vezető
Fenyőünnep lett, maradhat?
Lehet valami idejétmúlt, amit a társadalom szépen lassan elhagy szokásai közül. Például nincsenek boszorkányperek, senki sem hord Bundesliga-frizurát, és a nagymamának sem köszönnek már csókolommal az unokák. Ugyanis ezekre nincs különösebb igény. Amire azonban láthatóan van igény, az például a karácsony. Éppen ezért nem megy ki a divatból már hosszú évszázadok óta. Érthető hát, hogy a fő haladárok évek óta igyekeznek támadni a karácsonyt – vagy bármit, ami a keresztény-európai értékrendhez kötődik –, eddig nagyrészt sikertelenül. Karácsonykor különösen fontos, hogy a kereszténység egyik legszentebb ünnepét fenyegető veszélyekről is szót ejtsünk, hiszen az Európai Bizottság ugyan meghátrált az összeurópai értékek lerombolására tett, píszí, keresztényellenes javaslatáról, amellyel betiltaná a karácsony szó használatát. A javaslat puszta megfogalmazódása is jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy egy újabb olyan szakadék nyílt a normalitás és a szélsőliberális „értékrend” között, amelynek szellemi vákuuma sok erőfeszítést kíván majd az elkövetkezendő években. A harcban egyelőre ott tartunk, hogy a fenyő még maradhat, hiszen zöld, a karácsony szó viszont már necces. Ez a szép új világ, ahol karácsony helyett fenyőünnep lett. Maradhat? És vajon meddig?
Csókay András: Magyarország gyújtóponttá vált, ahonnan újra evangelizálódik Európa
Jelen századunk vagy eucharisztikus lesz, vagy nem lesz, ezért is kötelessége minden hívő kereszténynek az élet minden területén, így a munkájában is tanúságot tenni, hiszen csak így tudjuk újra evangelizálni az árok szélére sodródott európai hitet – fogalmazott a PestiSrácok.hu kérdésére Csókay András idegsebész professzor, aki az 52. Eucharisztikus Kongresszus tizenkét hírnökének egyikeként beszélt a nagyszabású budapesti esemény utóéletéről. A professzor szerint Magyarország a kongresszussal példát mutatott Európának és a világnak, és gyújtóponttá vált, ahonnan futótűzként evangelizálódik majd újra Európa, és adott esetben az a világra is kihat.
Szerencsések vagyunk, mert nekünk van hol gyakorolnunk a hitünket
Az újságírói szakma szépsége, hogy az ember akarva-akaratlanul, de rengeteg helyen megfordul az országban, és eljut olyan helyekre is, ahova, ha nem munkaköri kötelezettségből menne, talán sosem látogatna el. Pedig Magyarország rengeteg látnivalót rejt magában, erre én is ezeken az utakon jövök rá. Bár mindenhol más látnivalókra bukkanunk, szívmelengető, hogy Baranyától Borsodig mégis van valami, aki közös: mindenhol van templom vagy egy kis kápolna, esetleg egy imahely. A hitünk gyakorlása ugyanis fontos, s bár Magyarország keresztény ország, sokan csak a nagy keresztény ünnepekkor mennek templomba. Ennek ellenére szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nekünk – ha csak alkalmanként járunk misére – legalább van hova mennünk, ha lelkigyakorlatra, megtisztulásra vágyunk.
A hit erejével – Két, hanyatlásra ítélt, mélyszegénységben élő falut mentett meg egy református lelkész házaspár
Hanyatló falvakat ment a szlovák-magyar határon egy fiatal református lelkész házaspár, Tóth István és felesége, Viktória. Huszonegy évvel ezelőtt, amikor elvállalták a szolgálatot a Miskolctól hetven kilométerre fekvő Abaújvár gyülekezetében, azt mondták nekik, ne tervezzenek hosszú távra. Az öregedő, kétszáz lelkes faluban, valóban az Isten háta mögött alig több mint tucatnyian járhattak templomba. A hit erejével a legszegényebb falvakban, a határ mentén önfenntartó és valódi, családias közösséget építettek, aminek mások a csodájára járnak. A semmiből, valóban az Isten háta mögött, ahol magyar, betelepült szlovák és cigány él együtt, és ahol az érkezésük előtt nem látszott már a kiút. Ha azt kérdezzük, honnan volt fiatal lelkipásztorként mindehhez ereje, Tóth Viktória szerényen annyit mond: Istené a dicsőség, ők csak hittek benne, hogy az Úr nem ad olyan feladatot, amit ne lennének képesek elvégezni. Abaújváron kívül még egy kisebb szomszédos falu, Pányok is hozzájuk tartozik. Ők lettek abban a térségben a legnagyobb szolgáltató és munkáltató egyben: szociális és házi segítségnyújtó szolgálatuk ellátja az időseket és rászorulókat, gazdaságot és egy keresztény manufaktúrát is létrehoztak, jelenleg tizenöt család megélhetését biztosítják. Ez már önmagában is csoda volna, de a Tóth házaspár itt nem állt meg, a gyermekeket is maguk köré gyűjtötték; vannak, akik a gyülekezetben nőttek fel, váltak istenfélő, hívő felnőtté. Bábcsoportot alapítottak, amellyel az országot járják, gyülekezeti otthont építettek, Időközben Viktóriáékra bízták a gönci pszichiátriai- és szenvedélybetegek nappali intézményét is, amely majdnem csődbe ment. És ha ennyi szolgálat nem lenne elég: börtönök, fegyházak fogvatartottainak lelkét is mentik. Ma már a börtönbe szolgálni járó cursillósok észak-magyarországi központja is Abaújváron van.
Mi nem az emberiséget, hanem a mellettünk álló embert szeretjük karácsonykor
Az emberiséget nem lehet szeretni, hisz az emberiség nem ül le melléd a karácsonyi asztalhoz vacsorázni. De az emberiség sem szeret téged, hisz sosem állt ki melletted, ahogy most sem ölel át téged a karácsonyfa előtt. Azt az embert lehet csak és kizárólag valóban szeretni, aki melletted áll. Igen, most is ott van, hozzá tudsz szólni, érted és ő is ért téged. Család, barát vagy magyar – akivel együtt töltöd a karácsonyt. Az emberiség szeretetét hagyjuk meg a marxistáknak, a liberálisoknak, vagy az egész földkerekségbe szerelmes progresszív-részegeskedőknek, mi pedig szeressük csak tovább a sajátjainkat! A magyarokat, a háznépünket, a családunkat. A karácsony igazán jó alkalom erre!
Új kórházat építettünk, amelynek kapuja mindenki előtt nyitva áll – Toldy-Schedel Emillel, a Szent Ferenc Kórház főigazgatójával beszélgettünk (PS-interjú)
Takaros, a nyugat-európai színvonalat is bőven megugró kórház a budai hegyek ölelésében – sokan talán egy drága magánkórházra gondolnának a leírás alapján, azonban a Budapesti Szent Ferenc Kórház egyike annak az öt intézménynek, amelyet történelmi egyházaink működtetnek, szolgáltatásaik pedig mindannyiunk számára ingyenesen elérhetőek. Az egyházi kórházakról és a járvánnyal szembeni helytállásról Toldy-Schedel Emilt, a Szent Ferenc Kórház főigazgatóját és az Egyházi Kórházak Egyesülésének vezetőjét kérdeztük, aki elmondta, hogy kollégáival a frontvonalban és a rehabilitáció folyamatában is végig jelen voltak az utóbbi időszakban éppúgy, mint ahogy idén karácsonykor is ott lesznek.
Márfi Gyula érsek: újra utat kell találnunk a hit és a szeretet között, hogy legyőzzük a halál feletti félelmet
Különös korban élünk, amelyben az események láncolata, katasztrófák sora, járvány, háborús fenyegetettség és az egészen drasztikus értékpusztulás, pusztítás már-már apokaliptikus, bibliai képeket idéz. De valóban ezek lehetnek az utolsó idők, vagy van, ami reményt adjon a felemelkedésre – erről beszélgettünk karácsony előtt Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsekkel. Márfi atya nyugállományba vonulása előtt rendszeresen nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak, osztotta meg olvasóinkkal gondolatait. Az utóbbi két évben kutatott, könyvet írt és talán mondhatni, hogy egyre nagyobb egységben látja azt, ami napjainkban történik. Üzenete elgondolkodtató: rádöbbent, hogy ott, a hamu alatt izzik a parázs, ott vannak azok a jelek, amelyekben bízhatunk. Dekadens ez a világ, amely oda vezethető vissza, hogy elszakadt egymástól a hit és a szeretet. Közben nagy erők munkálkodnak azon, hogy Európából száműzzék a kereszténységet és a keresztény hagyományokat is. Ha meg akarunk menekülni – szellemben és testben egyaránt – fel kell vérteznünk magunkat és le kell győznünk a halál feletti félelmet – így foglalható össze Márfi Gyula érsek karácsonyi üzenete.
A szegények, a gyengék, a munkából élők elismerését szorgalmazta a pápa
A nagyság keresésétől és a feltűnési vágytól uralt világban a láthatatlan kicsik iránti szeretetet nevezte a gyermek Jézus születése üzenetének Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott vigílián péntek este, amelyen – az előző évivel ellentétben – hívők is részt vettek.
Erdő Péter: karácsony öröme vigasztalást hoz és biztonságot ad
Karácsony öröme, Isten szeretete az emberiség iránt vigasztalást hoz a gyászolóknak és biztonságot ad azoknak, akik a betegségtől és a bajoktól való félelemben élnek – erről beszélt Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek szenteste Budapesten. A bíboros a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában úgy fogalmazott: karácsony rádöbbent minket, hogy mi igazán fontos az életünkben, megnyitja szívünket egymás felé, képessé tesz az igazi bűnbánatra és megmutatja Isten megbocsátó irgalmát.Ajánljuk még
Amerikai "álom": Csak egy nap közmunkát kapott az erőszakos antiszemita transz
Az antifás aktivista megjegyzéseket tett egy amerikai újságíróra, majd megparancsolta neki, hogy "ölje meg magát."
Megjutalmazták a Parajdi sóbánya katasztrófájáért felelős vezetőt
Fizetésemelés és bónusz járt a katasztrófáért.
Összeférhetetlenségtől bűzlik a DK-s Szaniszló Sándor nyaralója
Összeférhetetlenség gyanúja áll fent a polgármester balatoni nyaralója esetében.
Von der Leyen nem tanul semmiből, Európát végleg az ukránok fejőstehenévé tette
