Súlyos szövődményekről, orvosi tévedésekről tartottak a napokban nemzetközi konferenciát Indiában, amelyen dr. Csókay András is részt vett mint üléselnök és meghívott előadó. A neves magyar idegsebész a PestiSrácok.hu-nak azt mondta, élete talán leghasznosabb orvoskongresszusán van túl. A hibák lehetőségét – hiszen emberek vagyunk – nullára redukálni nem lehet. Rendkívül fontos az, hogy egy orvos az elkövetett hibát hogyan kezeli önmagában és mit mutat kifelé. Csak az önbevallás és szembenézés hoz lelki felszabadulást, csak így lehet továbblépni egy esetleges súlyos szövődmény, akár a beteg sajnálatos halála után. A bevallás és feldolgozás módszertana ezen túl a hibák jövőbeni kiküszöbölését is szolgálja, csak így tud fejlődni az orvostudomány – vélekedett lapunknak nyilatkozva Csókay doktor. Majd arról is beszélt, mennyivel nyitottabbak, elfogadóbbak a keleti vallások; mennyire természetesnek vették hindu, buddhista, muzulmán orvosok, professzorok – akikkel együtt meditáltak, ki-ki a saját Istenéhez imádkozva –, amikor arról beszélt, hogy Krisztushoz imádkozva születettek az idegsebészeti innovációk, amellyekkel a sziámi ikrek szétválasztása lehetővé vált. A spiritualitás, az Istenben való hit és annak az orvoslásban való szerepe a világ másik oldalán mintha teljesen természetes volna.
A három napos orvos konferenciáról hazatérve nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak dr. Csókay András idegsebész, aki mindig is nyíltan vallotta mély hitét és az ima gyógyításban való erejét. Most egy olyan témáról beszélt indiai tapasztalatai kapcsán, amiről nem szeretnek beszélni az orvosok: a hibákról. Arról, hogy mi történik az orvos lelkében, amikor hibázik, és hogyan kellene az ilyen traumákat feldolgozni. Ehhez kaptak ott ugyanis útmutatást a résztvevők.
Nem úgy beszéltünk a súlyos szövődményekről, hibákról, mint ahogy itt, Európában szokás. Valljuk be, a kontinensünkön a gyakorlat még mindig az, hogy az orvos magát mosdatja, a konklúzió pedig az, hogy a hibát végül milyen jól kijavította. Nem igazán szoktunk arról hallani, hogy egy orvos vagy egy team kiáll és beismeri, legalább maguk előtt, hogy valamit elrontottak, a beteg állapota rosszabbodott, vagy akár sajnálatos módon meghalt. Indiában valami egészen más hozzáállással találkoztam ezen a konferencián: az őszinteség szabadságával és felszabadító erejével
– mondta dr. Csókay András. A kongresszuson elhangoztak előadások arról, hogy milyen lelki utat jár be az orvos, amikor hibázik, és a betege maradandó károsodást szenved, vagy meghal. Az első az elhangzottak alapján az – és ez a legáltalánosabb emberi magatartás –, hogy mindenki megpróbálja magát menteni, aztán tagad, majd megpróbál mást hibáztatni. Ezek után döbben csak rá arra, hogy talán mégis ő a felelős; akkor ezt igyekszik eltitkolni. Végül a feldolgozatlan lelki trauma beszorulva a tudatalattiba óriási károkat okoz az elkövetőnek.
