Pesti Srácok

sztálinizmus

Továbbélő Sztálin-nosztalgia a diktátor szülőföldjén

PPestiSrácok.hu Forró drót 2022 augusztus 5.
Hatalmas Sztálin-nosztalgia söpör végig egyes kaukázusi országokon. Észak- és Dél-Oszétiában utcákat, tereket neveznek el a diktátorról, míg Grúziában úgy tűnik, se kiköpni, se lenyelni nem tudják a nemzet leghíresebb fiát. Szülővárosában az éj leple alatt elszállították ugyan Joszif Dzsugasvili 8 méter magas szobrát, ám már másnap aláírásgyűjtés indult, hogy a Sztálin-parkból kerüljön vissza a köztérre az alkotás. A grúzok hozzáállása ambivalens "a népek bölcs vezetőjéhez". A fiatalabb generáció szabadulna a véres kezű diktátor emlékétől, azonban az idősebbek az orosz és a kaukázusi népek megmentőjét látják benne, aki megvédte őket Hitlertől. Másrészről Grúziában úgy is tekintenek Sztálinra, mint a nagyorosz sovinizmus képviselőjére, aki, ha kellett, kemény eszközökkel csitította el saját nemzetében is az oroszellenes hangokat. Ugyanakkor erősen sérelmezik, hogy 1956-ban Hruscsov a Szovjet Kommunista Párt előtt elmondott beszédében a véres diktatúra kiépítését, a nép ellen elkövetett bűnöket kizárólag Sztálin és a szintén grúz származású Berija nyakába igyekezett varrni. A 2008-ban Dél-Oszétia miatt Grúzia és Oroszország között kirobbant konfliktus is hozzájárult ahhoz, hogy a Sztálin-nosztalgia fellángoljon a térségben. A témában nemrég Dudás Bertalan, a XX. Század Intézet történésze publikált figyelemreméltó cikket.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.