- Kevesen tudják, hogy Kádárék állambiztonsága középiskolásokat is beszervezett. Így történt ez azzal a „Hunyadi” fedőnevű ügynökkel, akinek feladata a punkok megfigyelése volt. „Hunyadi” aktív volt, kéthetente találkozott a tartótisztjével, akinek jelentett a CPg-ről és a többi, ma már legendás bandáról. Jelentéseinek komoly következményei voltak. A CPg-re börtön várt, mások disszidáltak, megint másokat megpróbáltak beszervezni.
Egy bizonyos „Hunyadi” fedőnevű ügynök punkokról jelentett 1982 és 1984 között. Középiskolásként szervezték be. Jelentéseiben együttesekről és konkrét személyekről adott át információkat az állambiztonságnak. Ezek jó részét csak kitalálta.
„Hunyadi” 58 oldal terjedelmű dossziéját 1982. június 29-én nyitották meg. Lezárva: 1987. június 25. Az ügynök középiskolás volt, 1983-ban a Mechwart András Vasútgépészeti Iskola 3. osztályos növendéke. Kéthetente találkozott tartótisztjével, közelebbről meg nem határozott nyilvános helyeken.
Gondoljunk bele: gyakrabban találkozott a tartótiszttel, mint távolabbi rokonaival, esetleg olyan barátaival, akikkel nem egy iskolába járt.
Feladata a különböző események és emberek megfigyelése volt. Volt, akinek igazi nevét nem tudta, ő gúnynévvel szerepelt a jelentéseiben, majd az állambiztonság beazonosította, és akár meg is figyelhették vagy megpróbálták beszervezni. Nézzük, mit tartalmaz az M-41574-es dosszié.
Margit utca, az Invázió punkzenekar tagjai: Kiss Ferenc, Sal István, Németh Gábor, Magyar Péter az Ikarus Művelődési Ház előtti parkolóban. Forrás: Fortepan; adományozó: Urbán Tamás
Az ETA, a CPg és a széttépett csirke
1983. június 21-i jelentésében – amely a beszervezése utáni első jelentése volt – „Hunyadi” az ETA együttessel folytatott beszélgetéséről számolt be. Az ismert punk együttes az Ikarus Művelődési Házban lépett volna fel, de nem játszották el számaikat, mert fülest kaptak arról, hogy a koncertet a rendőrség csak azért engedélyezte, hogy bizonyítékokat szerezhessenek izgató tevékenységükről: ugyanis a koncerteken dalszövegeket vettek fel vagy jegyeztek le a titkosszolgálati tisztek.
1983. október 26-án „Hunyadi” a punk-csöves – felszított – ellentétről írt. Hangsúlyozta, hogy a Rolls Frakció és a Hobo Blues Band hívei, akiket ő csövesnek tart, összetűzéseket kezdeményeznek punkokkal.
Óbudai-sziget, az Óbudai Ifjúsági Nap rendezvénye 1983. május 7-én. Nagy Feró. Forrás: Fortepan; adományozó: Urbán Tamás
1983. február 17-én az ügynök telefonszámokkal rukkolt elő: megszerezte az ETA tagjának, Robinak és a Kretens énekesének a számát is többek között.
1983. március 23-i jelentésében arról számolt be „Hunyadi”, hogy feladatának megfelelően részt vett a CPg 1983. március 5-i koncertjén és arról magnófelvételt is készített. Ez volt a Kozák téri Művelődési Házban rendezett, úgynevezett csirkedarálós koncert. A jelentés szerint a koncert elején az énekes azt mondta, elege van az anyukakedvence, bőrdzsekis punkokból. „Az együttes tagjai a színpadon mindenki szeme láttára széttéptek egy élő csirkét és annak darabjaival dobálták a közönséget.” [Az, hogy a csirkét koncertre vitték, valójában egy performanszelem volt; az együttes tagjai nem számítottak arra, hogy a közönség, mintha egy áldozati szertartáson vennének részt, a csirkét és annak vérét követeli. Az együttes tagjai döbbenten figyelték az indulatok elszabadulását és – ahogy azt Haska Béla a Privát rockmúzeum adásában mesélte – maradandó hatással lett az életükre, tartottak utána a tömegpszichózistól.]
Margit utca, punkzenekar tagjai az Ikarus Művelődési Ház előtti cukrászda mellett. Forrás: Fortepan; adományozó: Urbán Tamás
Az 1983. április 21-i jelentés a balatonszemesi KISZ-táborban rendezett tehetségkutató találkozó előkészítéséről szól. Az állambiztonság is tudott arról, hogy a találkozón oda nem hívott „punk és egyéb ellenséges beállítottságú együttesek” is meg fognak jelenni. Ez így is történt. Ott volt a CPg, VHK, Aurora Cirkáló, Marina Revue, Herpesz. A rendezvény célja lett volna a rendszerellenes dalszövegek összegyűjtése. Erre Benkő Zoltán Güzü így emlékezett a CPg-ből:
Persze nekünk azonnal leesett, hogy miről is van szó. Árvaival fölrohantunk a színpadra és szándékosan artikulátlan üvöltözésben törtünk ki, na, ezt fejtsék meg!
