vezető
Nem a győzelem a fontos, hanem Nagy Ervin látványa – Hardcore Hobbista
Nagy Ervin hétvégi kiütődése olyan slágertéma, amit mi is kénytelenek voltunk lecsapni. És megállapítottuk, hogy bulvár ide, sportszakma oda, azért jólesett mindenkinek a látvány. Mivel a világban évek óta történnek dolgok, így a kis, időközben naggyá nőtt Greta háttérbe szorult, amit dolgok csinálásával próbál helyrehozni. A palesztin zászló lengetésével máris elérte, hogy az izraeli tankönyvekből is háttérbe szorult. Nagy szerencsére azóta a németek is rájöttek, hogy ismét valami visszafordíthatatlan önsorsrontó hülyeséget csináltak, viszont ők már szokás szerint semmit sem tudnak helyrehozni. A második részben sokkal vidámabb témákkal és Méhes Mónika influenszerrel térünk vissza, a németekről pedig végre egy szó sem esik. Mózes sorsa – A jövőt nem piszkálva a múltban maradni
Igaz, hogy régebben ÁVH-s volt, de később úgy kedveltük a tévében. Igaz, hogy fegyveresen védte '56-ban a pártházat, de jószándékú, emberarcú kommunista volt. Igaz, hogy pályafutásokat, életeket tört ketté, de hát olyan jó humora volt. Nagy Imre valóban kommunista volt, de a mártírsága így meg úgy meg amúgy. Hány meg hány ilyen mentegetéssel találkozhattunk már a jobboldalon! Amikor fejben nem sikerül kilépni a kommunisták által megalkotott keretrendszerből, akkor születnek meg az ilyen mentegetések. A kommunisták, vagyis a több, mint négy évtizeden át fenntartott rezsimjük által alapjaiban befolyásolt szocializáció sokakat tart fogva, önhibájukon kívül persze. Ám aki – főleg aktív közéleti emberként – nem tud ezen érzelmileg túllépni, az nem tud rendesen megérkezni abba a világba, amelyet a poshadt posztkommunizmus helyébe akarunk tenni. „Kétgenerációs dolog lesz, mire felfedezzük itthon újra a színeket” – Interjú Havadtőy Sámuellel és Fekete Rajmunddal
Még mindig látható a Terror Háza Múzeumban Havadtőy Sámuel, azaz Sam Havadtoy magyar–angol–amerikai festőművész Nagy bűntetthez nagy eszme kell! című időszaki kiállítása, amelyen úgy láthatjuk Lenint és Sztálint, ahogy nem szoktunk hozzá a látványukhoz. Röhejes, giccses bohócokként jelennek meg a tömeggyilkos diktátorok, de erős kontrasztként tőlük, Marxtól és másoktól szóló idézetek olvashatók a falon a kommunizmusról. Ezek már cseppet sem röhejesek, ellenben megidézik, mennyire komolyan, szó szerint véresen komolyan vették ennek a degenerált ideológiának a működtetését és mindenkire ráerőszakolását. Az alkotóval, valamint Fekete Rajmunddal, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójával beszélgettünk. 
