transzneműség
A deviancia nem emberi jog! – A genderideológia rombolása
Többen szinte gyásznapként értékelték, amikor a köztársasági elnök aláírta azt a salátatörvényt, amely kimondja: megváltoztathatatlan az anyakönyvben bejegyzett születési nem. Ez persze óriási felzúdulást keltett a liberálisok körében, akik így már nemcsak a demokráciát temetik, hanem az emberi jogokat is, amit a gonosz magyar kormány sárbatiport a törvény elfogadásával. Persze felmerülhet kérdésként, hogy vajon emberi jog-e a deviancia? És mennyire fontos úgynevezett transztáborokba küldeni a kisgyermekeket és vajon lehet-e otthon hialuronsavas szájfeltöltést végezni? Feltételezem, hogy nagyszüleink generációjának, akik átélték a háború borzalmait, akik megtapasztalták a bolsevik terrort, még egyáltalán nem jutott eszükbe nemváltó műtéteken gondolkodni és egészen biztosan mást jelentett számukra az emberi jogok sárbatiprása is. A nagy üzlet: a WHO beállt a nemátalakító iparág mögé?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben jelentette be, hogy többé nem sorolja a nemi diszfóriát (a transzneműség orvosi megnevezését) a mentális rendellenességek közé, helyette sejtelmesen egyfajta szexuális állapotként értékeli azt. Miközben a WHO szerint ezzel megszűnik a transzneműek stigmatizálása, az orvosi szakma egy része nem érti, miért finanszírozza egy nem-betegség kezelését (költséges hormonkezeléseket, nemváltoztató műtéteket) a társadalombiztosítás. Egykori transzneműek ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, a transzneműség olyan tünetegyüttes, amely mögött valójában egy súlyos, jellemzően gyermekkori trauma állhat, és amelyet valóban kezelni kellene. Adódik a kérdés, miért állt a WHO a nagy üzletnek számító nemátalakító iparág mögé?