A 444.hu-n megjelenő Drogriporter blog foglalta össze a németországi marihuánalegalizációval kapcsolatos tudnivalókat. A legalizációt egyértelműen pozitív lépésként bemutató összefoglaló állításait érdemes árnyalni vagy cáfolni, hogy az olvasók reális képet kapjanak a folyamatról – hívja fel a figyelmet a Drogkutató Intézet.
Mint kifejtik, a szerző (Sárosi Péter) már a cikk elején arról ír, hogy „a társadalmi vita során azonban a tervek sokat változtak”. Az igazság azonban az, hogy az első olvasatban tervezett kannabiszboltok szembementek minden EU-s jogszabállyal és azokkal a nemzetközi egyezményekkel is, amelyeket Németország is aláírt. Így ezeket még az EU legerősebb tagállamának számító Németország sem tudta átnyomni a vele szemben egyébként teljes mértékben lojális brüsszeli apparátuson. Így a cikkben is említett úgynevezett kétpilléres legalizáció második pillére, a for-profit cégek és boltok beengedése nemhogy halasztást szenvedett, hanem egy az egyben lekerült a napirendről.
Az elemzés kitér arra is, hogy az elfogadott szöveg szerint a legálisan előállított szer tiszta THC-tartalma maximum 15 százalék lehet, míg a feketepiacon kapható terméknél ugyanez az arány átlagosan 25 százalék körül mozog. A járulékos költségek pedig az árat emelik meg, aminek következményeként olcsóbb és erősebb anyagot tud vásárolni a szerhasználó a dílertől, ami pedig nem a feketepiac visszaszorulását vetíti előre.
Az egyéb részletszabályokról is nagyon kétkedően, sőt, elítélően nyilatkozott a tervezet vitája alatt a német rendőrség és a legfelsőbb bíróság képviselője is. A rendőrségnek nincs kapacitása, hogy a fogyasztás esetén ellenőrizze, hogy betartják-e az előírt 100 méteres távolságot az iskoláktól, játszóterektől. Arról nem is beszélve, hogy a 21 éven aluliak esetében engedélyezett maximum 10 százalékos tiszta THC-tartalmat ugyanúgy lehetetlen az utcán ellenőrizni, mint az általánosan engedélyezett 15 százalékot; ilyen eszköz a rendőröknél nyilvánvalóan nincs. A bíróság képviselője szerint pedig a legalizáció nemhogy csökkentené a bíróságok leterheltségét, de a sok kétes határeset miatt az csak nőni fog.
Az adóbevétel és a gazdasági haszon érve is ingatag lábon áll. Most tegyük félre azt az erkölcsi dilemmát, hogy az Európai Unió egyik tagállama a gazdaságát kábítószer-értékesítésből kívánja kicsit megerősíteni, de ha összeszámoljuk az összes ide vonatkozó költséget, az egészségügyi, rehabilitációs járulékos költségeket vagy az állami ellenőrzések költségét, a remélt haszon gyorsan elillan
– írják. A legalizációt már-már sikerként bemutató cikk is elismeri, amit sokáig tagadtak, hogy a marihuánahasználat is függőséget okozhat. A rendszeres használók mintegy 15 százaléka lesz fizikai függő, pszichés függőség ennél jóval nagyobb arányban alakulhat ki. Erre szerintük a következő a megoldás: „A törvény számol a kannabisz fogyasztásának kockázataival, így a függőséggel is, és intézkedik a megelőzésről. Így például egy olyan digitális prevenciós platformot hoznak létre, ahol a fogyasztók számára közérthetően tájékoztatnak a kannabisz hatásairól, kockázatairól, az ártalomcsökkentésről, illetve a kezelési lehetőségekről a függők számára.”
Felmerül a kérdés, hogy ha mindenhonnan, így a jogalkotó nyilatkozataiból, valamint a legalizáció tényéből magából is az sugárzik, hogy a marihuána semmilyen veszéllyel nem jár, vajon miért olvasgatna egy kannabiszklubba éppen most lelkesen belépő tag prevenciós oldalakat? Amikor meg már kialakult a függőség, bizony az ezzel kapcsolatos információs oldalak nem segítenek, ott a hosszadalmas és drága kezelés és rehabilitáció a megoldás.
Konklúzió: A Bundestag döntése tehát nemhogy nem dicséretes és örömteli, de éppen ellenkezőleg, nagyon aggasztó és veszélyes. A káros hatásaira pedig fel kell készülnie nemcsak a német, de a magyar hatóságoknak és szakembereknek is. Ez akkor is igaz, ha szerencsére a magyar kormány álláspontja szilárd, és semminemű kábítószer-legalizálásról szó sem lehet hazánkban
– írja végül az elemzés.
Forrás: Drogkutató Intézet; Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
zatyi József
2024-02-27 at 01:07
“de ha összeszámoljuk az összes ide vonatkozó költséget, az egészségügyi, rehabilitációs járulékos költségeket vagy az állami ellenőrzések költségét, a remélt haszon gyorsan elillan”
Mikor nem?
HA AZ ÁLLAM MAGA GYÁRTJA, ÉS VESZÉLYES GYÓGYSZEREK MÓDJÁN KEZELVE ADJA BE, INGYEN, MINDEN RÁSZORULÓNAK.
EREDMÉNY? INGYENNÉL NINCS OLCSÓBB AZ EGÉSZ FEKETE PIAC ÖSSZEOMLIK VELE A DS ÁLLAMFELFORGATÓ TERVEI IS.
ÁLLAM EGYEDÜL MARAD A PIACON. NA KI HOGY HÍVJA EZT? ÉN ABOSZLÚT ÁLLAMI KONTROLLNAK. EGY REDNŐR SE KELL HOZZÁ ELÉG A CSŐD A BŰNÖZŐKNÉL.AZT SE KELL TUDNUNK KI ÁRULTA ÚGY SZŰNIK MEG AZ ÖSSZES NEGATÍV TÁRSADALMI HATÁSA.
Na innen lehet azon agyalni hogy 100% os kiszorító kontroll árral kivezetem ezt a szart mint a dohányzást.
Csak annyi ész kellene hozzá hogy odafigyeljünk.
“DROGÜZLET” üzet. Könyörgöm hány pékséget vagy ruhaboltot vagy benzinkutat vagy őstermelőt sikerült üzletével kapcsolatban a rendőrségnek törvény tisztelőbb működésre bírni? Na ugye. Üzletre a rendészeti eszközök hatástalanok.
Akkor mire jók a tiltások meg az üldözés? ÁRAT EMELNI:
“SZENVEDÉLY BETEG” Gyógytíja e az infartust vagy leprát a börtön?
Na ugye.
Akkor mi marad?
Üzletet üzleti eszközzel, beteget meg kezeléssel. Amit az állam meg üldöz arra max korlátozottan lát rá.
Klárika
2024-02-26 at 23:08
Gratula,
Naprózsa 2024-02-26 at 17:56, megint gondolkodott!!
zsák, sírok
2024-02-26 at 18:58
a fű tipikus birkacsináló globalista drog
naiv, idegenek felé ostobán nyitott, megvezethető, puhány, élesen gondolkodni képtelen, függő idióta lesz a fogyasztója
Naprózsa
2024-02-26 at 17:56
A nemlétező háttérhatalom meg nyíltan röhög: addig bizonygatták a libsi majmok, hogy a kannabisz nem káros, míg kifejlesztették a hivatalosan árusítható sokkal veszélyesebb füvet. Csak hogy tudjuk, pont az volt a cél, hogy az egész nemleszsemmid-deboldogleszel világban mint a kokarágástól elbárgyult közép-délamerikai őslakos ne álljon ellent a kifosztásához, kiirtásához. A kannabisz ugyanez de nekünk európaiaknak…