„Hunyadi” jelentett egy „Horti” gúnynevű személyről is, aki Hortobágyi András volt, 1982 júliusában a T-34 punkegyüttes vezetője. Az ügynök jelentésében fasisztának bélyegezte. Ez gyakori volt: a korabeli állambiztonság előszeretettel próbálta a fasiszta bélyeggel illetni a rendszerellenes fiatalokat.
A jelentés szerint „Törzshelye a Flórián tér és környéke. Lenézi az ún. »pesti punkokat« ő és társasága más punk zenekarok koncertjeit gyakran megzavarják. Többek szerint rendszeresen vannak fasiszta megnyilvánulásai.” Az 1983. március 31-i jelentésében ismét „Horti” volt a téma, aki a koncerteken ekkor megjelent barátnőjével és a háttérből figyelte az eseményeket az ügynök szerint. „Hunyadi” ekkor hazakísért egy lányt, Aranyosi Évát; a tartótisztjének azt mondta, azért, mert úgy tudja, a CPg baráti köréhez tartozik.
Hátborzongató, hogy a jelentés szerint nem azért kísérte el a lányt, mert tetszett neki, hanem információkat akart megszerezni tőle.
Horti disszidál
1983. szeptember 27-én „Hunyadi” már arról számolt be, hogy Hortobágyi András szüleivel Svájcba ment nyaralni, ahonnan ő nem tért vissza Magyarországra, csak a szülei. Horti emigrálásában szerepet játszott az is, hogy a hatóság meghurcolta a Mos-oi ellen indított eljárásban. Az egykori zenész ma is Svájcban él.
Mit hordtak a punkok?
„Hunyadi” 1982. július 22-i jelentésében a punk viseletről számolt be, amellett, hogy leleplezett egy horogkereszt és anarchista jelfestést a Hilton szálló mellett:
A fiatalok fekete pólót viseltek piros »Exploited« felirattal, alatta egy punk énekes fehér rajza volt. Egyikük pirossal díszített fehér nadrágot, másikuk leopárd mintás nadrágot viselt.
A punkok egy része egészen konkrétan saját szülei ellen lázadt, akik magas rangú pártfunkcionáriusok, erőszakszervezetek tagjai voltak. Aztán léteztek a külvárosi punkok is, akik vidéki lakótelepeken, lerohadt pingpongasztalok mellett töltötték a fiatalságukat, lázadásuk a nulla életlehetőségnek szólt.
Margit utca, a Trottel punkzenekar tagjai (jobbról a második Rupaszov Tamás) az Ikarus Művelődési Ház előtti cukrászda mellett. Forrás: Fortepan; adományozó: Urbán Tamás
Kokain Rohamosztag és egy francia filmrendező
1983. március 30-i jelentésében „Hunyadi” a Kokain Rohamosztag nevű punk együttes vezetőjének, Frecska Jenőnek a telefonszámával örvendeztette meg tartótisztjét. Ennek örömére az állambiztonságnak az az ötlete támadt, hogy megpróbálják Frecska Jenőt is beszervezni. Ezt kiegészítette 1983. június 22-én „Hunyadi” azzal, hogy Kecsó, aki az együttes tagja volt, a balatonszemesi KISZ-táborban fellépett a Tizedes meg a többiek együttessel és a katonai szolgálat megtagadását dicsőítő számot énekelt.
1984. május 10-én már arról számolt be az ügynök, hogy a „Ducse” gúnynevű fiúról úgy sikerült adatokat gyűjtenie, hogy barátnőjével, Rigó Ágnessel beszélgetett. „Ducse” Balogh Gyula volt, ekkor raktárosként dolgozott és Franciaországba készülődött.
1985. szeptember 5-én az East punk memories filmet rendező Lucile Chaufourról jelentett „Hunyadi”: „Magassága kb. 170 cm, haja fekete, rövid és vörös tincsek vannak benne. Hajában hátul van egy kb. 30 cm hosszú, szintén fekete és vörös színű tincs. Szeme kék, ruházata fekete bőrzakó, szintén fekete ujjatlan blúzt visel, farmernadrágján különféle jelek és rajzok vannak, cipője francia Adidas, magasszárú. (…) Budapesten állandó szálláshelye nincs, útlevelét elvesztette.” E jelentés nyomán kezdte Lucile-t megfigyelni az állambiztonság.
Kántor Gábor, a Der Trottel punkzenekar énekese. Forrás: Fortepan; adományozó: Urbán Tamás
Ebből a történetből is látjuk, hogy ha nem is gyakran, de előfordult a Kádár-rendszerben olyan is, hogy az állambiztonság beszervezett középiskolásokat. Az egyházi középiskolások, szubkultúrák tagjai – mint jelen esetben is – könnyen lehettek célpontok.
Az ügynökök felelősségének mérlegelésekor fontos szempont – mint ez esetben is – a jelentések következményei. Ez esetben az, hogy „Hunyadi” segítségével beazonosítottak embereket, majd megpróbáltak beszervezni. Becsapott embereket, csak azért beszélgetett velük, hogy olyan információhoz jusson, amelyet az állambiztonságnak továbbított.
Hátborzongató mindez, tudva azt, hogy azok az emberek, akikről ő jelentett, folyamatos rendőrségi zaklatásnak voltak kitéve. Nem tudunk arról, hogy az ügynök bocsánatot kért volna egykori megfigyeltjeiről; ennek a történetnek sincs feloldozás a végén.
Fotók: Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS