A vágyvezérelt ellenzék a zsebszámológépeken már meg is nyerte az önkormányzati választást
Miután csak a Demokratikus Koalíció és a Momentum Mozgalom volt képes felfogni azt a régi, Kovács Lászlótól származó bölcsességet, miszerint nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást, így – legalábbis az ellenzéki térfélen belül – megnyerték a legnagyobb mintával végzett közvélemény-kutatásnak tekintett EP-választást, amivel egészen új helyzetet állítottak elő. Az új felállás ellenére ugyanaz a történet folytatódik, csak (részben) új szereplőkkel: a 2011 óta tartó, soha véget nem érő, mindig az alapkonfliktusra visszatérő, az itt-ott fellelhető matematikai többség valódi többségre váltásának egyenletére megoldást kereső Nagy Összefogás-saga. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője segített nekünk eligazodni a Gyurcsány Ferenc szőtte, furcsa fizikai törvényekkel bíró Pókverzumban, amiben az ellenzék "május végén győz" az őszi önkormányzati választáson.
Nemcsak az ellenzék, hanem az ellenzék kiterjesztett énjeként és feladatkirovó külső tápegységeként működő haladó sajtó is pont ott folytatja, ahol 2018. április 8-án abbahagyta: összefogást szorgalmaz és elsöprő győzelmet vizionál őszre, amihez északról várt felmentő seregnek most éppen a budapesti kerületek többségében kimutatható enyhe ellenzéki fölényt társítja, a százalékok szenvtelen, géppel történő összeadásának elmélyült és megalapozott tudományos módszertanára építve. Az így extrapolált eredmények szerint Budapest térképén az MSZP gyomorkímélőre csökkentett, hagymás-olajos alapjára ráégett DK-Momentum főzeléknek nincs is szüksége a törpe-, illetve félhalott állapotba merevedett Jobbik-LMP kettős képviselte „centrum huszonegyedik századi” politikájára, nélkülük is könnyen főpolgármesterré kenhetik fel Karácsony Gergelyt, míg „vidéken”, ahol szükség van rájuk a Fidesz szavazatmennyiségének meghaladására, ott nagyvonalúan megengednék nekik a csatlakozást a győztes seregekhez, mintegy segédcsapatként, csak a győzelem frenetikus élményéért és a tanítás beteljesülésének eksztatikus átéléséért cserébe.
Az ellenzéki politikusok és sajtótermékek tovább folytatják azt a valóságtagadó, zsákutcás politikát az összefogás hangoztatásával, amelynek köszönhetően ismét történelmi vereséget szenvedtek az EP-választáson
– vázolta fel a PS-nek az összefogás eszméje és a valóság közötti különbséget Deák Dániel.
Irány a Pókverzum
Az EP-választás csak az ellenzéken belül hozott átrendeződést; a kormány és az ellenzék közötti szavazatarány annyiban módosult, hogy vasárnap óta a matematikai többségre sem hivatkozhatnak, hiszen a Fidesz a tisztán listás választáson abszolút többséget szerzett. A Demokratikus Koalíció és a Momentum Mozgalom támogatottsága a kormánypárthoz mérve elenyésző, viszont az ellenzéki táboron belül meghatározó, ügydöntő pozícióba kerültek, Gyurcsány Ferenc pedig megkerülhetetlen irányítójává vált az aktuális választások előtt mindig előkerülő összefogás-szerencsétlenkedésnek.
Az elmúlt hetekben az ellenzéki térfélen többszintű csata zajlott: a Demokratikus Koalíció az MSZP, a Momentum az LMP, a Mi Hazánk pedig a Jobbik szavazóit vette el. Ebből fakadóan az ellenzéki átrendeződés nem eredményez változást abban, hogy a teljes ellenzéki összefogás taszítja a választókat. Egy momentumos vagy jobbikos szavazó továbbra is irtózik attól, hogy pártjának politikusai az ország legelutasítottabb politikusával, Gyurcsány Ferenccel álljanak egy színpadon. Átjárás csak az MSZP-DK, a Momentum-LMP és a Jobbik-Mi Hazánk között van, egy esetleges szivárványkoalíció létrehozása hamvába halt próbálkozás lenne
– mondta lapunknak a XXI. Század Intézet elemzője.
Pelenkát cseréltek az összefogáson és tovább dajkálják
Az objektíven haladó független sajtóban axiómaként tárgyalják, hogy a Jobbik és az LMP azért vesztett szavazókat, mert kihátráltak az összefogásból. A valóság ezzel szemben az, hogy a Jobbikot és az LMP-t a DK-Momentum-MSZP triumvirátus nem vette figyelembe a budapesti önkormányzati választás előosztozkodó rituáléján (amire válaszul Puzsér Róbert emlékezetes dühkitöréseket produkált), valamint az összefogást elsődleges célnak tekintő MSZP-P törpepárttá zsugorodása is cáfolja ezt a meglehetősen alacsony színvonalú elméletet. Sőt, a számok alapján a Jobbik és az LMP akkor volt népszerűsége csúcsán, amikor még nem kezdtek pozíciókról seftelni a többi ellenzéki párttal, hanem saját úton jártak, saját elképzelésekkel.
Sok ellenzéki véleményformáló vágyvezérelt elemzésében azt írja, hogy a Jobbikot és az LMP-t azért büntették meg a választók, mert nem volt hajlandó belemenni a teljes ellenzéki összefogásba. Ez egy teljes félreértése a folyamatoknak, aminek megértéséhez elég csak visszagondolnunk a 2018-as országgyűlési választás kampányára. Az LMP egészen addig 10 százalék fölött állt a közvélemény-kutatásokban, amíg Szél Bernadették nem kezdtek el alkudozni a Jobbikkal, majd a többi ellenzéki párttal. 2018 januárjától megindult a párt zuhanása, aminek hatására április 8-án már csak 7 százalékot szerzett. Ugyanez a tendencia látható a Jobbiknál is: az országgyűlési választás után a balliberálisokkal való együttműködést erőltető tábor került fölénybe a pártban, azóta pedig hónapról-hónapra zuhan a támogatottságuk, május 26-án már a történelmi mélyponton lévő MSZP is megelőzte őket
– próbálta finoman visszaterelni a valóság talajára az unikornisok földjére tévedt elemzőket Deák Dániel portálunk pixelein.
Behódolás Gyurcsány Ferencnek
Az ellenzék a nehezebb utat választotta. Integrálni képes, a szavazók között népszerű és kormányképesnek felépíthető személyek helyett a kormányzati állásponttal minden egyes kérdésben mindig a legdühösebb oppozíciót foglaló pártok lettek az új főszereplők, a vezető pedig a legelutasítottabb politikus, Gyurcsány Ferenc lett, újra ő diktálja a feltételeket ezen a térfélen. Az LMP-re és a Jobbikra úgy tekintenek, mint akiktől még el lehet venni a szavazókat, de a pártokat már nem veszik figyelembe, az MSZP-t pedig lassan, apró falatokban falja fel a Gyurcsány-párt. Nem véletlen, hogy míg a DK és a Momentum ünnepelt, addig az ellenzék romosabb része azonnal bejelentkezett a következő összefogás legelkötelezettebb hívének.
Várhatóan az önkormányzati választáson is a DK dominanciája lesz jellemző. Az EP-választást követő napokban a bukott miniszterelnök nem hangsúlyozta az összefogás fontosságát, várhatóan idővel kívánja leszalámizni a többi ellenzéki pártot. A DK-vezérnek elsősorban az MSZP teljes tönkretétele a célja, így várhatóan úgy alakítja majd a szálakat, hogy ez rövid időn belül bekövetkezzen. Valószínűleg mindezt a színfalak mögött kívánja majd elérni, így a nyilvánosság előtt Gyurcsány játszani fogja az összefogást támogató »jó kisfiút«
– állította szembe a DK és a vesztesek nyitó lépéseit Deák Dániel.
Budapesten már győztek, csak Budapest még nem tud róla
A haladó újságírók és elemzők sosem tudnak kibújni a rájuk osztott szerepből: az EP-választások eredményeiből rögtön az önkormányzati választásokra kezdtek jósolni. Noha a Fidesz az összes kerületet megnyerte, a pártok támogatottságának összeadogatásából fényes ellenzéki győzelmet számoltak ki, elegánsan eltekintve attól, hogy a kormány-ellenzék felállás nem változott, csak az ellenzéki oldalon indult el néhány közepesen érdektelen kihalási esemény.
A tavalyi időközi választások során hiába fogott össze több budapesti körzetben is a teljes ellenzék, nem tudták megverni a kormánypártokat, hiszen az ellenzéki szavazók jelentős része lemorzsolódott. Ugyanezt mutatja minden közvélemény-kutatás: a szivárványkoalíció nem tudja integrálni az ellenzéki szavazók 100 százalékát. Az összefogás hangoztatása sokkal inkább arról szól, hogy a vezetési válsággal és kilátástalan helyzetben lévő ellenzéki pártok ezzel igyekeznek palástolni saját gyengeségüket, a vízió hiányát
– szomorította el Deák Dániel az Összefogás Eljövetelében reménykedő érdekelteket.
(A nyitóképen a márciusi közös tüntetés záró rituáléja látható, ahol fehér ruhában, középen Dobrev Klára mosolyog a másodhegedűs szerepre idomított, a szavazóikat lelkesen átadó kispártok képviselőivel.)
