wolverhampton
VAN CSAPATUNK!
A magyar labdarúgó-válogatott tegnap este Wolverhamptonban sok tekintetben sporttörténelmi győzelmet aratott Anglia ellen. A 4–0-s siker nem csupán a legnagyobb különbségű győzelem, amit a szigetországiak ellen idegenben valaha is arattunk, de az Évszázad mérkőzésénél (Anglia–Magyarország 3:6) is nagyobb arányú, amellyel az elmúlt kilencvennégy év legnagyobb vereségét mértük a futball őshazájának válogatottjára. Ám bármekkora, bármily’ világraszóló diadalt arattak is fiaink, az igazi örömünk ezen jócskán túlmutató: van csapatunk, méghozzá egy olyan csapat, amelyet minden magyar a magáénak érezhet. A futball pedig lassacskán végre visszakapaszkodik oda, ahol a magyar néplélekben mindig is állt: a legmagasabb polcra. Nem szakmai elemzés következik most még, bár természetesen azt sem mulasztjuk el. Lélekből fakadó gondolatok jönnek, amelyeket – Istenem, de jó ezt kimondani – a magyar foci, a magyar válogatott teljesítménye vált ki.
Jegyük árát követelik vissza az angol szurkolók
A PestiSrácok.hu is beszámolt arról, hogy kedden történelmi sikert aratott a magyar labdarúgó-válogatott az angol nemzeti tizenegy ellen. A hazai 0–4-es vereség sokkolta az angol futballrajongókat. Az egyik helyi csatorna, az ITV által gyűjtött szurkolói reakciókból válogatott a Magyar Nemzet.
Ez lett a sok gyalázkodás és pökhendiség vége: az angolok letérdeltek a magyar válogatott előtt
Hihetetlen csoda történt tegnap, olyan varázslat, amelyet őszintén szólva nem várt senki. Múlt héten is hatalmas bravúrt hajtott végre a magyar labdarúgó-válogatott, amikor 1–0 arányban megverte az angolokat, hiszen több mint hatvan éve nem sikerült legyőzni a szigetországi csapatot, de a tegnap esti kiütés Wolverhamptonban még nagyobb távlatokat nyitott meg a válogatott és az egész lesajnált magyar foci előtt. El sem tudjuk képzelni, hogy mit érezhet most Farkasházy Tivadar, aki korábban kijelentette, hogy a magyar válogatott ellen szurkol. A hazaárulás keserű kenyér, az azonban még rosszabb lehet, amit a magyar himnuszt kifütyülő, barbár módon viselkedő angolok érezhettek, akik megmutatták, hogy az európaiság ma már nem azt jelenti, amit régen. A meccs elején letérdelő angol focisták kilencven perccel később, a hármas sípszó után mentálisan is letérdeltek a nagy szívvel és akarattal, jól játszó magyar csapat előtt. A nácizás, rasszistázás, a magyar gyerekek ostoba és igazságtalan gyalázása, és a pökhendi stílus megbosszulta magát. Oda-vissza kikaptak a magyar válogatottól, gólt sem lőttek, és talán most már az arcukból is vissza kéne venniük. Nem fognak.
Megint megvertük őket, de nem akárhogyan! Anglia–Magyarország 0–4
Wolverhampton lesz a magyarok kedvenc angol városa, nem London, ez már egészen biztos. A mai este után ez már nem lehet kérdés, hiszen a történelmi győzelmünket követően újabb páratlan sikert értünk el, sőt, még nagyobbat. Legyőztük Angliát a saját pályájukon, úgy, mint annak idején ezt az Aranycsapattól megszoktuk. A találkozó elején még nyomtak, és be kell látni, rendesen nekünk estek, de álltuk a sarat és később a gólgyártást is megkezdtük. Az első két magyar gólt Sallai szerezte, majd Nagy Zsolt is betalált. Aztán a háromgólos magyar eufóriában kiállítottak egy angolt, nevezetesen Stonest, és szinte hihetetlen, de ki tudtuk használni az emberelőnyt és belőttük a negyediket. Lemostuk Angliát, vezetjük a halálcsoportot a Nemzetek Ligájában!
Ajánljuk még