xyz generáció
Három baloldali nemzedék és ami utána következik
Akár egy zavaros, romlott, savanyú húsleves, amiben a zöldség már megkülönböztethetetlenül összerohadt, olyan a mai szociálliberális értelmiség gondolatisága és értékrendszere. Moslék. Ennél csak vulgárisabb jelzővel lehet azt a marxista írástudót illetni, aki úgy harmincöt évvel ezelőtt, egy reggeli kávé után, a fürdőszobai tükörbe nézve rájött: ő liberális. És minden pironkodás nélkül nézi most is önmagát. Ma ő a sajtószabadság, vagy a vallásszabadság leghangosabb védelmezője. A demokrácia felkent papja vagy lelkésznője. Ugye nem kell neveket sorolnom? Ismerjük, mert nekünk, magyaroknak, ez jutott. A rendszerváltoztatás óta immár a harmadik balliberális nemzedék árulja le önmagát és hazáját. Ez az ország igazi bal-sorsa. 2019, avagy az év, amikor az idősek szekálása menő lett
OK, Boomer! (magyarul talán Nyugi, Nyugger!) – folyik a csapból is az új internetes mém, amelyet a relevánsnak látszani akaró hagyományos média minden újdonságra kényszeresen fogékony publicistái itthon is felkaptak, nem titkoltan ujjongva azon, hogy mostantól ezzel a két szóval minden, a mai világban már elavultnak számító érvet le lehet söpörni, ráadásul bármiféle szégyenérzet nélkül. Nincs többé szükség vitára, eltérő álláspontokra, a véleménybuborékon kívülről érkező impulzusokra: csak mondd a kéretlen, az idők szavát nem értő okvetlenkedőnek, hogy OK, Boomer!, és már azt se kell kívánni, hogy dögöljön meg az ilyen (az már amúgy sem polkorrekt manapság), hiszen lényegében ugyanazt lehet üzenni vele. Szinte még bátorítják is az olvasókat az online lincselésre: tétje úgysincs, viszont bárki úgy érezheti, hogy a boomerezéssel beviheti a megsemmisítő csapást azon generáció tetszőleges képviselőjének, amelyiket manapság divatos hibáztatni a klímakatasztrófáért, a túlfogyasztásért és minden másért, aminek következtében állítólag már most romokban áll a hópehely-generáció jövője, pedig az még el sem kezdődött.