Beszámoltak például amerikai kollégák arról, hogy hány orvos lett öngyilkos, mert nem tudta elviselni ezt a terhet. Hibát véteni nagyon könnyű, hisz emberek vagyunk, ha egy orvos valamit rosszul gondol, eltéveszt, elszámol, már ott a baj. A kitisztulás és továbblépés csak úgy lehetséges, ha szembenézünk a hibánkkal és kibeszéljük azt, legalább szakmai fórumon
– hangsúlyozta a magyar idegsebész. Csókay András Indiában azt tapasztalta meg, hogy a hinduk, a buddhisták, a muzulmánok sokkal előrébb járnak spirituális úton. Felidézte, hogy a sziámi ikrek szétválasztása után kirobbant botrány – az, ahogy őt nemtelenül támadták a kollégái, akár Jézus szerepével kapcsolatban – valójában azért történhetett, mert nem tudták feldolgozni azt, hogy hibáztak. A mélyen hívő magyar idegsebész azt hitte, komoly falakba ütközik, ha elkezd Jézus Krisztusról beszélni, de nem így történt. Teljesen elfogadták, befogadóan hallgatták az ő keresztény útját és hitvallását.
Arról azért nem beszéltem, hogy szerintem a hindu, a buddhista, a muszlim hívő útjának végén éppúgy Krisztus áll, ugyanoda tartunk, csak más utakon. Ők azonban a meditációk, a tudatuk kiürítésének képessége által már életükben közelebb tudnak jutni az igazsághoz, mint azok a keresztény testvérek, akik csak felszínesen élik meg a hitet, vasárnaponként elmennek misére, istentiszteletre, és azt gondolják, hogy ezzel letudták a kötelezettségüket
– fogalmazott a doktor. Mint mondta, ott, az indiai konferencián vallástól függetlenül tudott együtt meditálni 350 ember, orvosok, professzorok, közben ki-ki a saját Istenéhez imádkozva. A meditáció és tudomány így vált a vallásközi párbeszéd megtapasztalható formájává. Csókay András szerint ezekben nem a napokban nemcsak a hit, hanem a tudomány igazsága is megmutatkozott. Meditatív állapotban és ilyen lelki közösségben könnyebben születnek kreatív ötletek, újszerű tudományos meglátások. Saját példája is ezt erősíti, hiszen a doktor vallja, hogy a sziámi ikrek szétválasztásához Krisztushoz mondott imák által születettek az idegsebészeti innovációk.
Amikor itthon, Európában beszélek erről, mindig látok gúnyos mosolyokat, hallok megjegyzéseket. Ott hinduk, buddhisták, muzulmánok a legnagyobb természetességgel fogadták. Az egyik új tapasztalatom tehát az, hogy keleten mennyivel nyitottabbak és befogadóbbak a tudomány emberei, a másik pedig, hogy önvizsgálatban és bűnbánatban előttünk járnak. Számukra mintha ez sokkal könnyebb lenne, mint nekünk, keresztényeknek
– vélekedett Csókay doktor.
Három nap alatt, éjszakai utazásokkal járta meg Mumbait oda-vissza, ami, mint mondta, rendkívül fárasztó volt, mégis élete leghasznosabb orvoskongresszusa. Az idegsebészet tele van súlyos szövődmények lehetőségével, amelyek tétje óriási: az, hogy a beteg esetleg meghal, lebénul, vagy soha többé nem tud megszólalni. Ezzel a felelősségtudattal kell élni és dolgozni ezt a hivatást űzve, elfogadni, hogy amíg emberek vagyunk, a hibalehetőséget nem lehet nullára redukálni, és egyáltalán nem mindegy, hogy egy megtörténő hibát aztán hogyan kezel saját magában és mit mutat kifelé az adott orvos.
Az állandó jelleggel letolt, elfojtott bűntudat szomatizálódik, majd egyszer kitör. Az önbevallás csökkenti a terhet és a társadalom felőli nyomást is. Egészen máshogy viszonyulnak ahhoz, akiről látják, hogy őszinte és a hibáit is elismeri, nem menekül tagadásba. Az önbevallás az orvosi tévedések esetében ezen túl pedig azért is fontos, mert csak ez segítheti a hibák jövőbeni kiküszöbölését és az orvostudomány fejlődését
– mondta dr Csókay András. Az idegsebész maga is szeretne rendezni hasonló konferenciákat Magyarországon, mert meggyőződése, hogy felszabadító hatása van a bűntudat és önvád alól, ami sokszor csapdaként gyötri a lelkiismeretes orvosokat.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS