Csillag István és Forgács Imre ex-miniszterek, Fazekas Marianna, az ELTE docense – 1972-ben még az állambiztonsági nyomozást segítették
Forgács Imre igazságügyi és rendészeti miniszter és Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitánya részt vesz a 128. Újságíróbálon / Fotó: MTI
Csillag István és Forgács Imre akkori jogászhallgatók, későbbi miniszterek 1972-ben bejelentést tettek az állambiztonságnál arról, hogy egyetemükön, az ELTE-n illegális röpiratozás történt. A BM óriási erőkkel kereste a tettest, a nyomozásban rajtuk kívül felhasználták a II. évfolyamos Fazekas Marianna segítségét, aki előbb részletesen beszámolt az ügyről, majd vállalta, hogy segít lebuktatni az első gyanúsítottat, aki szintén az ELTE jogikarára járt. Az állambiztonsági akciót végrehajtották, a célszemélyre ügynököt állítottak. Fazekas 1980-től tanított az ELTE-n, ma docensként dolgozik az egyetemen. Csillag István Medgyessy Péter, Forgács Imre Bajnai Gordon alatt lett miniszter. A vonatkozó dossziét már nagyon sokat kutatták - megírni valahogyan mégsem írta meg senki... Ahogy viszont egy kedves hozzászóló felhívta a figyelmünket, van egy romantikus szála is a történetnek: Forgács Imre és Fazekas Marianna ugyanis később összeházasodtak.
Korábbi írásaimban bemutattam azt a maoista, szélsőbaloldali kört, amelynek Demszky Gábor és „Mao” Laci (a csoport azon ritka kivétele, aki nem vált közszereplővé, így nem írom le a valódi nevét) volt a két vezéralakja. Az ELTE jogászhallgatói az állambiztonsági nyomozás szerint 1972. márciusában határozták el, hogy a „nacionalista” tüntetésekre (vagyis az üldözött tizenötödikei megemlékezésekre) válaszul vöröskokárdás szeánszot szerveznek a Tanácsköztársaság előtt tisztelegve. Meg is tették, a rendőrség Demszkyt és néhány társát bevitte, de persze rögtön ki is engedték őket. Bár a befolyásos szülők miatt az állambiztonság (!) és az egyetemi hallgatók is azt gondolták, hogy Demszkyék megússzák a dolgot, ez csak félig-meddig sikerült. „Mao” Lacit kirúgták – de a diktatúra segedelmével vidéken folytathatta a tanulmányait – Demszkyéket pedig egy-egy évre felfüggesztették.
Az ELTE, avagy a szélsőbaloldaliak központja
Az állambiztonság már a vöröskokárdás ügy előtt is kiemelten foglalkozott az ELTE-vel (Pór Györgyék és Haraszti Miklósék 1969-es ügye jóval nagyobbat szólt), és a történet még Demszkyék 1972-es akciójával sem ért véget. Ugyanabban az évben, 1972. október 29-én Forgács Imre és Csillag István (a két későbbi miniszter), az ELTE ÁJK IV. éves hallgatói beszámoltak a rendőrségnek (vagyis az állambiztonságnak) egy illegális röpiratozásról. Figyelmes, jó tanulók voltak (vagy ahogyan az iskolában neveztük ezeket: stréberek), hiszen ezzel egy időben a Belügyminisztérium felé írásos bejelentést is tettek. (Jelentés, Bp., 1972. október 30). „<...> 1972. október 29-én meghallgattuk FORGÁCS IMRE és CSILLAG ISTVÁN budapesti lakosok, az ELTE ÁJK IV. éves hallgatóit, akik 1972. október 28-án a kar néhány szeminárium-helyiségében a már ismert, >Figyelem! Mindenki érdekelt! Figyelem!
Csillag István a III. em. 7. sz. helyiségben – ahol kb. 10 fő fér el – az egyik fiókot kihuzva, felfedezte a röpiratot. A foglalkozást befejezte, a hallgatókat elbocsátotta, majd a történtekről tájékoztatta Forgács Imrét, a tanfolyam vezetőjét. <…> Forgács Imre és Csillag István elmondásuk mellett a Belügyminisztérium felé a történtekről irásbeli bejelentést tettek. Mindketten felajánlották, hogy a tettes – tettesek – felderitéséhez tölük telhető minden segitséget megadnak.”
Ez ám a lelkesedés. A jelentésben említett Studium Generale már addig is az állambiztonság célkeresztjében volt, hiszen „Mao” Laci a foglalkozás hallgatói közül szemezgette a maoizmusnak megnyerhető ifjakat. Volt hová, az ELTE valóságos gyűjtőhelye volt a baloldali, szélsőbaloldali mozgalmároknak.
Az állambiztonsági iratokat vizsgálva egyértelmű, hogy az egyetem jogi kara igazi válogatott csapat volt, mind a tagok tehetségét, mind politikai elkötelezettségét – jellemzően balról „támadták”, kritizálták a rendszert –, mind családi hátterét tekintve.
Csillag István: Természetesen jelentem
A röplapozással kapcsolatos jelentéshez csatolták Csillag bejelentését is, amelyben részletesen (két oldalon) leírta az esetet. A jogászhallgató véleménye szerint egy társa írhatta az anyagot: „<…> Az anyag felszines ismeretében ugy gondolom, hogy egyetemista irhatta az anyagot, aki hallott a jugoszláv gazdasági mechanizmusról <…> Az előadottakat azért közöltem, mert a magam részéről ezeket a cselekményeket veszélyes cselekményeknek tartom, amelyek a büntett fogalmát is kimerithetik.
Természetesen jelenti. Az állambiztonság megindította a nyomozást (a „Sokszorosító”), az ügy papírjai még ma is számtalan dossziét megtöltenek. Érkeztek további bejelentések is, kiderült, hogy az ELTE mellett a Műszaki Egyetemen és a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen is szétszórták az említett röpirat példányait, sőt, a vonatokra is jutott, és több budapesti címre is elküldték. Hivatalos bejelentést tettek különböző vasúti alkalmazottak, szülők, házmesterek, az iratokat böngészve látszik, hogy szinte tökéletesen működött Kádárék besúgó-állama. Maga a röplap egyébként „Mao” Laciék korábbi terjesztett írásához képest kevéssé volt szélsőbaloldali és forradalmi, de a diktatúra és állambiztonsága a korábbi ügyek miatt hatalmas luftballont fújt az esetből. A Moszkva által irányított tábor nem kért a reformokból, erre 1968-ban Csehszlovákiában világos választ adtak, és főleg nem akarták szabadjára engedni azokat a szélsőséges, az ELTE-t tekintve jellemzően maoista és anarchista fiatalokat, akik – a nyugati mozgalmakon is felbuzdulva – egyre inkább mozgolódtak.
Ennek az ELTE-s társaságnak viszont (főleg a szélsőbalos részének) az átalakuló, gulyásossá váló Kádár-rendszer – ez a terjesztett iratokból, vallomásokból, jelentésekből világosan kiderül – túl puha, elfajzott és korrupt volt. Keményebb, kommunistább rendszert akartak.
Az ellenük való fellépést nagyon megnehezítette a diákok családi háttere, jelentős részük kádercsaládból, értelmiségi famíliából származott, szüleik gyakran BM-esek voltak, így komoly összeköttetéseik voltak. Ugyanez a védőháló óvta meg őket akkor, amikor többekből szamizdatos, a nyugati sajtóban is futatott ellenzéki lett.
Az állambiztonsági tiszt és az ELTE diákkáderei
Az állambiztonság lázas munkával kereste az elkövetőket. Az egyetemi szál felgöngyölítésével azt a Lóczi Pál hadnagyot bízták meg, akinek nevével már a Demszky-féle maoista társasággal kapcsolatban is találkoztunk. Ő jelentette, hogy október harmincadikán, egy nappal Forgácsék bejelentése után Forgáccsal és három másik vezető egyetemistával is elbeszélgetett (Jel., Bp., 1972. november 1.) „Jelentem, hogy 1972. október 30-án este az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon beszélgetést folytattam FORGÁCS IMRE,
A beszélgetés kérésünkre jött létre, melynek során az alábbiakról tájékoztattak: 1972. október 25-én, du. 15.30 h körül a KISZ-helyiségben, a >Studium Generale<-val kapcsolatos összes iratot / a tanfolyam résztvevőinek adatát, cimét / tartalmazó dossziét a szokásos módon egy iratszekrénybe zárták, majd eltávoztak az egyetemről.
Másnap reggel 8 h-kor Fazekas Mariann, amikor belépett a helyiségbe, észrevette, hogy a dosszié a szoba közepén lévő kerek dohányzóasztalon van, ami mellett egy irógép volt. Határozottan állitották, hogy a dossziét elzárták és azt csak az vehette ki, aki nagy helyiség-ismerettel rendelkezik.
Azért tartották ezt kötelességüknek elmondani, mivel a dossziékban a hallgatók cimei mind megtalálhatók, és amennyiben e cimekre postai uton ellenséges propagandaanyag érkezne, akkor – ha a röplap készitői, illetve terjesztői vették ki a dossziét – az elkövetők körét szükiteni lehetne.”
Túlzás nélkül az állambiztonság kis segédeinek is nevezhetnénk őket csak e jelentés alapján. Lóczi hadnagy következő jelentése szerint Fazekas Mariannával (ő néha Mariann a jelentésekben) külön is elbeszélgetett. (Jel., Bp., 1972. november 2.) „Jelentem, hogy 1972. október 30-án beszélgetést folytattam FAZEKAS MARIANNA, az ELTE ÁJK II. éves hallgatójával, aki október 28-án megtalálta a II. em. 3. sz. gyakorlóteremben a >Filozófia-történet szakositó szemelvénygyüjtemény
Vadászat RJ-re - József lesz a gyanúsított
Az említett könyvnek kulcsszerepe lett a nyomozásban, ugyanis találtak benne egy monogramot, amit nem lehet rendesen kiolvasni, de az állambiztonság szerint vagy „RJ”-ről vagy „RS”-ről volt szó. A betűkombináció segítségével jutottak el a jogászhallgató R. Józsefhez, nem árt őt sem röviden bemutatni, mert akkoriban viszonylag ismert volt a neve, mégpedig az Utcaszínház kapcsán. A fiatal amatőr társulatról – és annak egyik vezető tagjáról – a Népszabadság 1970-ben két nagyobb, lelkes cikket is írt, mindkettőnek a hírszerző-újságíró Kalmár György volt a szerzője (róla korábbi cikkem itt). Kalmár így írt Radvánszkyról: „Az egész egy levéllel kezdődött, amit Soma, vagyis
Egy későbbi jelentés szerint Kalmár olyannyira támogatta a csapatot, hogy még kapcsolatait is felhasználta: „Az >Utcaszinpad<1972 óta a xxi kerület radnóti miklós művelődési otthonban müködik. otthonba való bejárásukat az együttes egyik ujságiró patronálója /Kalmár J. a Népszabadság munkatársa/ intézte el a kerületi PB. első titkárán keresztül. <…> A Kultur Otthon vezetőjének /Bálint Lehel/ véleménye szerint az együttes által bemutatott müsörszámok annak ellenére, hogy általában az életben jelentkező negativumokat mutatják be, elsősorban épitő, biráló
Ha már szóba került a neve a jelentésben, figyelmükbe ajánlom ezt az érdekes interjút Bálint Lehellel, amiből kiderül, hogy segítségével a Radnótiban lépett fel mások mellett a gitárkirály Radics Béla is.
Fazekas Marianna szerepe az állambiztonsági játszmában
Az állambiztonsági nyomozás célkeresztjébe került R.-t részben Fazekas Marianna segítségével igyekeztek lebuktatni. Lóczi hadnagyék kidolgoztak egy tervet, egy állambiztonsági kombinációt. Nem volt túl bonyolult, egyrészt átkutatták a szobáját, másrészt megbízható egyetemista embereiket is felhasználták (Javaslat Bp., 1972. november 24.): „<...> A nyomozás során felmerült annak gyanúja, hogy az >RJ<-, vagy >RS<-monogrammal ellátott könyv esetleg
Az akcióban két személy venne részt: FORGÁCS IMRE /Budapest, 1949,
<…> A konkrét kivitelezést két variációban hajtanánk végre:
1./ Fazekas Mariann az egyik óraközi szünetben felkeresné
2./ Ha Radvánszky azt a választ adja, hogy nem az övé a könyv, Fazekas Mariann még abban a szünetben, vagy a következőben az évfolyam előtt megkérdezi, hogy nem hiányzik-e valakinek ez a könyv és felmutatja. Abban az esetben, ha valaki jelentkezik, a könyvet átadja neki.
Forgács Imrét csak annyiban vonjuk be az akcióba, – mint a >Studium
Fazekas végrehajtotta az állambiztonsági kombinációt
A találkozó december hatodikán megtörtént. „Engedélyezett javaslat alapján f. hó 6-án a fenti fn. ügyben végrehajtottuk az 1972. október 28-án megtalált, >RJ<-monogrammal ellátott, >Filozófiai szemelvények gyüjteménye
Fazekas Mariann a javaslatban foglaltak szerint hajtotta végre az akciót, attól eltérés nem volt.
RADVÁNSZKI JÓZSEF kijelentette, hogy az nem az övé, még nem is látott ilyen könyvet, de hozzátéve – többedmagával – hogy amennyiben senki nem jelentkezik, szívesen magához veszi.
Egyébként Fazekas Mariann az évfolyam előtt is bemutatta a könyvet, de senki nem jelentkezett. A javasolt intézkedés eredményes volt; abban, hogy Radvánszky József személyét kizárta.”
– jelentette Lóczi. (Jel., Bp., 1972. december 8.).
Bár a tiszt szerint kizárták Radványszkyt a nyomozásból, ez végül nem történt meg. Sőt, ráállították az egyetemen tanuló, „Garai” fedőnevű informátorukat, aki alaposan körülszaglászta a célszemélyt. A nyomozás folytatódott, de erről majd a következő részben.
Forgács Imre: ELTE, MSZMP, Harvard, Bajnai
Cikkem első részének lezárása előtt, hadd mutassam be, mi történt azzal a három szereplővel, aki segítette az állambiztonsági nyomozást. Mindhárom karrier példaértékű, és gyakorlatilag mindent elmond a rendszerváltásunkról. A röplapozást bejelentő Forgács Imre 1974-1980 között az ELTE-JTK tanársegédje, majd adjunktusa volt. 1980-1985 között az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott, de arra azért szerencsére volt lehetősége, hogy 1983-1984 között IREX-ösztöndíjjal a bostoni Harvard Egyetemen tanuljon. Sajátos modellváltásunk természetesen nagyot dobott a pályafutásán: „1989-1990 között osztályvezető volt az MSZP Országos Elnökségén. 1991-1992 között a Castellum Kft. ügyvezető igazgatója volt. 1992-1994 között a Dunaholding Rt. jogi igazgatója volt.
Érdemes elolvasni a Hvg 2010-es, kínosan baráti hangvételű portréját, ahol már ő is reformer szerepében tetszelgett, hiszen a Társadalmi Szemlében „1988-ban teret adtunk a Csoóri és Csurka fémjelezte, akkoriban megalakult MDF-nek”.
Csillag István: SZDSZ, Medgyessy-kormány, most oktató
Bejelentő-társa, Csillag István az egyetem befejezése után 1974-től a Pénzügyminisztériumhoz került, ahol 1986-tól „az állami vállalatok társasággá alakulásának egyik kezdeményezője lett.” Ezt tovább nem is ragoznám. Visszatekintve elég mókásan mutat, hogy 1999-2000 között ő volt a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) hangzatos „A Korszakváltás programja” tízéves átfogó programjának a szakmai koordinátora.
Ez a tízéves program (és korszakváltás) olyan jól sikerült, hogy az SZDSZ ez alatt el is tűnt. Csillag Medgyessy Péter szigorúan titkos tiszt miniszterelnöksége alatt jutott fel a csúcsra: 2002-től 2004-ig gazdasági és közlekedési miniszter volt.
A Magyar Narancs 2004-es cikke szerint Medgyessy Péter valamiképp az ő menesztésébe bukott bele (Magyarországon az szt-tiszti múlt ehhez még kevés volt). „Csillag István ismertségi indexe alighanem megugrott az utóbbi hetekben: menesztésének a bejelentése volt az a banánhéj, amin a régóta leváltani óhajtott Medgyessy Péter végül elcsúszott” – írták a a Csillaggal készített interjú elején. Nem meglepő, hogy a mostani rettenetes esztendők alatt Csillag is a Népszavánál lelt menedékre, idei cikkében (Drog, alkohol, nők) – nyilván ő az – kőkeményen ostorozza a romlott kormánypártiakat. Csillag egyébként 2011-től az Óbudai Egyetem Keleti Károly Közgazdasági Karának egyetemi docense volt, az egyetemi honlap szerint most „óraadó oktató”.
Fazekas Marianna - ma is az ELTE docense
A végére hagytam azt a személyt, aki az állambiztonsági iratok szerint elvállalta és elvégezte a megbízást Radványszkyval szemben. Fazekas Marianna esete még az övéknél is érdekesebb. Már csak azért is, mert ő dokumentáltan részt vett az akcióban. A lelkes jogászhallgató 1980-ban visszatért az ELTE-re. Azóta ott van, jelenleg egyetemi docens, 2000. szeptember 1-től a tanszék vezetője, 2007. december 5-től az ELTE általános rektorhelyettese. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Gondolom, a világért nem adná vissza.
Kiegészítés: ahogyan egy hozzászóló felhívta a figyelmünket: Forgács és Fazekas később összeházasodtak, és - ha minden igaz - ma is férj és feleség. A Magyar Nemzet fogalmazott korábbi cikkében ezt írták: „Fazekas Marianna az év elején önkormányzati államtitkárként, most igazságügyi miniszterként tevékenykedő Forgács Imre felesége. Forgács ismert baloldali ideológus.”
Hadd csapjam le a magas labdát. Összenő, ami az összetartozik.
MTI Fotó: Honéczy Barnabás
Folytatom.
