sztálinizmus
A sztálinista Magyar sajtó kísérlete
Nem, egyáltalán nem elírás a nagybetű, hiszen mi nem a magyar sajtó állapotával foglalkozunk, ezt jelenleg Magyar Péter teszi. Az állapot pedig a közösségi oldalán leírtak szerint katasztrofális. Mindenki, aki magyar médiumoknál dolgozik, álljon vigyázzba, nézzen magába, mert a jelenlegi magyar sajtó azért nem jó, mert különbözőképpen bár, de megírja az el nem titkolható, súlyos tényeket Magyar Péterről, amit mindenki a saját szemével láthatott. A most már csak kizárólag saját magával foglalkozó zsebüstökös ugyanis borzasztóan nehezményezi, hogy a megbotránkoztató múlt heti belvárosi ámokfutásáról merészelt írni bárki is negatív éllel (máshogy nem is lehetne). Ezek szerint a nép nagy barátja számára csak egy elfogadható megoldás van: a Magyar sajtó, ahol minden Magyar Péter szája íze szerint történik, és tényleg nincs jobb- meg baloldal, csak hatalmas nyelvcsapások. Ami pedig kínos, arról jobb, ha mindenki kussol. Ezt régen sztálinizmusnak hívták. Népnevelés Rákosi módra, avagy látlelet egy orwelli korszakról (I. rész)
Hetven éve, 1953. március 5-én meghalt Sztálin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. A bolsevista sztálini diktatúra sok szenvedést okozott országának, de a később megszállt kelet-közép-európai országok népeinek is. Uralkodása alatt összességében 30 millió ember halála szárad a lelkén. A Magyarországra küldött moszkoviták – Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Münnich Ferenc, Gerő Ernő, Farkas Mihály, hosszú a sor... – bosszúszomjukkal, véres leszámolásaikkal túltettek a szomszéd országok kommunistáin. Továbbélő Sztálin-nosztalgia a diktátor szülőföldjén
Hatalmas Sztálin-nosztalgia söpör végig egyes kaukázusi országokon. Észak- és Dél-Oszétiában utcákat, tereket neveznek el a diktátorról, míg Grúziában úgy tűnik, se kiköpni, se lenyelni nem tudják a nemzet leghíresebb fiát. Szülővárosában az éj leple alatt elszállították ugyan Joszif Dzsugasvili 8 méter magas szobrát, ám már másnap aláírásgyűjtés indult, hogy a Sztálin-parkból kerüljön vissza a köztérre az alkotás. A grúzok hozzáállása ambivalens "a népek bölcs vezetőjéhez". A fiatalabb generáció szabadulna a véres kezű diktátor emlékétől, azonban az idősebbek az orosz és a kaukázusi népek megmentőjét látják benne, aki megvédte őket Hitlertől. Másrészről Grúziában úgy is tekintenek Sztálinra, mint a nagyorosz sovinizmus képviselőjére, aki, ha kellett, kemény eszközökkel csitította el saját nemzetében is az oroszellenes hangokat. Ugyanakkor erősen sérelmezik, hogy 1956-ban Hruscsov a Szovjet Kommunista Párt előtt elmondott beszédében a véres diktatúra kiépítését, a nép ellen elkövetett bűnöket kizárólag Sztálin és a szintén grúz származású Berija nyakába igyekezett varrni. A 2008-ban Dél-Oszétia miatt Grúzia és Oroszország között kirobbant konfliktus is hozzájárult ahhoz, hogy a Sztálin-nosztalgia fellángoljon a térségben. A témában nemrég Dudás Bertalan, a XX. Század Intézet történésze publikált figyelemreméltó cikket.