Dobrev és Donáth: végtelen pofátlanság

Messziről fogom kezdeni… És javaslom is az érzékenyebb lelkű, könnyen felzaklatható, hópehelyként olvadó liberális olvasóknak, hogy ne is olvassanak tovább. Gátlástalan, szexista, férfisoviniszta tartalom, masszív bodyshaming következik. Tanulmány a politikusnők tudatos ön-elnőietlenítésről.

Dobrev Klára nem egy szép nő. És nagyon megengedően fogalmaztam. Egy ellenszenves, visszataszító, női mivoltából kivetkőzött szörnyeteg. És mivel az érzékenyebb lelkületű olvasók mégiscsak itt maradtak, muszáj hozzájuk is szólnom. Nem, nem önmagában Dobrev Klára külsejével van a baj. Mondanám, hogy arról nem tehet, de valójában nagyon is. Történetesen egy gimnáziumba jártunk, akkor sem volt sem szép, sem kedves, sem vékony. Amikor azonban a miniszterelnöki széket frissen elfoglaló Gyurcsány Ferenc feleségeként megjelent a nyilvánosság előtt, nagyjából 17 évvel ezelőtt, akkor egész elfogadhatóan nézett ki. Nem mondom, hogy szimpatikus volt, hogy ne látszott volna az arcán a posztkommunisták genetikája és hatalmi gőgje, de kifejezetten nőies volt, vállalható volt, nem volt ijesztő. Persze, lehetne mondani, hogy a kor, az évek miatt lett ilyen, amilyen most, de ez csúnya szexista, age-ista gondolkodás lenne… Ráadásul nemcsak nála, hanem például Szél Bernadettnél is ugyanezt látjuk: viszonylag hirtelen történt, drasztikus változás a külsőben. Haj levágatva, de nem ám egy „sassy” frizurával, ily módon egy csinos, urbánus, modern nő benyomását keltve. Hanem egy férfiét. Jól hangzana, hogy ez pusztán a politikában helytálló, kemény nő szerepét hívatott hangsúlyozni. Csakhogy ez hazugság lenne. Margaret Thatcher aztán igazán keményen helytállt a politikában, de egy pillanatra sem gondoltuk róla, a nyilvánvaló vicceket leszámítva, hogy férfi lenne. Angela Merkel sem egy Vénusz-reinkarnáció, de mégsem egy tudatosan androgün jelenség. Dobrev Klára vagy Szél Bernadett viszont azok.

Tudatos nőietlenedés

És ez nem véletlen. Patikamérlegen lett kimérve. Egész megjelenésükről, viselkedésükről süt a mesterkéltség, a tudatosan megtervezett, politikailag belőtt imázs. Mert ma már van egy egyre nagyobb, jelentősebb választói réteg, amely maga is hasonlóan elveszítette nemcsak gyökereit, nemzeti identitását, valahová tartozását, hanem szép lassan a nemi identitását is. Nyugat-Európában készültek már felmérések, amelyek mutatják, hogy drasztikusan csökken a fiatalok körében a magukat heteroszexuálisnak vallók aránya. Az elmúlt 80 év alatt nagyjából a harmadával csökkent, ráadásul az utóbbi években a tendencia jelentősen fel is gyorsult, különösen a lányok körében. Londonban például a 18-24 évesek fele homo- de legalábbis biszexuálisnak vallja magát. A magukat heteroszexuálisnak vallók jelentős része pedig muszlim. Tehát még nagyobb a baj, mint elsőre gondolnánk…Ugyanakkor ebből politikai hasznot is lehet húzni. Az ilyen zavarodott, identitásválsággal küzdő, a modern világ információ- és impulzusdömpingjét feldolgozni nem képes, arra devianciával reagáló fiatalok számára sokkal nehezebb segítséget, megoldásokat kínálni, visszavezetni őket a normalitás útjára. Egyszerűbb legyártani néhány mesterséges, látszólag megnyugtató és támogató szlogent, bűnösnek kikiáltani a társadalom még normálisnak megmaradt tagjait, árnyékbokszolni a homo- transz- és mindenféle fóbiákkal szemben, genderkurzusokat és érzékenyítő tréningeket indítani, sőt, kötelezővé tenni. És persze olyan politikusokat „legyártani”, akik hasonlítanak rájuk, akikkel azonosulnak. Lám, lám, ő is olyan, mint én. Se nem nő, se nem férfi. Persze óvatosan kell csinálni, nem lehet komplett transzneműeket az arcunkba tolni; ahhoz a magyar társadalom még túl konzervatív, még a baloldali szavazók között is túl nagy lenne az elutasítottsága, ott sem hülyült még meg mindenki teljesen. Ezért óvatosan, sunyin kell még csinálni, tesztelni kell folyamatosan a fogadtatást, egyensúlyozni kell; meg kell még szólítani a kevésbé „progresszív” balos szavazókat is. Egyelőre még nem szabad egy transzneműt rájuk szabadítani, egyelőre csak egy rondát, egy nagydarabot. Azzal könnyebben tudnak azonosulni. Illetve a választói csoportok tükrében differenciálni kell ebben is. Dobrev Klárának az idősebb, ős-kommunista szavazókat is meg kell szólítania, a marxista egyetemeket elvégzett gyerekeik mellett, Szél Bernadett viszont már kifejezetten a genderkurzusok, érzékenyítések, progresszív dogmák által agymosott fiatalok vizuális azonosulását hívatott elérni. Persze, ott van még a fiatalok között is az az 50%, illetve Magyarországon, hála az égnek, még jóval több, aki szerint a férfi még mindig férfi, a nő még mindig nő. Amíg ez így van, addig Donáth Annákra is szükség van. Addig még neki sem kell elférfiasodnia, genderfluiddá válnia. Eljön majd még ez az idő is, én szóltam…

És akkor amiért ezt az egészet szóba hoztam…

Dobrev Klárával tehát nem az a baj önmagában, hogy külsőleg ronda. Hanem hogy a csúnyasága belülről fakad. Hogy gonosz és végtelenül cinikus. Pofátlanul. Annyira, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából hatalmas pátosszal telve beszélt, posztolt a Facebookra – de még véletlenül sem kért bocsánatot nagyapja, Apró Antal nevében, aki a kommuniznus elég sok áldozatát személyesen juttatta bitófára. És mindezt a szemlőhegyi villából tette, amit a kommunizmus nevében koboztak el, a kommunizmus egyik áldozatától. Első pillantásra talán azt gondolhatnánk, nemcsak kevésbé visszataszító, de Dobrevvel ellentétben Donáth Anna nem is ekkora morale insanité, hanem simán csak pofátlan. Ő ugyanis kitalálta, hogy a magyar kormány cenzúrázza a Facebookot! Dehogy is a Facebook korlátozza a vélemények szabad áramlását, dehogy is a Facebook tiltja nyíltan vagy a shadowbannel suttyomban a konzervatív hangokat, dehogy is a Facebook kategorizál mindent gyűlöletbeszédnek, amit ellentmond az aktuális liberális elmebajnak. Dehogyis a Facebook zsarolt be a minap egy teljes kontinenst (Ausztráliát), hogy letiltja a hírfolyamból a híroldalakat, ha a kormány olyan törvényt hoz, ami nem a Facebooknak kedvez, hanem a helyi médiavállalkozásoknak. Dehogy. Donáth Anna szerint az egész mögött Orbán Viktor áll, és ők, az ellenzékiek pedig az áldozatok. És még fel is jelentette a kormányt Brüsszelben, hogy a kormány cenzúrázza a Facebookot. Nemcsak az a felháborító, ahogy Donáth Anna ennyire pofátlanul hazudik, a saját választóinak is. Amihez igazából joga van. Ha át tudja verni őket, mint Kohn Grünt a romlott halkonzervvel, akkor így jártak. De mi lenne, ha fogná magát, összeszedne még pár politikust itthon, és petíciót indítanának… valaki felszólalna a magyar parlamentben, számonkérnék a kormányt, stb. De ő még erre sem képes. Azonnal Brüsszelbe rohan. Ezek a momentumosok tényleg nettó kommunisták. Mindegy, hogy Moszkva, Bukarest vagy Brüsszel az igazodási pont, ők azonnal arrafelé fordulnak. Ahogy Kádár János behívta ’56-ban a szovjet csapatokat, ugyanígy bármikor behív Donáth Anna bárkit, aki esetleg rendelkezik a megfelelő erővel, kényszerítő eszközökkel, ahhoz, hogy megdöntse a demokratikusan választott magyar kormányt. Nincs különbség a DK és a Momentum között, nem véletlen a nagy összeborulás.