Pontosan tíz évvel ezelőtt vett fel 4,3 millió forint deviza alapú hitelt Báthory László, lakásvásárláshoz, hogy saját otthont biztosítson a családjának. A férfi, aki akkor még a honvédség szolgálatában állt, hét éven át fizette becsülettel a törlesztő részleteket. Amikor a bank az eredetileg megállapított összegnek már a háromszorosát kérte havonta, és dönteni kellett a megélhetés és a kötelező fizetnivalók rendezése között, a családfő összeomlott. Cukorbeteg, majd pánikbeteg lett, leszázalékolták, majd az otthonukat is elveszítették. Pétfürdői háromszobás lakásukat a pénzintézet eredeti árának feléért árverezte el, ezen felül további öt millió forintot követel. Báthory Lászlónak, feleségének és négy gyermeküknek néhány hete maradt, hogy önként elhagyja az otthonát. Öröm az ürömben, hogy Veszprém megyében sokan összefogtak, hogy megsegítsék a kilakoltatás előtt álló családot. Az ünnepek alatt több mint egymillió forintot gyűjtöttek össze a segítők.
Báthoryékat katona- és művészkörökben is ismerik a Dunántúlon. Báthory László több mint egy évtizeden át volt a várpalotai alakulatnál lőteres, testvéreivel pedig a család örökséget viszik tovább, ami egy 28 éve működő citerazenekar. Az élet úgy hozta, hogy a mindig jótékony család, akik még a fellépéseket is ingyen vállalták, hivatástudatból, szerelemből, most arra kényszerül, hogy ők kérjenek.
Kétszeresére nőtt tőke tartozás, háromszorosára nőtt törlesztő részlet
László és Zsuzsa, ha szegényesen is, de olyan becsületben nevelték a gyermekeiket, ahogy őket nevelték fel a szüleik. 2006-ig albérletben laktak ugyan, de megvolt minden alapvető szükségletük, ami egy méltó emberi élethez kell. Hosszú éveken át spóroltak, kuporgattak, hogy saját otthonuk lehessen. Egy kis családi házra vágytak, de köszönhetően annak, hogy felültek a szélhámos ígéreteknek, házuk sosem lett, és a megtakarított pénzük nagy részét is elveszítették. A megmaradt összeghez 2006-ban összesen 4,3 millió forintot vettek fel az egyik pénzintézettől, deviza alapon. A törlesztés havi 28.000 forinttal indult. Aztán jött a pénzügyi válság, és az történt, ami más devizahitelekkel, a törlesztő részletek elszálltak, Báthoryék még így is fizettek, mint a katonatiszt. Az utolsó csekken, amit fel tudtak adni, 64.000 forintos havi részlet szerepelt. Amikor László a baknál a tartozás után érdeklődött, kiderült, hogy hét év tisztes törlesztés után még mindig csak a kamatokat fizeti és ha egy összegben azonnal vissza tudná fizetni a kölcsönt, ahhoz több mint 7 milliót kellene letennie – vagyis a kétszeresét annak az összegnek, amit felvett.
Idegösszeomlás, aztán végrehajtás
Azt mondja, teljesen kétségbeesett. A napi stressz, az őrlődés, hogy a csekkeket adja fel, vagy ennivalót tegyen a gyermekei asztalára, kikészítette az idegeit. Súlyos cukorbeteg, majd pánikbeteg lett. A munkáját elveszítette, leszázalékolták, ami még kilátástalanabb helyzetbe sodorta a családot. Ugyan fogadtak ügyvédet, de abban az évben, amikor a pénzintézettel még talán valamit kialkudhattak volna, Lászlót szinte végig a sümegi pszichiátriai intézetben kezelték, ugyanis idegösszeomlást kapott. A hitelt felmondták, az ügyvéd azt mondta nincs mit tenni, semmijük nem volt, ami alku tárgyát képezhette volna a pénzintézettel, így a követelést eladták a saját követelés kezelő, behajtó cégüknek. László azt mondja, máig nem tudja, hogyan és mikor zajlott le az árverés, ők már csak egy végső iratot kaptak, hiányosan kitöltve, egy aláírással, tanúk hitelesítése nélkül. Ezen az áll, hogy a végrehajtás megtörtént, otthonukat elárverezték 3,5 millió forintért, az új tulajdonos pedig maga a faktoring cég lett. A végelszámolás szerint a még fennálló tartozás 5 millió forint. Arra, hogy önként kiköltözzenek a lakásból összesen 60 napot kaptak, ami karácsony előtt letelt. Csak azért van még együtt a család, és tető a fejük felett, mert a moratórium miatt télen tilos a kilakoltatás.
Együtt nem tudnak hová menni
A rokonságból senki sem tud hat főnek otthont biztosítani. Így az is felmerült, hogy szétszakad a család. Az édesanya, Zsuzsa a gyerekekkel anyaotthonba kerül, László pedig a valamelyik testvérénél kaphatna egy szobát. Egymást mindenképpen elveszítenék.
Báthory László a hitel miatt a családját is elveszítheti
A jelenlegi helyzetben egy albérlet sem jelentene megoldást, mivel a több milliós fennmaradt tartozás okán számláikat inkasszálták, bevételeiket olyan súlyos letiltások terhelik, hogy csak a megélhetéshez szükséges minimum összeghez jutnak hozzá. László 43.000 forint rokkant nyugdíjat kap, e mellett 4 órában lapkihordóként dolgozik. Zsuzsa szintén kézbesítő. Levont fizetésükhöz csak a gyerekek után járó családi pótlék adódik hozzá, amiből a tinédzsereket öltöztetni és taníttatni is kell. Egyébként mind a négyen jó képességű, kimagaslóan jó tanulók. Egyszóval bérleti díjra, rezsire, ruhára és élelemre szűkösen sem lenne elég az, ami marad. Esetleg az eszközkezelő jelenthetett volna megoldást, de az eljárásnak abban a szakaszában, amikor erre lett volna lehetőség, László kórházban feküdt, információk is csak töredékekben jutottak hozzájuk, és állítják, hogy a pénzintézet nem nyújtott segítő kezet, inkább minél egyszerűbben akart túl lenni a számára nyilván komoly haszonnal járó ügyleten. Összeadták a hét év alatt befizetett összegeket, az ingatlan elárverezésének összegét és a még követelt 5 millió forintot, így az jött ki, hogy a 2006-ban felvett 4,3 millió forintért cserébe, igaz késedelmi kamatokkal, végrehajtási díjjal és egyebekkel együtt, de a háromszorosát szedi vissza a bank.
Elképesztő összefogás – Egy hét alatt egy milliót adtak össze a segítők
Amikor kitudódott a Báthory család helyzete sokan megmozdultak, nem csak Pétfürdőn, hanem a környező településeken is. A Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány egy alszámlát nyitott, amin egy hét alatt több mint 700.000 forint gyűlt össze. Báthoryékat személyesen is sokan felkeresték, ajándékokkal, élelmiszerekkel. Kaptak karácsonyfát, szaloncukrot, minden finomságot az ünnepi asztalra, ruhaneműket, valamint ki-ki lehetősége szerint borítékban pénzt is átadott a családfőnek, hogy hozzájáruljon egy új élet kezdetéhez.
A gyűjtés karácsony előtt indult, és tíz nap alatt a számlán és készpénzben több mint egymillió forint jött össze. Báhoryék az ünnep elteltével elkezdték összecsomagolni a holmijukat. Azt mondják, felkészültek arra, hogy bármelyik nap megérkezhet az értesítés, menniük kell. Azt semmiképp sem szeretnék, hogy erővel, szégyenszemre, úgy dobják ki őket az utcára, ezért amikor elfogy az idő, nem fogják halogatni a megváltoztathatatlant. Viszont már van remény. A környező településeken, Vilonyán, Küngösön és Nádasdladányban is találtak 2-3 millió forintért eladó régi parasztházat. Ha sikerülne annyi pénzt összegyűjteni, a háromból az egyiket megvennék, persze a gyerekek nevére, hogy a bank ne tudja azt is elvinni a fejük fölül. A házikót a két kezük munkájával tennék lakhatóvá, hogy aztán egy tehermentes, igazi családi otthonban kezdhessenek új életet.
Magyarországon több ezer család vált a devizahitelek áldozatává. Azok, akik teljesen vétlenek, és valóban önhibájukon kívül veszítették el az otthonukat, már kevesebben vannak. Báthoryék közéjük tartoznak. Talán ez is oka annak, hogy több százan fogtak össze, hogy segítő kezet nyújtsanak nekik. Ők pedig azt mondják, most hiszik, hogy elérik a célt, és kapnak egy új esélyt. Amit pedig már mindenképpen megkaptak, az a hit, a szeretet és az összetartás erejében.
(Ha ön is segítene a Báthory családnak az újrakezdésben, felajánlását a Kinizsi Bankban vezetett 73200127-16023323-00000000 számú számlára tudja utalni.) A családért indult összefogás hivatalos oldalát a Facebookon “Mentsük meg a Báthory családot néven találja)
Címlapfotó: Mészáros Péter
Facebook
Twitter
YouTube
RSS