Előbb Dózsa László plakátja, majd az ő 1956-os története, végül az egész ’56-os emlékezetpolitika került annak a támadásnak a célkeresztjébe, amelyet liberális újságírók és történeti kutatók indítottak az elmúlt hetekben. Amit csak lehetett, elvitattak, azonban Dózsa megmenekülésének története nem csak az érintett, hanem mások számára is ismerős.
A médiahadjáratot pontosan az október 23. és november 4. közötti fő ünnepségekre időzítették – a Terror Háza kutatási igazgatója szerint azért, hogy az emberek ne a forradalom és szabadságharc dicsőségére emlékezzenek, ne legyenek rá büszkék, hanem egy zavaros botrány maradjon meg a fejükben.
Dózsa László elvitatott történetének volt egy kevesebbet emlegetett szereplője: a sírásó, aki kihúzta őt a Fiumei úti temetőben ásott tömegsírból. Az esetet persze nem volt tanácsos elmesélni a megtorlás éveiben, majd az utána következő kádári diktatúrában, de Vecsésen, ahol a sírásó élt, azért volt, aki ismerte. A PestiSrácok.hu rátalált egy vecsési asszonyra, aki édesanyjától hallotta, de sokáig nem tudta, hogy kirő szól a történet. Csak nemrég tudatosította, hogy a tömegsírból kimentett fiú és az ’56-ban csaknem megölt Dózsa László egy és ugyanaz a személy.
Címlapfotó: blikk.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS