szabó bence
Csibész a pályán – Vívóiskola a világ tetején (VIDEÓ)
A sporttörténet egyik legnagyszerűbb győzelmi sorozata fűződik a magyar kardcsapathoz, illetve a magyar férfi kardozókhoz, akik a ’60-as évekig egyeduralkodók voltak. Az Olaszországból behozott modern kardvívás jó termőtalajra talált a komoly hagyományokkal rendelkező magyar vívóvilágban, és egy évtized alatt olyan kultúrát építettünk ki, hogy több, mint fél évszázadon át evidens volt a magyar kardvívók győzelme az olimpiákon egyéniben és csapatban egyaránt. 1956 miatt, mint annyi minden, ez is megtört, ám csak ezután következtek a magyar párbajtőr legfényesebb évei. Történelmünk legsikeresebb sportágában a csillogó kardsztorink mellett férfi és női párbajtőrben, sőt néha-néha férfi és női tőrvívásban is maradandót alkottunk. A vívókultúránk a kezdetek óta folytonos, de olyan széles bázist egyik vívónemben sem sikerül már kiépítenünk világklasszisokból, mint az egykori kardválogatottunk, vagy a ’70-es évek párbajtőr-válogatottja. Az okokról, múltról, magyar iskoláról és jövőbeli feladatokról Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok kardvívóval beszélgettünk. A Jobbiknak sikerült egy héten belül két nemzetbiztonsági kockázatú ügyet produkálni
A Jobbik Ifjúsági Tagozatának politikusa, Szabó Bence volt az, akinek sikerült egy füstgránátot aktiválnia a képviselői irodaházban szerdán este a frakció 242-es szobájában. A párt közleménye szerint „pajkos fiataljaik” éppen leltároztak, így talált rá egyikük, aki „nem sejtette, mit tartalmaz a sztaniolpapírba csomagolt tárgy, ezért óvatlanul nyúlt hozzá”. Hozzátették: örömteli, hogy nem sérült meg senki, csupán vagyoni kár keletkezett, amit az időközben beindult oltóberendezés okozott. Szerintük azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a leltározó kollégák lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem keletkezett nagyobb kár, hiszen a beindult füstgránátot azonnal kihelyezték az ablakpárkányra. Itt pedig elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett be a különösen védett objektumnak számító képviselői irodaházba egy füstgránát? És vajon milyen szakértői szerződése van a Jobbikkal Szabó Bencének? Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák. A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét. Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.