A karácsonyi időszakban megnő az adakozási kedv is, ilyenkor azokra az embertársainkra is gondolunk, akik szerényebb anyagi körülmények között élnek, sokuknak pedig nem is jut szinte semmi az ünnepi asztalra. És bizony nem is olyan kevés azoknak a gyereknek a száma, akiknek még a szaloncukor is óriási örömet okoz – nekik már az is ajándék. A Katolikus Karitász és a Via et Vita egyesület nem feledkezett meg a Kárpátalján, igen nehéz körülmények között élő nagycsaládokról, stábunk pedig elkísérte őket Beregszászba. Az ajándékokkal megrakodott busz hajnalban indult. Azonban korántsem voltunk biztosak abban, hogy célba érünk, a határon való átjutás ugyanis okoz némi problémát: az ukrán határőrség nem mindig könnyíti meg azt még a segélyszervezetek számára sem. Az, hogy idén ez miként sikerült, Az Ügy mai adásából kiderül.
Riportfilmünkben megszólal Kecskés László, a Katolikus Karitász vezetője, de bemutatjuk a Via et Vita Nagycsaládos Egyesületet is, ami hat évvel ezelőtt abból a gondolatból született meg egy baráti társaság tagjai között, hogy jó lenne segíteni a kárpátaljai magyaroknak. Összegyűjtöttek ruhákat és tartós élelmiszereket, amit azóta is rendszeresen visznek el a segítségre szoruló családok számára.
A műsorban Écsi Gábor atyát arról kérdeztük, mikor figyeltek fel arra a Katolikus Karitásszal, hogy bizony Kárpátalján nagy szükség van a segítségre. Arra is választ kerestünk, vajon elegendőek-e ezek a csomagok, a segélyszervezetek által eljuttatott adomány, egyáltalán: milyen helyzetben vannak a Kárpátalján élő magyarok?
Harapkó Marianna, a beregszászi Szent Anna Katolikus Karitász vezetője Az Ügyben arról beszélt, hogy milyen segítő feladatot látnak el Kárpátalján a helyi segítő szervezetek, így például a Katolikus Karitász. Az általa elmondottakból kiderült, bizony nagy szükségben élnek az ottaniak.
Écsi Gábor atya Kárpátalján minden időt kihasznál, hogy minél több helyen tudjon segítséget nyújtani, Beregszászon például egy 9 gyermekes családot látogatott meg. De a nagycsaládosokon kívül az idősek is segítségre szorulnak, hiszen legtöbbük gyermeke már külföldön él, vagy ha mégis Kárpátalján maradtak, nekik is nehéz a helyzetük, így nem tudják segíteni idős szüleiket…
Én ezt nem tudom megszokni. Szerintem nem is lehet. Látni azt, hogy mennyire sok mindenre lenne szüksége a csöpp lánynak..de ő csak egy babát választ, leül…és oda rohannál és átölelnéd és egy mosolyáért, egy önfeledt pillanatáért lehoznád a csillagokat az égről. És azt is tudod, nem teheted, mert nincs rá lehetőséged. De egy kicsit örülsz, hogy vannak jó emberek, jószívű gyerekek, akik a már megunt játékokat, ruhákat, könyveket elajándékozzák, hogy más gyermek számára örömet jelentsen.és akkor jön ez a csepp lányka…nem tolakodik, nem matat..meglát egy babát, kézbe fogja, egy pillanatra átsuhan az arcán a mosoly, majd leül, nem kér többet..Jusson másnak is. Néz maga elé, te pedig őt nézed. Patakokban folyik a könny az arcodon.
Nem is tudod, mit érezhet…olyan kis méltóságteljesen ül, fogja a babáját, lesüti a szemét. Kapott egy babát. Szorítja, fogja, övé. Van egy új babája, ami másnak már megunt játék, neki viszont kincs.
A kicsi lányt, ahogy a többi családot is, talán nem látod többé. Talán meg sem ismerne az utcán. De nem is ez a fontos. A szívedben örök lábnyomot hagyott. És tudod, hogy mi a dolgod. Segíteni. Örömet és mosolyt adni.
Ha már másod nincs, akkor is.
Az Ügy szombaton 21 órától a Pesti TV-n!
Operatőr: László Petra
Facebook
Twitter
YouTube
RSS