotrányok, amelyekben közös, hogy az áldozatok tizenéves fiatalok, az aberrációjukat rajtuk kiélő férfiak pedig olyan oktatók, nevelők, akik munkájukon keresztül kerültek kapcsolatba velük. A Krúdy pedagógiai asszisztense a közösségi médiában kérkedik tinédzser fiúkkal átélt szexuális élményeivel, egy Békés vármegyei történelemtanárról pedig senki sem gondolta volna, hogy titokban fűzte végzős, vagy volt tanítványait, amíg egy 13 éves ki is kötött a lakásán. Az újpesti dzsúdzsucuedzőről majd húsz éve tudták többen is, hogyan sajátít ki, hálóz be edzésre hozzá járó növendékeket, mert a "még pelyhes fiúkat szereti". Nemcsak az közös a három gyomorforgató ügyben, hogy a fiatalok egy olyan felnőtt áldozatává váltak, akire gyermekek százait bízzák a szülők, és aki hatalmi helyzetével visszaélve férkőzött a kis tinik bizalmába. Az is közös bennük, hogy mindhárman a beleegyezési korhatárral takaróznak, képletesen magasra emelve két kezüket: nincs itt, kérem, semmi látnivaló. Amíg pedofilpártiak ülnek a baloldalon, ne várjuk, hogy támogassák a gyermekvédelmi törvényünket
Daniel Cohn-Bendit, Krzysztof F., Leif Svensson vagy épp K. Gábor – csak néhány név a politika baloldali térfeléről, azok közül, akik pedofilbotrányba keveredtek. Az effajta aberráció nem válogat kor, bőrszín, vallás vagy épp szakmák között. Ám azért az igencsak veszélyes, ha a gyerekek közelébe kerül egy pedofil hajlamú ember, ahogyan az is veszélyes, ha a közügyek, jogszabálymódosítások, törvényalkotás közelében vannak. Márpedig ezek az emberek ott voltak, vagy szerettek volna lenni, ugyanis a fent említett férfiak egytől egyig politikusok és pedofilok. Az pedig, hogy van közöttük olyan, aki évekig az Európai Parlamentben ült és osztotta az észt, és a botránya után sem határolódtak el tőlük olyanok, akik ma is az EP-ben vagy a politikai kispadon ülnek, sokat elmond arról, hogy miért szúrja az unió vezetésének szemét a magyar gyermekvédelmi törvény, és a hazai baloldal miért maradt távol inkább a voksolástól. Úgy tűnik, hogy a hatalom és a szabadelvűség vegyítve nem sok jóra vezet. Ne tehessék a garázdálkodó pedofilok és efebofilok!
Sem megemészteni, sem elfelejteni nem lehet azt a mondatot, amit az akkor 15 éves fiúnak mondott az őt megrontó, majd éveken át rengetegszer megerőszakoló férfi dzsúdzsucuedzője. Most, amikor egyre-másra derülnek ki a fiatalkorúak sérelmére felnőttek által elkövetett szexuális visszaélések, megrontások, nem lehet többé elmenni az egész jelenség mellett. Akkor sem, ha formailag nem törvénybe ütköző egy-egy eset – ez csak azt jelenti, hogy nem jó a törvény. Világosan látni kell azt is, hogy mindez jócskán túlmegy a progresszív hangadóktól évtizedek óta hallgatott papozáson, amikor pedofil bűncselekményekről van szó. Nem a papok pedofilok, hanem a pedofilok és efebofil pajtikáik mennek rendszeresen olyan állásokba, ahol gyerekek közelébe férkőzhetnek.